hirdetés
hirdetés

Interjú Ozsvald Eszter formatervezővel

Szabadságba integrált tudás

Mit vihet egy magyar tervezőmérnök Amerikába, és vajon mit hozhat onnan, amit az ipari formatervezők a jövő termékeikbe integrálhatnak? Erről beszélgettünk Ozsvald Eszterrel, aki a Budapest–New York–Sencsen háromszög között ingázik.

hirdetés

A BME ipari termék- és formatervezői szak mellett a BME mechatronikamérnök szakát is elvégezte. Mikor, milyen lehetőséget kihasználva tudott becsatlakozni a nemzetközi ipari dizájnba, termékfejlesztésbe?

Amikor befejeztem a tanulmányaimat, Észtországban töltöttem egy évet a Tallinni Műszaki Egyetem Biorobotika Központjában, ahol egy robothalat építettem. Itt ébredt fel bennem a vágy, hogy szeretnék egy kicsit eltávolodni a terméktervezéstől. Ezt követően mesterképzésre jelentkeztem New Yorkba, ahol négy évet töltöttem egy igen motiváló környezetben, a NYU Interactive Telecommunications Program keretében. Ott inkább a média, mint a technika területe volt előtérben, kreatívabb volt a közeg, sok volt a művész körülöttem, akik inspiráltak. Itt foglalkoztam játék- és zeneiszerszám-tervezéssel is, nagyon jól tudtam kombinálni a mechatronikai és az iparidizájn-tudásomat. Így aztán megtaláltam az üzlettársamat is, Stepan Boltalint, akivel céget alapítottunk a közösen kifejlesztett termékünkre.

Mit vitt Amerikába, és mit hozott onnan? Van jelentős szemléletkülönbség New York és Budapest között az ipari dizájnban?

A magyar képzés egy erős műszaki alapot biztosított számomra, és ennek van egy olyan hatása – ami bennem is kialakult –, hogy a funkcióra fokuszálva tervezzük a termékeket. Az amerikai évek ezt árnyalták, New Yorkban nagyon szabadon gondolkodnak a dizájnról, sok a spontaneitás, és kicsi humort is tesznek a dolgokba. Talán túlzó egyszerűség, de innen vittem a tudást, ott megkaptam azt a szabadságot, amelyből például a NOTCH is megszületett. Ebben a termékben szerintem látszik a dizájnhoz és a technológiához való kiegyensúlyozott hozzáállásom, megmaradt a technológia fontossága, de emellett a külső tervezése is nagy hangsúlyt kapott. Ez nem egy dizájntermék, hanem egy olyan eszköz, amely formatervezett.

A Kitchen Budapestnél (KIBU) is dolgozott egy évig, ez segítette a szakmai előmenetelét?

Igen, a KIBU egy nemzetközileg is elismert innovációs labor, amely annyiban lendített előre, hogy egy nagyon impulzív közösség része lehettem. Viszonylag korán csatlakoztam, hiszen ez még az alapképzés elején volt, amikor ahelyett, hogy minden este szórakozni és klubokba jártam voltam, a KIBU-nál egy  játéknak voltam a részese, ahol megtapasztalhattam az alkotásnak az örömét. Ez az, ami beindította a kreatív fantáziámat – kicsit merészebb lettem.

A NOTCH a teljes test mozgását monitorozza
A NOTCH a teljes test mozgását monitorozza

Mecénások, mentorok, befektetők – gondolom, mindhárom kifejezésre összeugrik egy feltaláló gyomra a lehetőség izgalmától. Kik és milyen módon támogatták, hogy meg tudja valósítani az álmait? 

Gyakran beszéljük meg édesapámmal az ötleteimet, aki szintén műszaki ember; ebben abszolút benne van a szakmai mentorság, talán az „apáról fiúra” hagyomány. De hogy valami konkrétabban is meséljek: 2013-ban, a NOTCH fejlesztésekor felvételt nyertünk Kínába, egy inkubátorba, a hardver acceleratorba (HAX), ott töltöttünk négy hónapot. Az a pár hónap nagyon fontos volt az üzleti lehetőségeim feltérképezésében; ha nincs a HAX, sokkal több félelemmel utaznék Kínába partnert keresni. Rutint szerezhettem általuk a nemzetközi techbizniszporondon. Talán ennek köszönhetem, hogy lett a NOTCH-nak gyártója a világ másik felén, akik már a fejlesztés során nagyon sokat segítettek abban, hogy milyen alkatrészeket válasszak, hogy minél költséghatékonyabb legyen az előállítás.

2008-ban – igen fiatalon – azt írta magáról, hogy érdekli mindaz, ami mozog, drótok lógnak ki belőle, illetve mindaz, ami puszta létével is sérti az emberek szürke közízlését. Eltelt hét év, ma is így gondolja?

Igen, abszolút! Nagyon hiszek abban, hogy az embernek ki kell mozdulnia a komfortzónájából. Miután eltöltöttem egy évet Észtországban – ami az életemnek néhány százaléka –, már egy kicsit észt voltam, majd az ezt követő öt év Amerikában – ami már húsz százaléka volt az addigi életemnek –, egy kicsit amerikaivá is tett, és mostanra egy kicsit kínai is vagyok. Ezeket a kultúrákat gyúrom magamba. Azt hiszem, ez fogalmazza meg a kimozdulás és a nemzetközi tapasztalat lényegét.  

Az elmozdulás ihlette a már emlegetett találmányát, a NOTCH szenzorhálózatot, amely rögzíti a test mozgását. Mit szolgál pontosan ez az eszköz, és hogyan működik?

Ez a kis háromszor három centis, vékony, háromszög alakú test egy szenzor, amelyben szintén szenzorok vannak, és Bluetoothon kommunikálnak a telefonnal – ezeket az adatokat egy applikáción keresztül érheti el a felhasználó. Egyszenzoros termékek eddig is léteztek – ilyenek például a lépésszámlálók –, ez a szenzor azonban képes hálózatot létesíteni a többivel. Vagyis akár a teljes test mozgását leképezhetjük, így a vázszerkezet mozgása is monitorozható. Akik valaha is sportoltak, biztosan tudják, hogy mennyire nehéz és milyen sokat kell gyakorolni, hogy a helyes mozgást elsajátítsuk. A NOTCH-on keresztül olyan visszajelzést kap a sportoló, amelyet eddig csak az edzője, vagy még ő sem tudott megmondani, mert nem érzékelte a helytelen mozdulatokat. Akinek fontos a sport és a sérülések elkerülése, annak nagyon praktikus lehet a NOTCH.

A formatervezett szenzor
A formatervezett szenzor

Ez már gyakorlatilag integrálható ruhadarabba, ami okos ruhává tesz például egy jóganadrágot?

Igen, már a legelején is az volt a cél, hogy a lehető legészrevétlenebb legyen, és könnyen be lehessen építeni. Még az egyetemi éveim alatt foglalkoztam okos textíliákkal, akkor is az volt a cél, hogy integrálható legyen az eszköz. Ez a jövő: muszáj, hogy észrevétlen legyen egy-egy kütyü ahhoz, hogy mindenki szeresse.

Az újdonságok mind arra mutatnak, hogy a miniatürizálás, az egyszerűség és az integrálhatóság lesz a legfőbb célja a termékfejlesztéseknek. Merre tovább?

Ha az új termékeket nézzük, akkor szerintem a világ most errefelé tart: minél kisebbet, észrevétlenebbet és mindenből a jobbat szeretnénk. Éveken át a szoftverfejlesztésen volt a hangsúly, de Amerikában úgy tapasztaltam, hogy a hardver most újra lendületet vesz. A forma mellett szerepet kapnak, a „hogyan lehetnénk hatékonyabbak?”-kérdésre adott válaszok. A sportban is azon van a hangsúly, hogy ne csak sportoljunk, de azt csináljuk minél jobban. Én is erre kerestem megoldást. Most még nagy út áll előttünk, de a legvégső cél mindenképpen az, hogy jobbá tegyem az emberek életét a minőségi mozgás által, amiben a NOTCH segíthet.

Trapp Henci
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés