hirdetés
hirdetés

Részecskefizika

Mikroszkopikus méretű részecskegyorsítót alkottak

A Stanford Egyetem példánya kilencszázmilliószor kisebb a svájci-francia határon elterülő Nagy Hadronütköztetőnél.

hirdetés

A részecskegyorsítók általában óriásiak. A svájci-francia határon elterpeszkedő Nagy Hadronütköztető (LHC) kerülete például 27 kilométer.

A Stanford Egyetem egyik tudóscsapata láthatóan túl nagynak találja a jelenleg működő példányok dimenzióit, máskülönben nem hozott volna létre egy 30 mikrométer (egy hajszál vastagsága) hosszú verziót belőlük. Ez a modell kilencszázmilliomod akkora, mint az LHC.

Nagyon leegyszerűsítve a részecskegyorsítók olyan gépezetek, amelyek elektromágneses mezők felhasználásával különböző részecskéket rendkívül nagy energiájú állapotba gyorsítanak fel. A Stanford fejlesztése tulajdonképpen egy nanoméretű, légmentesen lezárt szilikonalagút, amelyben ez a sebességnövekedés infravörös lézerimpulzusok hatására megy végbe.

Forrás: Stanford Egyetem

Bár a mikroszkopikus modell egyelőre prototípus, a kutatók abban reménykednek, hogy hasonló kialakítással az eddigieknél sokkal kisebb részecskegyorsítókat tudnak majd építeni.

Jelena Vuckovic, a csapat vezető tudósa szerint a legnagyobb részecskegyorsítók olyanok, mint az erős teleszkópok. A világon csak kevés létezik belőlük, és így a tudósoknak esetenként messzi helyekre kell elfáradniuk, hogy használatba vehessék őket. Vuckovic megfogalmazása értelmében a csapat éppen azért próbál egy parányi méretekben működő technológiát kidolgozni, hogy a szakemberek a hasonló rendeltetésű kutatóeszközökhöz könnyebben hozzáférhessenek.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Futurism)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés