hirdetés
hirdetés

Vállalatirányítás

Autonóm gyártóegység a lean kultúrában

Vezetőként sokunk számára kihívást jelent, hogy hogyan valósítsuk meg azt a transzformációt, amely a napi robotba belefásult dolgozókat motivált, a cég sikerességét elősegítő csapattá kovácsolja.

hirdetés

Az autonóm gyártóegység, más néven az autonóm csapat a Toyota építőkövének számít. Ez az önmagát irányító, kiemelkedő kompetenciákkal rendelkező, 6-8 dolgozóból álló csoport egyfajta cég a cégben, amely céltudatosan tökéletesíti önmagát és környezetét, minden külső irányítás vagy behatás nélkül hatékonyan fejleszti a minőséget, és csökkenti a gyártási költségeket. A csoport koordinálását egy tapasztalt és a többiek által elfogadott dolgozó végzi, aki „primus inter pares” módján részt vesz a napi munkavégzésben, de elősegíti a csapatot alkotó egyének személyes fejlődését is.

Egy ilyen csapat gyakorlati kialakításához először is le kell számolnunk a dogmával, miszerint a probléma a dolgozók negatív hozzáállásában gyökeredzik, és ezért ahhoz, hogy a viselkedésükben változást érjünk el, először a hozzáállásukat kell átformálni. A valóság az, hogy a környezetük hatására alakítanak ki a dolgozók egy bizonyos viselkedési formát, és ez a viselkedési forma alakítja gondolkodásmódjukat, hozzáállásukat. Néhány szemléletes példával élve: egy rendezett parkban jobban odafigyelünk a tisztaságra, amíg egy elhanyagolt környezetben hajlamosabbak vagyunk magunk is eldobni a szemetet. Vagy miért van az, hogy az orvosi rendelőben vagy a könyvtárban automatikusan suttogva beszélünk, a piacon pedig mindenki kiabál?

A csapatformálás feltételei

Az „átformáláshoz” tisztában kell lennünk azzal, hogy az emberek hogyan alakítják ki a viselkedésüket. A megértés legegyszerűbb módja, ha a gyermekek korai életkorban történő viselkedéselsajátítását vesszük alapul. A gyermek, mivel alapvetően – életkorából kifolyólag – nincs emléke, kialakult viselkedésmintája bizonyos váratlan szituációkban, két forrásra hagyatkozik. Egyrészt empirikusan gyűjt tapasztalatokat tettei következményeiről, és ez alapján dönti el, hogy később hasonló szituációkban hogyan viselkedjen: ha megégeti a száját a forró étellel, következő alkalommal már elővigyázatos lesz. Másrészt a szülők reakcióját figyeli, és az ő mintájukat követi: például ha a szülő nem fél a repüléstől, nagy valószínűséggel a gyerek lemásolja ezt a viselkedésformát, és örömmel várja az utazást. Ez nem változik felnőttkorban sem. Az empirikus úton történő tanulás megmarad, de a szülő szerepét átveszi a munkahelyi felettes vezető, akinek tudatosan vagy tudat alatt folyamatosan próbálunk megfelelni.

Forrás: Shutterstock
Forrás: Shutterstock

Ahhoz tehát, hogy az önállóságukhoz ragaszkodó, korlátozottan együttműködő dolgozók csoportjából egymást elfogadó és együttműködő, az egyénekből fakadó lehetőségeket megsokszorozó autonóm csapatot képezzünk, két dologra van szükség: * a közvetett és a közvetlen munkakörnyezet megváltoztatására, valamint * vezetői példamutatásra.

Mi kell a sikeres működéshez?

A pozitív viselkedésformákat kialakító környezet megteremtésére számos eszközt ismerünk: többek között az 5S, a standardizálás és a vizuális management is ezek közé tartozik, mégis sokszor szembesülnünk kell azzal, hogy ezek az eszközök önmagukban nem hozzák az elvárt eredményeket, vagy egyáltalán nem működnek. A működőképesség kulcsa – ahogyan azt a  Toyota már korán felismerte – az autonóm csapat vezetőjének (vagy ahogy ők nevezik, a hanchónak) a kezében van. A hancho példamutatása elengedhetetlen a céges kultúraváltásban és a pazarlások elleni küzdelemben. Szerepe nem más, mint azoknak az eszközöknek a megértése és a mindennapi használatba való beültetése, amelyek a lean szakemberek és a vezetőség által bevezetésre kerülnek. Ezért az első kérdés, amit fel kell tennünk, hogy vajon kollégáink, és elsősorban a műszakvezetők és csoportvezetők, megfelelő ismeretekkel rendelkeznek-e ezekről az eszközökről, tisztában vannak-e a számukra nyújtott hasznukkal, és vajon képesek-e használni azokat mindennapi munkájuk során.

Összegezve az eddigieket, az autonóm csapat sikeres működése alapvetően két pillérre épül: az egyik a megfelelő eszközök bevezetése a modern munkakörnyezet kialakítása érdekében, a másik pedig a hancho felkészítése jövőbeli szerepére és az új eszközök használatára. E kettő közül egyik sem létezhet a másik nélkül, próbálkozásaink csak tiszavirág-életűek lesznek, ha nem fektetünk egyformán a munkakörnyezet- és a dolgozók képességeinek fejlesztésébe.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés