hirdetés
hirdetés

Nyersanyag

Mesés kincseik vannak, mégis szegények

Ha van afgán út a boldogság felé, akkor annak nagy része a föld alatt vezet: a sok ezermilliárd dollárt érő nyersanyagtartalékok, a kőolaj, az arany, a vasérc, a réz, a lítium és más ásványi kincsek talán reményt adhatnak arra, hogy az ország saját lábára álljon - már ha valahogy ki lehet termelni őket.

hirdetés

A mesés kincs azonban sötétebb reményeket is táplál. Jó néhány szakértő véli úgy, hogy a fellendülés potenciális alapját egyre inkább veszélyezteti a korrupció, az erőszak és az intrika, rávilágítva a kormány sebezhetőségére is. Mindez egy már amúgy is kritikus és bizonytalan időszakban kap hangsúlyt, amikor a NATO-csapatok távozására kijelölt 2014-es határidő közeledtével újra felszínre kerülnek a régi regionális és etnikai konfliktusok, növelve az aggodalmat, hogy az ásványi kincsek sorsa polgárháborús konfliktust ösztönözhet.

A nagyhatalmú tartományi hadurak és katonai vezetők megpróbálták az ellenőrzésük alatt álló területeket úgy kialakítani, hogy birtokukba kerüljenek a föld mélyének kincsei, a tálib lázadók pedig gyilkos támadásokkal be-betörnek a fejlesztésre kijelölt térségekbe. A fővárosban, Kabulban teljes erővel manővereznek a különböző hatalmi csoportok: az ádáz birkózás megnyilvánul a politikusok rokonainak juttatott jövedelmező szerződések körüli vitákban is.

A szellemet már kiengedték a palackból

A külföldi tőke megnyerésére szolgáló új bányászati törvényjavaslattal kapcsolatos huzavona több befektetést is késleltet. A kormány azzal vetette el a tervezetet, hogy az túlságosan kedvez a nyugati gazdasági érdekeknek. Egyes nyugati illetékesek azonban attól tartanak, hogy más tényezők is közrejátszanak, köztük a koncért folyó nemzetközi marakodás. "Ha olyan országot keresünk, ahol igen kockázatos egy új bányászati ágazat kifejlesztése, akkor Afganisztán minden bizonnyal ilyen.

A NATO-csapatok távozására kijelölt 2014-es határidő közeledtével újra felszínre kerülnek a régi regionális és etnikai konfliktusok
A NATO-csapatok távozására kijelölt 2014-es határidő közeledtével újra felszínre kerülnek a régi regionális és etnikai konfliktusok

De a szellemet már kiengedték a palackból..." - mondta a The New York Times című lapnak Eleanor Nichol, a Global Witness illetékese. Ez a szervezet azért küzd, hogy a természeti erőforrások ne váljanak a korrupció és a konfliktusok prédájává. A hercehurcák ellenére a China National Petroleum Company kínai állami cég – partnerségben egy, az afgán elnök rokonai által ellenőrzött vállalattal – a közelmúltban már megkezdte a kitermelést az Amu Darjánál lévő északi kőolajmezőről. Egy további, a JPMorgan Chase által szervezett beruházási konzorcium aranybányászattal foglalkozik, egy újabb kínai vállalkozás pedig hatalmas rézbányát épít ki.

Négy, réz- és aranykitermelési jogokra vonatkozó pályázatot is kiírtak, és hamarosan újakat hirdethetnek meg ritkaföldfémekre is. A bányászati minisztérium tendert írt ki továbbá egy gazdag kőolajmezőre, amely az afgán-tádzsik medencében fekszik, és amerikai illetékesek bíznak abban, hogy a pályázati anyag hamarosan felkerül az internetre.

Megőrizni a szavahihetőséget

A távoli Bámiján tartománybeli Kalu-völgyben a falusiak abban bíznak, hogy az indiai és kanadai bányászati vállalkozások az ottani vasérc kitermelésével véget vetnek az örökös szegénységnek, amely az évente hat hónapon át hóval borított fennsíkot sújtja. Amikor a munkálatok megkezdődnek, a 30 éves Abbász Alinak le kell mondania 1,6 hektárnyi területű burgonyaföldjéről, amelyet előtte családjának négy nemzedéke is birtokolt. Ő azonban kész örömest megválik a földjétől.

– Száznyolcvan fokos fordulatra számíthatunk – jelentette ki a fehér falú egyházi iskolában, ahol tanítóként tesz szert mellékjövedelemre. – Mindent megteszünk azért, hogy a kitermelés minél előbb megkezdődjön. Azt a reményt, hogy a nemzetközi segítség csökkenésével párhuzamosan ki lehet alakítani egy fenntartható, saját lábán biztosabban megálló gazdaságot, számos afgán illetékes is osztja.

Abban bíznak, hogy az indiai és kanadai bányászati vállalkozások a vasérc kitermelésével véget vetnek az örökös szegénységnek
Az indiai és kanadai bányászati vállalkozások a vasérc kitermelésével véget vetnek az örökös szegénységnek

A Világbank becslése szerint az ipar és a mezőgazdaság együttes teljesítménye 2025-ig évi 3-4 százalékkal is nőhet, ha minden rendben megy. A legnehezebb feladat a megfelelő egyensúly kialakítása az afgán kormány számára biztosítandó jövedelem és a nemzetközi beruházók ösztönzése között: ha a szerződések nem megfelelőek, az veszélyeztetheti a projektek megvalósításának menetrendjét. 

Pakisztánba síbolták át

Persze más gondok is adódnak. Egyes illetékeseket a kisebb bányák sorsa aggasztja. Ezek drágaköveket, márványt, kromitot és más ásványokat termelnek ki, de az állam nem képes hatékonyan felügyelni őket, és így bevételük a lázadók kezébe kerülhet. Az amerikai védelmi minisztérium egy elemzésében nemrég rámutatott, hogy bányászati bűnszindikátusok kromitot csempésznek ki Afganisztánból úgy, hogy védelmi pénzt fizetnek a pakisztáni táliboknak és más törzsi klánoknak. A határ menti Hoszt tartományban Laik Muhamad, a bányatröszt igazgatója felfedte, hogy az ott kitermelt kromit több mint felét illegálisan bányászták, és Pakisztánba síbolták át.

"Ebből a kromitból egy garas sem került az államkincstárba" – húzta alá. A Pentagon lázasan keres nemzetközi vásárlókat az ércre, így reméli visszatéríteni a bányászati jövedelmet az afganisztáni legális gazdaságba. Bámijánban, az Abbász Ali otthona fölött magasodó hegyen 12 új, fából és téglából épített biztonsági őrállás mutatja egy 230 hektáros koncessziós terület határait, ami annak jele lehet, hogy a földet hamarosan kiássák, és a bányászati vállalkozás valósággá válik. De mindez keményebb idők beköszöntét is ígérheti.

Mohamad Amin, a 27 éves főgeológus a tájon körültekintve megjegyezte, hogy "ha a tálibok képesek behatolni ide, a beruházás leáll, és senki sem jut munkához". Márpedig vannak erre utaló baljós jelek. Bámiján tavaly még viszonylag csendesnek számított, de a Kabul felé e térségen át vezető út mára veszélyessé vált a külföldiek, a kormányzati vezetők és a biztonsági személyzet számára – támadások sorozata érte őket.

Senki sem mer a 2014 utáni időszakra tervezni

A biztonsági gondok mellett a bányák létrehozása is kérdéses. A Hádzsigak nevű kopár hegyen kijelölt beruházás körül ma is láthatók például a még a szovjetek által ásott árkok sárga vonalai, tanúsítva, hogy a bámijáni vasérc feltárására korábban is voltak kísérletek - eredménytelenül. Előbb ugyanis fel kell építeni az erőművet, a vaskohót és az utat ahhoz, hogy az ércet eljuttassák a Kalu-völgybe a vörös sziklák között. Szó van egy nagyobb autópálya megépítéséről is – ez lenne az első igazi sztráda az országban – a vasérc elszállításához.

A bányára Kína 2007-ben kapott koncessziót, de kivitelezése késlekedik, és a vasútvonal építése még meg sem kezdődött
A bányára Kína 2007-ben kapott koncessziót, de kivitelezése késlekedik

Az nyugat felé vezetne egy iráni kikötőhöz, vagy egy vasútvonalhoz csatlakozna, amelynek felépítését a kínaiak ígérik. Az utóbbi a Logar tartománybeli Mesz Ajnák rézbányát kötné össze Pakisztánnal vagy Türkmenisztánnal. A bányára Kína 2007-ben kapott koncessziót, de kivitelezése késlekedik, és a vasútvonal építése még meg sem kezdődött. Sahráni azonban meg van győződve arról, hogy a termelés két éven belül elkezdődik. A késedelem szerinte egyrészt azzal magyarázható, hogy a feltárás közben buddhista romokra bukkantak, másrészt azzal, hogy a szovjet megszállás idején elaknásított területet még nem sikerült teljesen megtisztítani a robbanóanyagtól.

Ám ebben az országban, ahol a jövőt mindig későbbre halasztják, a késedelmek egyik oka lehet az is – legalábbis az iparág körülményeit ismerő illetékesek szerint –, hogy a nemzetközi beruházók mindaddig nem sietnek százmillió dollárokat befektetni, amíg úgy érzik, hogy Afganisztán ismét zűrzavarba süllyedhet, és a pénzt könnyen elveszthetik. – Senki sem mer a 2014 utáni időszakra tervezni – fedte fel egy nyugati illetékes, aki azt kérte, hogy nevét ne említsék. – Senki sem siet. Változhat a kormány, és akkor talán hiába építettek új utakat és új erőműveket, minden odaveszhet.

(forrás: MTI)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[116742] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés