hirdetés
hirdetés

Autók

Legendás autók a filmvásznon

Néhány mozifilmben a járgányok a színészekhez hasonló fontosságú karakterekké avanzsálnak. Egyes modellek a hősök állandó partnerévé válhatnak. Fogós kérdés lehet azonban, miért vezet Aston Martint James Bond, miközben Simon Templar Volvóval jár.

hirdetés

- Az apám soha nem engedte, hogy vezessem - panaszolta vádló nosztalgiával a Barry Levinson rendezte Esőember című 1988-as mozi főhőse, a Tom Cruise által megformált önző ficsúr, Charlie Babbitt, amikor jobblétre szenderült apjától megörökli 1949-es Buick Roadmasterét. Az 1980-as évek közepén játszódó film Charlie-ja alig múlt harminc, így talán meglepő lehet, hogy kölyökkorában épp egy efféle muzeális modell igézte meg. A Roadmasterek gyártását 1936-ban kezdte el a General Motors Buick-divíziója, az utolsó darabok 1957-ben gördültek le a gyártósorról.

A legendás verdának nemcsak a küllemét, újszerű felépítését, hanem a műszaki megoldásait is kiemelkedőnek ítélte a piac, jellemzőit a vállalat az utolsó pillanatig tökéletesítgette. A Buick a negyedik legkelendőbb amerikai autó volt a Ford, a Chevrolet és a Plymouth után, a Roadmaster pedig igazi különlegességnek számított. Tiszteletet leginkább a hossza miatt parancsolt: a Roadmaster volt a Buick leghosszabb tengelytávú típusa. Az Esőemberben központi szerepet kapott autó már csak azért is csemegének számított, mert az 1949-es év komoly fordulatot hozott a Roadmasterek gyártásában.

A legendás verdának nemcsak a küllemét, újszerű felépítését, hanem a műszaki megoldásait is kiemelkedőnek ítélte a piac
A legendás verdának nemcsak a küllemét, újszerű felépítését, hanem a műszaki megoldásait is kiemelkedőnek ítélte a piac

A tervezők elszakadtak a háború előtti megoldások továbbfejlesztésétől, és alapjaiban újították meg a négykerekűt. Monstre megjelenése, a cápaszájra emlékeztető hűtőrács és a legtöbb példányra jellemző ezüstszín kitűnően harmonizált a motorháztető alatt rejlő erővel. Az 1949-es Roadmaster kultuszt teremtett: a háború utáni fellendülés, a modern amerikai ipari törekvések, a világuralomra törő társadalom szimbóluma lett.

Nem póni, Mustang

- Ember, ez egy 1964-es Ford Mustang! - üvöltözik a menekülés közben az új-mexikói sivatagban lerobbant autója mellett Sean Penn a Billy Bob Thornton alakította értetlenkedő szerelővel Oliver Stone Halálkanyar című filmjében. Míg Charlie Babbitt Roadmastere a háború utáni autógyártás sikerdarabja, a Ford Mustang a rock and roll korszak autóikonja. A Ford 1964-ben, két teljes évnyi tervezés után mutatta be a Mustangot. Az autóval a fiatalabb generációt célozták meg, majd másfél év alatt több mint egymillió példányt értékesítettek. A modell titkát máig nem sikerült teljesen megfejteni, annyi azonban bizonyos, hogy elemzések hosszú sorában próbálták magyarázni, miért lett az autó a baby boom generációjának legkedveltebb típusa.

Tény, hogy nemcsak a műszaki kialakítása volt kiemelkedően előnyös, hanem a dizájnja is tetszetősre és az ára is meglehetősen kedvezőre sikerült. A Mustang a versenytársakat is megihlette, népszerűségének köszönhetően az amerikai autók teljesen új osztálya született meg, az úgynevezett póni. Miután a típus nemcsak a vásárlókat, hanem az egész autóipart meghódította, korántsem meglepő, hogy a Mustang filmek tucatjaiban jutott meghatározó szerephez. Az autós mozik egyik klasszikusában, az 1974-es Tolvajtempóban például a szó szoros értelmében főszereplő.

Az autóval a fiatalabb generációt célozták meg
Az autóval a fiatalabb generációt célozták meg
A 2000-ben Nicolas Cage és Angelina Jolie főszereplésével kockáról kockára újraforgatott történetben egy profi autótolvajnak kell a maffia nyomására néhány nap alatt nagy értékű kocsikat – mintegy ötven luxusjárművet, versenyautókat és limuzinokat – lopnia. A főhős és csapata a rablásszéria végére egy olyan verdát hagy, amelynek nemcsak az eszmei és a piaci értéke magas, hanem már-már babonás tisztelet is övezi. A járgány persze egy Ford Mustang. Az eredeti filmben egy akkor vadonatúj modell, egy 1973-as sárga Mustang Mach 1 a leginkább vágyott és mélységesen tisztelt autó, míg a 2000-es változatban egy 1967-es Shelby Mustang GT 500-as.

A Mach 1-et a Ford tervezői két évig pofozgatták, hosszú tervezgetés és aprólékos kidolgozás eredményeként született meg a Mustang addigi legdögösebb, legsportosabb – hosszú motorháztetős, markáns szellőzőkkel és sportos lámpákkal felszerelt, kétajtós – változata. Az ezredfordulón forgatott új verzióban azonban nem egy népszerű tömegautó a sztár, hanem a Shelby American tervezőcég által a Ford számára készített ínyencség. A GT 500-as az 1965 óta gyártott GT 350-es továbbfejlesztett változata, amelyből évtizedek alatt mindössze 2048 darab készült.

Brit vagy amerikai?

A televíziós szériák egyik örökzöldjének számító Minden lében két kanál című, Tony Curtis és Roger Moore főszereplésével készült sorozattal a brit ITC Entertainment szeretett volna 1971-ben betörni az amerikai piacra. Noha a terv nem igazán sikerült, a sorozatért egész Európában rajongtak, a nyugati országokban és a szocialista blokkban egyaránt. Még ha nem is az Egyesült Államokat, más kontinenst mégis sikerült meghódítania: az ausztrál nézőket teljesen lenyűgözte. A produkció olyannyira maradandónak bizonyult, hogy egyes részleteit nemcsak a Peugeot használta a 306-os reklámjához, hanem a McLaren is bevetette a Hamilton-Alonso autóversenyző páros népszerűsítéséhez.

Az Aston Martin DBS szinte kötelezően a sármos angol mozihősök autójának számított
Szinte kötelezően a sármos angol mozihősök autójának számított
Mivel a sorozat készítői eredetileg az amerikai és a brit közönség kegyeire pályáztak, a produkcióban fontos szerepet kaptak az autók is. A Moore által megformált Lord Brett Sinclair angol arisztokrata egy Aston Martin DBS-sel furikázik, míg az amerikai playboy, a Curtis alakította Danny Wilde egy Dino 246 GT-vel. Utóbbi a Ferrari modellje volt, az olasz cég 1968 és 1976 között gyártotta és forgalmazta Dino brand alatt a kocsikat. Úgy akartak viszonylag olcsó, a szélesebb közönség körében is teríthető sportautót létrehozni, hogy közben ne sérüljön a Ferrari márkanév. A Dinók a 12 hengeres Ferrarikkal ellentétben csak 6 hengerrel rendelkeztek, és számos más műszaki paraméterük is eltért a Ferrari sportautókétól.

Ugyanakkor a modell rendkívül sportos és nagyon gyors volt, így egyes szaklapok az 1970-es évek legjobb tíz sportmodelljét lajstromozó listán az előkelő középmezőnybe sorolták. A brit autógyártás egyik akkori csúcsterméke, az Aston Martin DBS szinte kötelezően a sármos angol mozihősök autójának számított. Ugyanilyet használt James Bond az Őfelsége titkosügynöke című 1969-es részben. Más kérdés, hogy Roger Moore egy korábbi karaktere, akinek számos tulajdonságát átmentette a nem sokkal később Sean Connerytől megörökölt Bond-szerepbe, az 1962 és 1969 között alakított Simon Templar nem Aston Martinnal, még csak nem is brit autóval közlekedett, hanem egy Volvo P1800-zal. Lord Brett Sinclair és Templar járműve csupán egyetlen dologban hasonlított egymásra: nevük kezdőbetűiből alkotott egyedi rendszámtábláik révén.

A Bond-autók

Míg Simon Templar Volvója a modernséget, a lendületet és a fiatalosságot volt hivatott kifejezni, addig Lord Sinclair és Bond Aston Martinja a folytonosságot, a biztonságot és a nyugodt erőt, vagyis mindazt, amit a brit birodalom sugározni szeretett volna. A második világháború után Sir David Brown vállalata megvásárolta az Aston Martint és a Lagondát is, így szerezve meg egy Bentley-motort. Ezzel vette kezdetét a később klasszikusként számon tartott Aston Martinok tervezése és gyártása. A sorozat – Brown monogramja után – a DB jelölést kapta. A márka végigkíséri a vagyonos angol családból származó Ian Fleming tollából született titkos ügynök, James Bond történetét.

A hős természetesen mindig a legmodernebb típust vezeti. Az 1964-es Goldfinger moziváltozatában például olyannyira ragaszkodtak ahhoz, hogy az ügynöknek a legújabb modell jár, hogy egy DB5-össel közlekedik, miközben az eredeti regényben egy DB Mk III-as típussal furikázik. A hagyományt a legújabb James Bond-filmekben sem törték meg: a szívtipró hős a 2008-as A kvantum csendjében egy DBS V12-t, míg a két évvel korábban forgatott Casino Royalban egy DB9-et nyúz.

Kerékgyártó György
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés