hirdetés
hirdetés

Természet

A legveszélyesebb afrikai emlős

Ha veszélyes afrikai állatokról esik szó, aligha jut bárki eszébe a víziló. Pedig - bármennyire is meglepő - a legveszélyesebb emlős a kontinensen nem az oroszlán, a párduc, netán az elefánt. A lomhának, nehézkesnek tűnő víziló az, amelytől igazán tartani kell.

hirdetés

A víziló veszélyessége az életmódjában rejlik. Amíg a vízben lebeg, addig nincs vele gond, ha csak meg nem támadják, vagy nem ijesztgetik. Ilyenkor felboríthatja a csónakot és hatalmas fogaival halálos sebet ejthet - ám ha valaki vadászik rá, vállalnia kell a veszélyt. A kisebb sérülés is halálos lehet, a trópusokon nagyon hamar elfertőződnek, üszkösödnek a sebek. Az igazi veszélyt azonban az esti séták jelentik. A víziló ugyanis nem éri be a napközben elfogyasztott szegényes vízinövény-koszttal, ha egyáltalán talál ilyet, lévén hatalmas, akár másfél tonnás testének igen sok táplálékra van szükség.

A Mara folyóban lustálkodó vízilovak békésnek tűnnek
A Mara folyóban lustálkodó vízilovak békésnek tűnnek

Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy száraz évszak idején igencsak silány vacsora áll rendelkezésére, amelyből akár negyven kilogrammot is fel kell falnia, hogy éhét oltsa. Ezért aztán, amikor lenyugszik, a nap legelni indul, s néha jó messzire, akár öt kilométerre is eltávolodik a parttól. Ám ilyenkor – talán azért, mert veszélyben érzi magát- igencsak ingerlékeny őkelme. Támad és hihetetlenül gyors lesz, ha közé és a biztonságot jelentő víz közé merészkedik bárki.

Afrika nagyemlőse

A víziló Afrika Szaharától délre eső területeit lakja. Bármilyen meglepő, egykor hazánkban is élt, úgy szűk háromnegyedmillió évvel ezelőtt. Sőt, a megtalálási helyéről ürömi vízilónak nevezett állat úgy tűnik, hogy a jelenleg is élő nílusi vízilónak közvetlen őse volt. Csontjaik ugyanis alig különböznek egymástól. Nem is ez, amiért vakargatják a fejüket a szakemberek. Inkább azon tanakodnak, hogyan élhetett meg nálunk e behemót – a jégkorszak idején! Nos, valószínű, hogy az állatok mintegy 700 ezer éve egy olyan klímaszakaszban éltek a Kárpát-medence e szegletében, amikor a hűvös (de nem hideg) mediterrán éghajlaton még megfelelő tápláléknövények is tenyészhettek számukra.

De térjünk vissza Afrikára, ahol szerencsére a víziló még nem veszélyeztetett! Egy becslés szerint 173 690 víziló tanyázik a kontinens tavaiban, mocsaraiban, folyóiban. Néha olyan „vízben” élnek, mintha csak egy ülepítő medencében laknának, de ez nem zavarja őket. Sőt, igen jól érzik magukat benne. A víziló csoportokban él, az erős bikák háremeket gyűjtenek maguk köré, s a teheneiket keményen védelmezik. Azok a bikák, amelyek nem jutottak háremhez bikacsapatokban várják, hogy a későbbiekben, harcok árán ők is tehenekhez jussanak.

A szárazföldön már nem árt az óvatosság
A szárazföldön már nem árt az óvatosság

A vízilovak szélesre tátott szájukkal rettentik el az ellenséget, ám ha ez nem elég, hatalmas szem- és metszőfogaikkal hatékonyan tudnak védekezni. A tehenek mintegy 240 napig tartó vemhesség után általában egy borjat hoznak világra, mégpedig a vízben. Az anyák kezdetben a hátukon utaztatják a csemetéjüket. A víziló oly jól alkalmazkodott élőhelyéhez, hogy orrlyukait be tudja csukni, és lélegzetvétel nélkül több mint negyedóráig képes a víz alatt maradni.

A víziló szerencséjére nem nevezhető kedvelt vadászzsákmánynak, igaz, azért a nagyfogú bikákra gyakran emelnek fegyvert. A legnagyobb veszélyt az élőhelyeik elvesztése, kiszáradása, illetve a vizek nagyfokú szennyezése jelenti számukra. A víziló hosszú életű, noha azt nem tudni, hogy meddig él a természetben. Állatkertekben azonban akár 50 éves példányokkal is lehet találkozni.

Vízilovak az állatkertekben

A Budapesti Állatkert első vízilovát, Jónást az 1880-as években fogták be a Felső-Nílus vidékén és néhány év berlini tartózkodás után 1893-ban érkezett Budapestre. 1917-ben pusztult el. Ő nem csak az Állatkert, hanem egész Budapest egyik jelképe volt, neve még ma is gyakran a víziló szinonimája 1912-ben, amikor az egész Állatkertet átépítették s így Jónás is új otthont kapott, rajta kívül már bemutatásra került Bandi és Ara (mármint Bandi Arája…). A rendszeresen szaporodó Ara nevét hamarosan Aranyra változtatták, ugyanis, akkoriban igen jól lehetett a víziló szaporulattal üzletelni.

Arany összesen tizennégy borjat hozott világra, így kiérdemelte a világ legtermékenyebb állatkerti vízilovának címét. Nem sokkal maradt el egyik lánya, Kincsem sem, aki negyvenöt év alatt tizenegy borjúval örvendeztette meg a látogatókat és az állatkert dolgozóit. A Budapesti Állatkertben összesen 39 vízilóborjú született és csak hét érkezett más állatkertből vagy kereskedőtől. Alig van Európában olyan vízilovat bemutató állatkert, melynek egyik-másik lakójában ne csörgedezne némi pesti vér.

Vízilovak Budapesten, a múlt század tízes éveiben
Vízilovak Budapesten, a múlt század tízes éveiben

S még egy érdekesség. A második világháborúban, Budapest ostromakor mindössze 14 állat maradt életben, közöttük öt víziló. Érdekes miképp élték túl a borzalmakat. A hideg elől az állatkertbe vezetett termálvíz (a Széchenyi Fürdő vize) jelentett menedéket, s csak azért nem pusztultak éhen, mert mindennemű növényi táplálékot elfogadtak – még a ciroksöprűt is!

Ma már több állatkertünkben is élnek vízilovak, két tehén például Budapesten. A bikát évekkel ezelőtt egy látogató ölte meg, aki, ki tudja miért, egy teniszlabdát dobott kitátott szájába. Az állat lenyelte, majd szörnyű kínok között elpusztult. Debrecenben egy pár él, régebben szaporodtak is, egyik borjuk San Diegóba került. Pécsett ugyan most nem látható a két víziló – éppen átépítik az állatkertet –, de az Abonyban élő „kicsinyüket”, Buborékot mindenki megtekintheti.

A nem is a túl távoli jövőben a Budapesti Állatkert vízilovai átköltöznek az egykori Vidámpark területére épülő Biodomba, ahol a jelenleginél jóval tágasabb helyen nyernek elhelyezést. Sőt, olyan medencét is kapnak, ahol a víz alatti mozgásukat is nyomon lehet követni. Ehhez persze nagyon nagy teljesítményű szűrőre lesz szükség, ugyanis ezek a nagyétkű állatok a vízbe ürítenek, így percek alatt képesek beszennyezni a legnagyobb állatkerti vízmedencét is. Bécsben, Kölnben, Koppenhágában, Nyugat-Berlinben, de másutt is már működnek ilyen, szűrt vizű gigantikus víziló akváriumok, de be kell vallanom, ők sem tudnak mindig folyamatosan tiszta vizet biztosítani. Gyakran a vízilovak győznek.

Fotók: a szerző felvételei.

Kovács Zsolt
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[154592] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés