hirdetés
hirdetés

Városlakó

Egykor a világ legnagyobb vasútállomása volt

Bár a műemlék jellegű pályaudvar fénykorában napi 50 ezer embert szolgált ki, a csupán részleges felújítások miatt bármelyik nap összedőlhet.

hirdetés

New Jersey Központi pályaudvara több okból is érdekes, sőt mai szemmel nézve különös megoldásokat tartogat az utókor számára. Az egyik ilyen meghökkentő tény, hogy mivel a vasúti végpontot 1889-ben közvetlenül a Hudson folyó nyugati partja, illetve a Lehigh-patak déli oldala közé szorították be, a későbbi közlekedésszervezési és városrendezési szempontok miatt a létesítmény sohasem tudott maximális kapacitással működni a szűkös alapterülete és a környék sűrű beépítettsége miatt.

Ettől a pocsék mérnöki teljesítménytől függetlenül a személypályaudvar csaknem 10,5 millió, zömmel Európából érkező bevándorlót fogadott be, vagy eresztett át a XIX. század vége és a XX. század elején az Egyesült Államok belseje felé. Az újromán stílusban felépített intermodális létesítmény ekkoriban még 12 platformon, 20 peronon, és napi 128 alkalommal oda-vissza forduló New Yorkba tartó kompjárattal szolgálta ki az öreg kontinensről érkező, új hazát keresőket és a helybelieket.

Mivel a vasúti terminált és a hozzá csatlakozó dokkokat közvetlenül a Hudson folyóra építették, New Jersey-i állomás (CRRNJ) az egyik legmasszívabb kialakítású létesítménynek számított a Nagy Alma pályaudvarai közül, főleg a szintén a vízpartra épült Hoboken állomással szemben. Ezt a tényt erősítette az a korabeli mérnöki bravúr is, hogy a hurokvégállomást csaknem 12 méter mély betonágyra építették fel.

A pályaudvar egyébként fénykorában napi 30-50 ezer embert szolgált ki. (A terminál 20 peronjával egy 1929-es felmérés szerint már a világ egyik legnagyobb pályaudvarának számított. ) A helyi érdekű közlekedést is kiszolgáló, ám a fokozatosan csökkenő távolsági, főleg Washingtonba, Pittsburgh-be, Pennsylvania-ba, Atlantic City-be és St. Louis-ba tartó gyorsvonatok – a világválság és a gépkocsiforgalom gyors előretörése miatt – drasztikusan zuhanó utaslétszáma miatt az LVRR nevű üzemeltető 1967 áprilisában – az állami Aldene-terv szerint – az utasforgalmat áthelyeztette a Penn Station Newark állomásra.

A vasúttársaság a fenti döntése alapján 1981-re le is bontatta az Elizabethport, Plainfield, Bayonne, és Jersey City állomásait is, illetve az ide vezető hidakat és viaduktokat, például a Newark-öblön átívelő közlekedési acélívekből álló korridort is. Az Aldene-terv kivitelezésétől függetlenül a terminál nem zárt be azonnal: 1968-ban részben itt forgatták a Funny Girl című romantikus musicalfilm egy fontos részletét is, illetve itt rendezték meg évente a város számos kirakodóvásárát, rendezvényeit és különböző jellegű koncertjei is, mint például a Central Jersey Örökség Fesztivált, az All Points West Music és Művészeti Fesztivált, illetve a július 4-ei tűzijátékot.

A bezárt, s lassan a természet által visszavett terminál azonban ismét fontos szerepet töltött be a 2001. szeptember 1-ei támadás során, a tűzoltóság és a mentők ugyanis részben itt rendezték be ideiglenes kialakítású kórházukat. A kulturális fesztiváloknak köszönhetően ekkor úgy tűnt, hogy az állomás nem lesz az enyészeté, hanem - műemléki jellege miatt is - megőrzendő érték lesz. Ám erre az önkormányzati elgondolásra hamar rácáfolt a 2012-ben lecsapó Sandy hurrikán és az általa gerjesztett árvíz, amely súlyos károkat okozott a műtárgyban.

Ettől függetlenül – bár tavaly a városvezetés mégiscsak felújíttatta a központi épületet, hogy a turisták ismét felfedezzék az innen induló kompokon utazva a közeli Szabadság-szobrot és az Ellis-szigetet – a pályaudvar területén még a mai napig ott rozsdásodnak a 45 éve ott felejtett vasúti kocsik és mozdonyok.

Jamrik Levente
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[155574] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés