hirdetés
hirdetés

Az emberiség legnagyobb kihívása?

Szuperintelligencia

A mesterséges intelligenciát kutatók szerint az emberiség valaha volt legnagyobb kihívása az olyan gépi intelligencia megteremtése, amely nem fordul az emberiség ellen. Hogyan jöhet létre ez az emberi tudást meghaladó szuperintelligencia? 

hirdetés

Több megközelítés is létezik a szuperintelligencia megteremtésére, de talán legkönnyebben megérthető az, hogy öntanuló programok fejlesztésének egy pontján létrejön egy „pozitív visszacsatolású hurok”, amikor a gép szoftvere jobb algoritmust tud írni, mint az ember. Miután ez a hurok létrejött, a pozitív visszacsatolás miatt egyféle intelligenciarobbanás zajlik majd le. Napok, talán percek kérdése, és kifejlődik egy erős szuperintelligencia, amelynek a képességei messze túlhaladják majd az emberiség szellemi képességeit.

Nick Bostrom, a 2014-ben megjelent Szuperintelligencia könyv szerzője szerint az eredmény egy olyan gép lesz, amely „okosnak mondható, pontosan annyira, amennyire egy ember is okos egy bogárhoz vagy féreghez képest”.

A szuperintelligenciához vezető utak

Bostrom szerint az alábbi lehetőségek léteznek:  

Mesterséges intelligencia (Artifical Intelligence) – Turing múlt századi felvetése, hogy ahelyett, hogy létrehoznánk egy felnőtt értelmi képességeivel rendelkező gépet – lévén a feladat túlon túl összetett –, hozzunk létre egy gyermeki képességekkel rendelkező magintelligenciát, amely aztán képes tanulni, s elérni a felnőtt képességeit. Turing elképzelése szerint ez a magintelligencia egy meghatározott fix belső rendszerrel (architektúrával) rendelkezett volna, és a fejlődése a tudás-tartalom felhalmozásával játszódott volna le. A mai álláspont szerint ez a magintelligencia sokkal inkább a saját belső architektúráját is megváltoztatni, s elsősorban jobbítani képes rendszer kell, hogy legyen. Olyan egység, amely képes önmagát lemásolni, és jobbat létrehozni. Nem másról beszélünk, mint az evolúció „try and error” működéséről, amely egyszer már a földtörténet során elvezetett az értelem kialakulásig.

Az emberi agy teljes emulációja – más szóval az agy digitális reprodukciója úgy, hogy sérülésmentesen megőrződjön a személyiség és a memória. Bostrom szerint ebben az esetben nem kell megértenünk az emberi tanulás mibenlétét, és azt, hogyan programozzuk a fejlődni képes magintelligenciát. Másrészt a feladat a nehézsége miatt talán megmosolyogtató. Az alábbi területeken kellene ehhez áttörést elérni: az agy mikroszkopikus méretekig terjedő 3D-s szkennelése, a kapott eredmény átfordítása egy 3D-s modellbe, amely megőrzi a neuronok összekapcsolódási és működési rendszerét, valamint egy elég erős hardver, amely mindezt működtetni képes. Az eredmény egy olyan virtuális személyiséggel rendelkező emberi agy, amely a számítógépek sebességével hajtja végre a számításokat.

Biológiai szelektivitás a nagyobb IQ elérésére – magas intelligenciával rendelkező emberek utódainak szelektív létrehozása, a generációkon átívelő még magasabb intelligencia elérésére. Másképpen: fajnemesítés, amely felveti a rosszemlékű eugenetikát. A feladat megvalósulása esetén is időigényes (több száz év), másrészt egy magasabb emberi intelligenciát létrehozva is valószínűleg genetikai határai vannak a homo sapiens intelligenciájának. Bostrom az eredményt gyenge szuperintelligenciának nevezi, de úgy látja, hogy a jóval intelligensebb emberek hasznosabbak lennének a társadalom számára, másrészt a segítségükkel gyorsabban el lehetne jutni az erős szuperintelligenciáig.

Agy-gép interfészek – lehetővé teszik, hogy az emberi agy lassú számítási sebességét megnöveljék a gépi számítás gyorsaságával – ezt nevezzük cyborgizationnak. Ma már különböző agyi betegségek (talán legismertebb a Parkinson-kór) gyógyításában használnak gépi implantátumokat.

Hálózatok és szervezetek – ebben az esetben nem egy individuum intelligenciája növekszik meg radikálisan, hanem a hálózatba kötött emberek úgynevezett kollektív intelligenciája hozhat létre egyféle szuperintelligenciát. Valójában az internet és annak specializált kommunikációs eszközei ma is efelé viszik az emberiséget. Működik a közösségi háló együttgondolkodási, információterjesztési rendszere. Mindebben még óriási tartalékok vannak. Másrészt felvetődik a kérdés, hogy maga az internet csak összekötő váza lehet a rendszernek, vagy maga is „tudatára ébredhet”. Évek hosszú sorának felhalmozott tudása, a rendszer tökéletesítése során bekerülhet egy olyan összetevő a „levesbe”, amely létrehozza a szuperintelligenciát.

Bostrom végkövetkeztetése szerint a mesterséges intelligencia fejlesztése a leggyorsabb út a szuperintelligencia megteremetéséhez, bár önerősítő folyamatokként hatnak a különböző területeken szerzett újabb és újabb technológiai áttörések.

Mi történik a szuperintelligencia megjelenése után?

Egyértelmű, hogy más fordulatot vehet az emberiség történelme. Egyes kutatók szerint az emberfeletti intelligencia megjelenése a technológiai szingularitást fogja előidézni: a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Bármennyire a fantasztikum világába szeretnénk száműzni a gondolatot, komoly tudósok és jövőkutatók foglalkoznak vele – az USA-ban létezik Szingularitás Egyetem is. A kifejezést először még Neumann János vetette fel a múlt század ötvenes éveiben, majd tette ismertté Vernon Vinge. Napjainkban a téma legismertebb szakértője és lelkes híve Raymond Kurzweil, a Google műszaki igazgatója. Kurzweil szerint a szingularitáson túl jelenleg elképzelhetetlen jelenségek lesznek, mint a biológiai és nem-biológiai intelligencia keveredése, halhatatlan, szoftver alapú emberek.

Ma is széles körben alkalmazunk speciális mesterséges intelligenciát használó programokat: ilyenek a netes keresőmotorok, fordítóprogramok, sakkozóprogramok (1997-ben győzte le a Deep Blue sakkgép az emberi világbajnokot Garry Kasparovot). Ezek a programok azonban tanulási képességeik ellenére is csak az adott területen tudják javítani magukat, a sakkozóprogram továbbra is csak sakkozni tud – feladatot hajt végre. Messze vagyunk attól, hogy a gép az önfejlesztés motivációjával működjön, haladjon valamerre, ki akarjon fejleszteni valamit, vagy csak meg akarja védeni önmagát.

A későbbiekre nézve Nick Bostrom a motivációnak a helyes megválasztását érzi a legnagyobb kihívásnak, véleménye szerint csak addig tudunk beavatkozni a tudatára ébredt gép végcéljába, amíg mi parancsolunk neki. Bostrom szerint talán az vezethet eredményre, ha azt a motivációt ültetjük a gépbe, hogy az emberiség egészének érdekét kövesse. Eliezer Yudkowsky mesterséges intelligencia-kutató ezt „koherens extrapolált akaratnak” nevezte el.

Bostrom végkövetkeztése szerint jelenleg az emberiség nem áll készen a szuperintelligenciára, de fel kell készülnie rá, hogy amikor bekövetkezik, folytathassa földi pályafutását.

Szabó Zsolt
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés