hirdetés
hirdetés

Megtalálták a világegyetem legnagyobb struktúráját?

Magyar tudósok 1,8 milliárd fényév átmérőjű, szokatlanul „üres” helyet találtak az univerzumban, amely a későbbiekben akár a kozmosz leghatalmasabb egyedi struktúrájának bizonyulhat.

hirdetés

2004-ben, az ősrobbanásból visszamaradt kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMH) tanulmányozása közben a vártnál hatalmasabb, szokatlanul hideg foltot találtak az univerzumban. Az „ősrobbanás fizikája” számos hidegebb és melegebb területet előirányoz, ám a felfedezett tartomány nagysága és hidegsége váratlan volt a tudósok számára.

A Hawaii Egyetem Csillagászati Intézetének kutatócsoportja most talán magyarázatot talált a hideg folt létezésére, amely a csapat vezetője, Dr. Szapudi István szerint „az emberiség által idáig felfedezett legnagyobb egyedi struktúra lehet”.

Ha a hideg folt az ősrobbanás következménye, akkor az ún. „egzotikus fizika” részét képezi, vagyis olyan, amit a standard kozmológiával nem lehet megmagyarázni. Mindamellett, ha a hideg folt egy köztünk és a KMH közötti struktúrának köszönhető, az azt jelezné, hogy ez idő szerint egy különösen hatalmas struktúrába botlottunk.

A maui Pan-STARRS1 (PS1) teleszkóp és a NASA WISE nevű csillagászati műholdjának adatait felhasználva Szapudi és csapata óriási, 1,8 milliárd fényév átmérőjű „űrre bukkant az űrben”, ahol a galaxisok sokkal kevésbé vannak jelen, mint az ismert kozmoszban.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás térképe a Planck műhold adatai alapján. Az elipszis a jobb alsó tartományban a hideg folt. Grafika: Kránicz Gergő

Korábbi, az éppen taglalt hideg folt irányában végzett, ám sokkal kisebb területet lefedő vizsgálatok csak annyit tudtak megállapítani, hogy az említett orientáció felé nem találhatók nagyon távoli, gigantikus struktúrák a világegyetemben. Paradox módon a közelebbi, óriási struktúrákat a távolabb fekvőknél nehezebb beazonosítani, hiszen az égbolt nagyobb szeletét kell feltérképeznünk ahhoz, hogy lássuk őket. A „hatalmas űr az űrben” csupán hárommilliárd fényévnyire fekszik tőlünk, amely kozmikus mércével mérve nem egy nagy távolság.

Tegyük fel, hogy nagyon kevés anyaggal hatalmas űr van közöttünk és a KMH között. Most képzeljük azt, hogy ez a nagy üresség egy domb, amelyet a területére belépve meg kell másznia a fénynek. Ha az univerzum nem tágulna folyamatosan gyorsuló ütemben, akkor a mondott üresség sem hígulna jelentősen még tovább. A fény szépen lejönne a dombról, és a híg területről való távozásakor visszaszerezné az elvesztett energiáját. Minthogy azonban a világegyetem gyorsuló ütemben tágul, „a domb mérhetően szétnyúlik, mialatt átér rajta a fény”. A hasonlatot folytatva, a domb másik oldalán ereszkedésbe kezdő fény lankásabb lejtővel szembesül, mint érkezésekor. A leírtak fényében [a fény] kevesebb energiával hagyja el a területet, és mint ilyen, hosszabb hullámhosszon, ami hidegebb hőmérsékletnek felel meg.

Bár ez a „hatalmas űr” és ennek várható hatása a KMH-ra nem magyarázza meg maradéktalanul a hideg folt létezését, nagyon valószínűtlen, hogy „a nagy semmi” és a hideg terület helyének egybeesése csupán a véletlen műve volna.

(forrás: Science Daily)
hirdetés
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Erről a jelenségről ,az árnyék szó jutott az eszembe ,állhatott e bármi az ősrobbanás valamely szakaszában ott ami miatt a térben üres folt maradt?
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés