hirdetés
hirdetés

A robotika művészet

Első hallásra talán furcsának tűnik, hogy miért vesz részt a SZTAKI munkájában egy formatervező művész is, azonban jobban megismerve Ottonie von Roeder motivációját és korábbi munkásságát, mi sem egyértelműbb. A művésznő aktuális témát feszeget, ráadásul olyan eszközökkel, amelyek egyszerre tűnnek sci-finek és válnak napról napra valósággá.

hirdetés

A szeptembert Magyarországon tölti, hogy a SZTAKI-ban robotalkalmazást fejlesszen. Ez pedig nem egy szimpla mesterségesintelligencia-projekt vagy robotikai kutatás: a technológia és a művészet találkozása. A német művésznővel inspirációról, tervekről és természetesen további projektjeiről beszélgettünk.

Ottonie von Roeder
Ottonie von Roeder

 

Az első saját robot

Von Roeder dizájnnal kapcsolatos tanulmányai zárásaként a munka világának, illetve a munkaerőpiac átalakulásának kutatásával foglalkozott. A dizájnra eszközként tekintett, amellyel megmutathatja, hogyan értelmezi a világ átalakulását. „Ahogy beleástam magam a témába, egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a technológia szerepe a munka világának átalakulásában. Annak ellenére, hogy nem vagyok különösen technológiai beállítottságú ember, megragadott a téma, így mélyebben is beleástam magam” – meséli a művésznő a kezdetektől.

Az első próbálkozás sikereit pedig a mai napig őrzi Bécsben az Iparművészeti Múzeum (MAK). „Korábban semmiféle technológiai háttértudásom nem volt, így egy mérnökkel dolgoztunk együtt a projekten. Már a munka során megfigyeltem, mennyire máshogy viszonyul a folyamathoz, máshogy kapcsolódik a robothoz. Később, amikor az egyetemen bemutattam a munkánkat, én is hasonlót éreztem: egyszerre már nem csak egy tárgy volt a robot. A korábbi dizájigntárgyak esetén az értékelésnél a koncepció, a használt anyagok és a tervezési folyamat bemutatása történt, a robotot viszont valahogy sokkal érzőbbnek látták” – meséli. „Izgalmas volt látni, ahogy mások reagálnak a robotra: kapcsolódtak hozzá, mások empatizáltak vele, sőt volt, aki fényképezkedett is az installációval” – teszi hozzá.

Persze Von Roeder is kötődik a munkájához, elmondása szerint örömmel látogatja meg Bécsben, amikor arra jár. Talán ez a szenvedély és ez a különleges kapcsolódás szükséges ahhoz, hogy egy ilyen érzékeny témához ne csak a programozás vagy a mechanika eszközeivel érhessünk hozzá.

Az automatizáció, a világ motorja

Az ipar 4.0 térnyerésével, valamint az automatizált gyártási megoldások dinamikus terjedésével a robotika is lendületet kapott. Ez pedig nemcsak a gyárakban, hanem a szakirodalomban és így Von Roeden kutatásaiban is megjelent. „Olvastam róla, és felkeltette a figyelmemet. Ezért kezdtem el az automatizálás szerepével foglalkozni a diplomamunkámban, és így jutottam el a robotalkalmazás-tervezésig. Habár nem volt ez olyan egyértelmű eleinte, végül mégis összeért mindazzal, amire korábban is fókuszáltam: a munkahelyek és a munka jövőjével.”

„Azt érzem a saját feladatomnak és felelősségemnek, hogy teret engedjek a lakosság és a nem technológiai érdeklődésű emberek bevonásának. Egy-egy olyan projekt, amelyben nem csak mérnökök vesznek részt, sokkal színesebb lehet, inspiráljuk egymást, és lehetőségünk van arra is, hogy jobban megismerjük az emberek gondolatait az adott technológiai újítással kapcsolatban” – foglalja össze, miért tartja fontosnak a művészetek és a technológia kapcsolódását. Mivel munkájában – és más projektjeiben is – az emberekre, az emberek munkájára és a munka fogalmának átalakulására fókuszál, sokat foglalkozik ennek globális társadalmi kérdéseivel is. „Szerintem a művészetnek szerepet kell vállalnia az ellenállás leküzdésében, ez transzparenciát eredményez, láthatóvá teszi a felszín alatti folyamatokat, és segít megtalálni a közös nevezőt” – foglalja össze.

Robotokat építő robot a mesterséges intelligencia hatalmával

Egy egyszerre futurisztikus és nagyon is valóságosnak tűnő projekten dolgozik együtt a SZTAKI csapata a fiatal művésszel. A laboratóriumban használt Universal Robots robotkar egy másik robotot épít, ezt a folyamatot pedig a mesterséges intelligencia vezérli. Különlegessége, hogy rávilágít: a robotok ma már nemcsak egyszerű, repetitív feladatok automatizálásában teljesíthetnek jól, hanem helyet követelnek maguknak a bonyolultabb és összetett munkafolyamatokban is. „Nagyon inspiráló látni a mérnökök munkáját, és jó részt venni egy ilyen fejlesztésben. Szeretném, hogy a társadalom jobban megismerje az ilyen megoldásokat, és így kevésbé legyenek ellenállók a technológiai fejlődéssel szemben. Inkább találjanak módot arra, hogy részt vegyenek benne” – teszi hozzá.

A társadalom a kapocs

Ottonie von Roeder nem éri be egyetlen nagy hatású és izgalmas projekttel. Munkássága az emberre, a társadalomra, a munkánk jövőjére fókuszál, kifinomult érzékenységgel. „Dolgozom még egy fenntarthatósági projektben is, amelynek részeként Bécsben egy holtág vízinövényeiből vegán kaviárt készítünk. Az étel ősszel debütál, bízunk abban, hogy sikerül az értékes erőforrásokat hasznosítanunk, hiszen ezeket a növényeket mindenképpen vissza kellene vágni a víz hasznosítása érdekében. Miért ne használhatnánk fel az ehető növényrészeket?” – meséli egy párhuzamosan futó projektjéről.

Ebben a megvilágításban pedig már nem is tűnik annyira idegennek a robotika és a művészet különleges és nagyon is élő összefonódása. A SZTAKI projektjének bemutatója szeptember végén várható.

Kun Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés