hirdetés
hirdetés

Űrkutatás

Hruscsov döntött: Gagarin repül

Az ötvenes évek hidegháborús időszakában óriási verseny alakult ki az amerikai és a szovjet űrkutatás között. A kutyákkal és majmokkal végzett kísérletek után 1957. október 4-én a Szovjetunió pályára állította a világ első műholdját, a Szputnyik–1-et, majd november 3-án fellőtték a Szputnyik–2-t, fedélzetén az első élőlénnyel, Lajka kutyával. Kezdetét vette a két nagyhatalom közötti katonai versenyfutás a világűr meghódításáért.

hirdetés

A kezdeti időszakra nem a tudományos felfedezések, hanem a politika nyomta rá a bélyegét. Az Egyesült Államok készülődött a visszacsapásra, és a rivalizálás számos emberi áldozatot is követelt. 1958. január 31-én sikerült az Explorer–1 műholdat pályára állítani, majd 1958. október 1-jén megalapították a NASA-t, amely azóta is a legfontosabb amerikai űrkutatási szervezet. Az űrversenyben a szovjetek mögötti technikai lemaradás nyilvánvalónak látszott, bár a Mercury-program keretében bejelentették, hogy embereket kívánnak feljuttatni az űrbe.

A szovjetek azonban megelőzték az amerikai kísérleteket, mivel 1961. április 12-én a 27 éves Jurij Gagarin a Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) típusú egyszemélyes űrhajóval elsőként repült a világűrbe, kerülte meg egyszer a Földet, majd sikeresen földet ért. A 40 868,6 km hoszú utat az óránként maximálisan 28 260 kilométeres sebességgel száguldó űrhajó – 181 és 327 kilométer távolságban a Földtől – 108 perc alatt tette meg.  Az Egyesült Államok 1961. április 25-én hajtotta végre az első emberes űrugrást (a sztratoszféra elhagyása a Föld megkerülése nélkül), majd 1962. február 20-án John Glenn volt az első amerikai, aki megkerülte a Földet. 

1961. április 12-én a 27 éves Jurij Gagarin a Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) típusú egyszemélyes űrhajóval elsőként repült a világűrbe
1961. április 12-én a 27 éves Jurij Gagarin a Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) típusú egyszemélyes űrhajóval elsőként repült a világűrbe

Gagarin volt az első ember, aki láthatta, hogy a Föld tényleg gömbölyű, többnyire víz borítja, és megtapasztalhatta a súlytalanságot. A Gagarin űrhajóját hordozó rakéta mintegy 300 tonna induló tömegű és háromfokozatú volt, 4,7 tonna tömegű űrhajót volt képes Föld körüli pályára állítani. Az új rakétatechnika erősítette a Szovjetunió stratégiai-katonai hatalmát. Gagarin űrrepülésével a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajózás új katonai, technikai és gazdasági lehetőségeket kínál, ugyanakkor az űrutazás mérföldkövet jelentett az emberiség történetében is.

Kétkedés és elismerés

Az űrutazást a sajtó, a média és a közvélemény osztatlan elismeréssel és csodálattal, és nem kis kétkedéssel fogadta. A hírügynökségi jelentések „az emberiség történetének egyik legszenzációsabb eredményének”, a „haladás diadalának”, a „jövő győzelmének”, „történelmi eseménynek”, „hőstettnek”, „példa nélkül álló eseménynek” nevezték Gagarin repülését. Az esemény jelentőségét méltató írások vezető helyen közölték az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a világ népeihez intézett felhívását:

„Ez a nagy esemény új korszakot nyit meg az emberiség történelmében, és nem kétséges, hogy nagy hatása lesz a tudományos körökben.” Párizsban például a hír maga mögé utasított minden más eseményt, és a United Press International hírügynökség szemleírója szerint Gagarin tettével „beírta nevét a történelembe”. A New York Times tudósítója Washingtonból azt jelentette, hogy hivatalos személyiségek egyöntetűen elismerik a repülés történelmi jelentőségét, azonban amerikai hivatalos körökben úgy vélik, hogy „ez a szovjet siker újabb lélektani csapás az Egyesült Államokra, hasonló ahhoz, amelyet az első Szputnyik felbocsátása okozott”.

Gondosan megtervezték

A Szovjetunióban az első űrrepülést a szovjet propaganda a kommunista rendszer felsőbbrendűségének igazolására használta fel. Gagarint hadnagyból őrnaggyá léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntető címet és a Lenin Rendet. Csehszlovákiában, Bulgáriában és Vietnamban a Munka Hőse lett, számos országban, például Ausztriában, Olaszországban, Angliában, Franciaországban is érdemrendekkel tüntették ki. Állam- és kormányfők fogadták, elhalmozták kitüntetésekkel, holdkrátert, ásványt, utcákat és tereket neveztek el róla.

Még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, repült-e Gagarin, vagy ha igen, ő volt-e az első
Még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, repült-e Gagarin, vagy ha igen, ő volt-e az első

A korabeli szovjet titkolózás miatt azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, repült-e Gagarin, vagy ha igen, ő volt-e az első. Megindultak a találgatások, legendák születtek már akkor is. Íme néhány: a Reuter hírügynökség tudósítója jelentette, hogy két orosz származású amerikai kijelentette, hogy „Jurij Gagarin szovjet űrrepülő nem proletárgyermek sarja”.

Alekszisz Scserbatov professzor, az egyik New Jersey állambeli egyetem előadója a sajtó képviselői előtt elmondta, hogy kutatásai alapján Jurij Gagarin a bolsevikok által kivégzett Mihail Gagarin herceg, Moszkva és Szmolenszk környéki egykori földbirtokos unokája. Gregory Gagarin, a Pennsylvaniai Egyetem nyugalmazott tanára, a cári lovasság egykori tagja viszont úgy vélte, hogy ő Jurij nagybátyja.

Döntött a Párt

A legenda szerint az első űrhajós személyéről döntő Űrhajózási Állami Bizottság a start napjának reggelén German Tyitovot jelölte, de Nyikita Hruscsov, a kommunista párt főtitkára bekérette a jelöltek tablóját, és a fotogénebb Gagarint választotta. Tyitov 1961. augusztus 6-án repülhetett az űrbe a Vosztok–2 űrhajóval.

Gagarin 1968. március 27-én, hét évvel űrrepülése után, Moszkva mellett zuhant le repülőjével egy MiG–15-ös repülőgéppel végrehajtott gyakorló repülés során. Pilótatársával, Vlagyimir Szeruginnal együtt életét vesztette. Halálának okát, körülményeit máig sem tisztázták megnyugtatóan.

Az űrrepülést követő ünnepségsorozatról csak később derült ki, hogy egy jól megrendezett politikai színjáték kulisszái voltak, amelyben a világ első űrhajósa ideológiai propagandaszerepet kapott. Ettől persze mind Gagarin, mind pedig az őt ünneplő tömeg viselkedése őszinte volt, de nem szabad megfeledkeznünk a korról és a helyszínről: az űrverseny lázában égő hatvanas évekről és a szovjet birodalomról.

A magyaroknak is tetszett

Hazánkban is óriási érdeklődés és kíváncsiság övezte az űrrepülést. A sajtó igyekezett maximálisan kielégíteni a határtalan érdeklődést. A magyarországi napilapok az első oldalon, hatalmas, vastag betűs vezércikkben, gazdag fényképanyaggal és részletes kommentárokkal adták hírül a történelmi eseményt. A lapok hasábjain tudományos ismertetéseket közöltek, amelyek egyöntetűen hangsúlyozták az első űrhajós úttörő szerepét, ugyanakkor az olvasók számára emberi közelségbe hozták Gagarint, aki „a földtől a legmesszebb távolodott”.

Az űrutazás visszhangját napokon keresztül, hosszú oldalakon, részletekbe menően elemezték, taglalták. Rámutattak arra, hogy Gagarin utazása hosszas előkészítő munka eredményeként jött létre, hiszen tudósok, mérnökök, szakemberek évekig tartó munkájának eredménye vált valóra. A budapesti pártbizottság délután megjelenő lapja, az Esti Hírlap külön kiadásban számolt be az eseményről. Az emberek tömegesen álltak érte sorba, és pillanatok alatt elkapkodták.

A pártbizottságok jelentik

A budapesti és megyei pártbizottságok hangulatjelentést készítettek „a szovjet űrrakéta visszahangjáról”. A közölt dokumentum érdekessége, hogy Kádár János is láttamozta azt 1961. július 13-án. A dokumentum szerint az üzemekben, az utcákon, az üzletekben, a hivatalokban az öröm határtalan volt. Amikor a rádió az első tájékoztatást adta, sok helyen megállt a munka, a dolgozók egyre feszültebb érdeklődéssel várták a híreket.

Az űrrepülést követő ünnepségsorozatról csak később derült ki, hogy egy jól megrendezett politikai színjáték kulisszái voltak
Az űrrepülést követő ünnepségsorozatról csak később derült ki, hogy egy jól megrendezett politikai színjáték kulisszái voltak

Az üzemekben maguktól összeverődtek az emberek, és röpgyűléseket tartottak, a hangosbemondó folyamatosan közvetítette a legfrissebb híreket. Sok helyütt röplapokon értesítették a dolgozókat a legújabb hírekről, és fellobogózták a városokat. Számtalan üzem, intézmény, állami és társadalmi szerv küldött üdvözlő táviratot a szovjet követségnek és a Szovjetunióba.

A parasztok a földeken abbahagyták a munkát, és a tanácsházán érdeklődtek, hogy a hír valódi-e. Sokan sírva fakadtak. Általános véleményként fogalmazták meg, hogy az Egyesült Államok sohasem tudja behozni a lemaradását. Kétkedő, szkeptikus hangok, rosszindulatú megjegyzések alig fordultak elő, bár megjegyezték, hogy „Alacsonyra lőtték fel a rakétát és csak rövid ideig volt fenn.

Kocsis Piroska
a szerző cikkei

(forrás: Magyar Országos Levéltár)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[114934] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés