hirdetés
hirdetés

Aki felfedezte az elveszett Petrát

A világ egyik legcsodálatosabb helyét éppen 200 évvel ezelőtt fedezte fel a jelenkornak életveszélyes kalandok között egy különös és szenvedélyes utazó. Erről emlékezik meg a Cambridge Egyetemi Könyvtár.

hirdetés

A Cambridge Egyetemi Könyvtár a felfedezés 200. évfordulója alkalmából emlékezett meg Jochann Ludwig Burckhardtról, Petra (ma Jordánia) jelenkori felfedezőjéről, aki kéziratait, naplóit, feljegyzéseit, leveleit és az általa vásárolt számos arab dokumentumot az intézményre testálta. Burckhardt gazdag svájci családban született 1784-ben Lausanne-ban. A 19. század elején Európában dúló felfedezési lázból ő sem tudott kimaradni.

Miután 1809-ben elvállalta, hogy Kairóból indulva Afrikán keresztül felkutatja a Niger-folyó forrásvidékét, megtanult arabul, alaposan megismerkedett a Koránnal, és áttért az iszlám hitre. Előbb Máltára hajózott, majd onnan Aleppóba utazott, ahol három évet töltött, felvette az Ibrahim Ibn‘Abd Allah nevet és arab öltözetben utazta be Damaszkuszt, Palmürát, Ba’albeket gondosan rejtve európai származását.

Catherine Ansorge, a Cambridge Egyetemi Könyvtár Közel-Keleti szekciójának vezetője szerint Burckhardt feljegyzéseiből egy szenvedélyes ember képe rajzolódik ki, aki az utazásai során szívvel-lélekkel megszerette a Közel-Keletet. Burckhardt Aleppóban hallott először a sziklák között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében van.

Azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el 1812-ben Petrába, ahol titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Burckhardt az első európaiként elzarándokolt Mekkába is. Kairóban halt meg ételmérgezés következtében 1817-ben 33 évesen. Kairóban temették el.

Karosszékben

Petra a Kr. e. 5. és az Kr. u. 3. század között fontos kereskedelmi csomópont volt és az arámi nyelvet beszélő nabateusok lakták. A városba vezető mély és szűk Szik-szurdok – 1600 méter hosszú, néhol csak 2 méter széles, falai 80-90 méter magasak – mindenkor védelmet biztosított Petrának.

A nabateusok a kőfalakból faragták ki monumentális épületeiket, templomaikat, fürdőiket, lakóházaikat és sírboltjaikat. A 7. században arabok hódították meg, akik elűzték a városlakókat, és lerombolták építményeiket. A keresztes háborúk idején, 1099 és 1291 között még stratégiai szerepet töltött be, de a Jeruzsálemi Királyság elfoglalása után elnéptelenedett.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[114716] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés