hirdetés
hirdetés

Sci-fi by Árvai Péter

„Tőlünk függ, hogy Star Trek- vagy Star Wars-jövőt építünk”

Árvai Péter, a Prezi társalapító-vezérigazgatója szerint az emberek azért szeretik a disztópiákat, mert ráéreznek a határokra, arra, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok. Az ő sci-fije utópia, de tudatosan felépített út vezet odáig. A jövőről beszélgettünk. 

hirdetés

Fotó: Bublik Zita
Fotó: Bublik Zita
Hogyan definiálnád a mesterséges intelligenciát (MI)?

Az olyan rendszereket tekintem annak, amelyek képesek tanulni.

Hány mesterséges intelligenciával működő eszközt használsz a mai nap során?

Én tele vagyok ilyen eszközzel. A telefonom tudja, hogy kit szeretnék felhívni, a levelezőrendszerem pedig azt, hogy kinek szeretnék e-mailt küldeni. Az MI már most is itt van a mindennapjainkban, és szép lassan egyre inkább beépül. 

Az önvezető autók megjelenését először valószínűleg egyfajta döbbenet övezi majd, de pár évvel később ugyanúgy, ahogy a nagymamámnak nem hiányzott a kézzel mosás a mosógép megjelenése után, az emberek többségének nem hiányzik majd, hogy rákényszerüljenek a vezetésre. Hiszen nem lesz kötelező, hogy az autó önmagát vezesse. Ha valaki nagyon szeretné nyomni a pedált, akkor megteheti. Az autonóm autók csak nagyobb szabadságot adnak a kezünkbe.

Egyrészről szabadságot adnak, másrészt munkahelyeket tesznek feleslegessé. A közelmúltban egy jövővel foglalkozó konferencián a robotika munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról mégis azt mondtad, hogy ez nagy lehetőség az embereknek.

Igen. Először is szerintem fontos egy kicsit visszatekinteni, és megnézni, hogy mi minden változott akár csak két generáció ideje alatt is. A nagymamám számára a mosógép megjelenése megkönnyítette a döntést, és lehetőséget adott rá, hogy elmenjen dolgozni, és pénzt keressen, mert nem kellett napokat töltenie a ruhák tisztán tartásával. Most ismét egy forradalom előtt állunk, nagyon sok olyan feladatot vesznek át tőlünk a gépek, amelyek nem feltétlenül fognak hiányozni, ugyanakkor bizonyos emberek megélhetését jelentik. Csak az Egyesült Államokban másfél millió ember él csupán kamionvezetésből. Ez okozza az aggodalmat. Másrészt viszont látni kell, hogy hatalmasat fejlődött az elmúlt évtizedekben a gazdaságunk, és hacsak nem üt be valami hatalmas krach, ez folytatódni fog. A materiális szint mellett pedig az átlagéletkorunk is jelentősen megnőtt, tehát átlagosan hosszabb és egészségesebb életet élünk, mint a nagyszüleink generációja. Ehhez képest döbbenetes az az adat, hogy manapság átlagosan az emberek 13 százalékának tetszik igazán az, amit csinál. Számomra ez azt jelenti, hogy ha a gépek elvégzik helyettünk az olyan feladatok nagyját, amelyeket nem élvezünk, akkor hatalmas emberi potenciál szabadul fel. Borzalmas veszteségnek tartom a maradék 87 százalékot.

Te hány százalékát élvezed a munkádnak?

Jó kérdés. Én azt mondanám, hogy biztosan a többségét. Mondjuk 80 százalékát.

Az nagyon jó arány. Szerinted minden ember képes megtalálni és megteremteni azt, amiben jól érzi magát?

Szerintem, ha elfogadjuk azt, hogy a munka nem egyenlő a pénzzel, és valahogy megoldjuk a megélhetést – többek mellett Bill Gates is azt javasolja, hogy a robotokat sújtsa azonos adóteher, mint az embereket –, akkor kilyukadunk azokra a kutatásokra, amelyek körülhatárolják, hogy mitől elégedett egy ember.

Három fontos dolog van: az egyik, hogy állandóan fektessünk energiát a testi és szellemi fejlődésünkbe. Ez a feltétele annak, hogy személyes, őszinte és autentikus kapcsolatokat tartsunk fent magunk körül – ez a második pont, a boldogság legfontosabb komponense. Nem feltétlenül egyedül kell megtalálni a feladatokat, és kielégíteni a motivációkat. Éppen ezek a kapcsolatok segíthetnek a harmadik pontban, az értelmes tevékenység vagy olyan csoportok megtalálásában, ahol ez elképzelhető. Az értelmes tevékenység egyébként lehet olyan triviális dolog, mint a kertészkedés, de azt mondják, hogy sokan a virtuális világok dizájnolásán dolgoznak majd. Itt az a kulcs, hogy legyen lehetőségünk hátralépni, és összekötni a szálakat: ki vagyok én, hogyan tudok másoknak értéket teremteni, és az mitől lesz hatékony?

Az önkifejezés kiteljesedéseként mindenki „művész” lesz?

Szerintem ez nem garantált. Az fontos, hogy észrevegyük, hogy azok a döntések, amelyeket most hozunk, meghatározzák, hogy milyen lesz a jövő munkahelye és társadalma. Teremthetünk egy olyan jövőt, mint a Star Trek, amelyben a társadalom fő motivációja a tudásszerzés és a fejlődés. De elképzelhető egy olyan világ is, mint a Star Warsban, ahol a hatalmi harc viszi előre a narratívát. Egyik történet sem fekete vagy fehér, mindkettőben megjelenik mindkét elem, de a motivációk nagyon élesen elválnak egymástól az egyébként technológiájában azonos fejlettségű szinten lévő két világban. Ez jól szemlélteti, hogy a döntések milyen irányokba tudják terelni a jövőt. Mert ezt nem a technológia dönti el.

Az űrhajók, robotok már itt vannak, ezért nagyon fontos lenne nem félni tőlük, hanem jól kihasználni ezeket. Minél inkább azt látjuk, hogy ezek lehetőségek, annál jobban a magunk előnyére tudjuk fordítani a fejlődő technológiát.

Ez az emberiség közös felelőssége?

Ebben politikai, személyes és üzleti felelősség is van. Hogy a mostani menedzserek és üzletfejlesztők mennyire tudnak holisztikusan gondolkodni, a technológiai fejlesztők hogyan dizájnolják a technológiát úgy, hogy az jó irányba menjen.

Neked melyik technológiai irány izgatja leginkább a fantáziádat?

Az, ahol kezdjük összekötni az agyat a gépekkel annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjunk kommunikálni egymással és a gépekkel is.

Ezek szerint nem tartod fontosnak a gép és az ember határát fenntartani?

Szerintem ennek elmosódása már történik. A mobiltelefont is hiányoljuk, ha nincsen velünk. Valószínűleg egyre több ilyen eszköz lesz az életünkben, ami ha nincs velünk, akkor úgy érezzük, hogy hiányzik egy „részünk”. Ez azért van, mert ezek az eszközök növelik a képességeinket, szerves részeivé válnak a lényünknek. Hamarosan el fognak mosódni a személyiség határai, és át kell értelmeznünk pár alapfogalmat.

Árvai Péter, a Prezi társalapító-vezérigazgatója (fotó: Bublik Zita)
Árvai Péter, a Prezi társalapító-vezérigazgatója (fotó: Bublik Zita)

Szerinted lesz szingularitás, vagyis elérünk arra a pontra, hogy a technológiai változás felgyorsulása és a gépi intelligencia meghaladja az emberit?

Tudósok szerint valószínűleg 25 éven belül nem lehet majd szétválasztani az emberi intelligenciát a gépi intelligenciától. Ez azt jelenti, hogy nem fogjuk tudni, hogy most egy géppel beszélünk, vagy egy emberrel. Hogy ez 25 vagy 50 év múlva lesz, az szerintem szinte mindegy, de ha ebbe a világba képzeljük magunkat, akkor rögtön rengeteg változással kell szembenéznünk. Én egy olyan világot szeretnék, ahol az intelligenciára – legyen az gépi vagy emberi – értékként tekintünk, és tiszteljük.

Véleményed szerint az olyan alapvető vágyakra, mint az utódnemzés, hatással lesz a technológiai fejlődés?

Itt felmerül a kérdés, hogy mit tekintünk utódnak. Ha csinálsz magadról egy másolatot, az szaporodásnak tekinthető, vagy nem?

Teljes nyugalommal beszélsz egy alapjaiban más világról. Nincsen benned semmilyen averzió ezekkel kapcsolatban?

Szerintem a félelem egy dolgot csinál: elrontja a lehetőségeinket. 

A következő 20-30 évben nagyon sok rizikó van, de ez nem új az emberiség számára. Amikor rájöttünk, hogy tudunk tüzet gyújtani, létrehoztunk egy kockázatot. El lehetett dönteni, hogy főzésre vagy egymás égetésére használjuk-e majd. Mindkettőre használtuk, de szerencsére többet alkalmaztuk főzésre, mint égetésre. Ami újdonság, hogy ezek a technológiák sokkal több emberre jóval kevesebb idő alatt tudnak hatni. Itt az izgulás nem segít, a felkészülés viszont igen! Az, hogy mi, az emberek értékrendben és szellemiségben hogyan fejlődünk ezekkel együtt. Arra nem látunk reális modellt, hogy a technológia fejlődése leállna. Arra viszont igen, hogy mi miként tudjuk fejleszteni magunkat, és felkészülni a jövőre. Ezzel kellene többet foglalkoznunk. 

(Az interjú teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia agusztus-szeptemberi számában olvasható.)

Zákányi Virág
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés