hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Jégből készült anyahajók

Egyes kortárs kísérletek szerint működőképes lett volna a Habakkuk-projekt (vagy Habbakuk-projekt), amelyben jégből készült anyahajók megépítésén dolgoztak a szövetségesek. A prototípust még a második világháború során vízre bocsátották. 

hirdetés

1942-ben úgy tűnt, hogy a Harmadik Birodalom nemcsak a szárazföldön, hanem az Atlanti-óceánon is megnyeri a második világháborút. A német tengeralattjárók az Egyesült Államok 1941. decemberi hivatalos hadba lépését követően ugyanis már nemcsak az európai és az afrikai, hanem az észak- és a közép-amerikai partok mentén is eredményesen vadásztak az angolszász nemzetek zászlói alatt közlekedő teherszállító hajókra. A „Dobverés” nevű náci hadművelet keretén belül a Karl Dönitz tengernagy vezette farkasfalka csak 1942 augusztusától 1943 májusáig 3.857.705 bruttó regisztertonnányi szövetséges hajót süllyesztett el a tenger fenekére, amely a korábbi évek veszteségeiknek a háromszorosát jelentette. Washington és London a riasztó fejlemények hatására ekkor megállapodott abban, hogy a tengeralattjáró-háború megnyerését minden további hadművelet elé helyezi, és ehhez minden eszközt felhasznál.

Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok legfőbb baja abból adódott, hogy az Amerikából az öreg kontinensre induló utánpótlás-szállító hajókonvojok fedezetét a repülőgépek – az ekkor még rövid hatótávolságaik miatt – nem tudták megvédeni az óceán közepe felett. Ekkor kapóra jött a brit admiralitásnak Geoffrey Pyke ex-hírszerző és feltaláló ötlete, aki azt indítványozta, hogy vágjanak le az északi-sarkvidék jégtábláiból egy 1200-szor 200 méteres darabot, amelyet nagyteljesítményű motorokkal és fedélzettel ellátva, egy előretolt repülőgép-hordozó támaszpontként eredményesen lehetne felhasználni a német tengeralattjárók elleni harcban. Ez volt az alapötlet, amelyre csakhamar három kivitelezési változat készült el.

 Jég vs torpedó

Az első ideát, amelyben a hajó szerkezete fából készült volna el, hamar elvetették. A második – az acélvázzal megtartott jéghegy – túl lassúnak bizonyult mozgatása során. A harmadik – az alumíniumgerendákkal megtartott jég – már sikeresnek tűnt, hiszen az üregesedés segítségével így ki lehetett alakítani a hajó belsejét is. Egy fontos probléma viszont felmerült: hogy fog ellenállni a hajó a torpedóknak? A válasz: sehogy. Egy torpedó elsüllyesztette volna a radarok által nem látható szellemhajót.

A feltaláló másik gondja az volt, hogy a jég hamar olvadásnak indul, így állandó hűtésre lett volna szükség, de ezt még tetőzte az a tény is, hogy a jég felülete miatt könnyen átfordul a vízben. Pyke a problémák kiküszöbölése érdekében fel is kérte J. D. Bernalt és az Ausztriából Nagy-Britanniába emigrált Herman Mark kémikusokat, hogy segítsenek neki kikísérletezni, milyen anyag hozzáadásával lehetne a leginkább megerősíteni a jeget úgy, hogy annak egyúttal az olvadáspontja is megnövekedjen. Herman idővel igencsak szép eredményt ért el. Többféle anyag vízbe keverésével próbálkozott, mígnem egy nap 86 százaléknyi vizet elegyített 14 százaléknyi fűrészporral, majd ezt az elegyet megfagyasztva egy olyan anyagot kapott, melynek szakítószilárdsága a beton majd háromszorosa, fajsúlya pedig annak csak mintegy harmada volt. Mivel az alapötlet Pyke-tól származott, ezért hát az új anyagot Pyke nevének és az angol concrete (beton) szónak az összevonásával keresztelték el. A két tudós szintén ekkor kísérletezte ki azt a megoldást is, hogyha lecsiszolják a jeget, akkor az abból készült hajótest nem borul fel mozgás közben.

Az anyahajó korabeli vázlata
Az anyahajó korabeli vázlata

A pykrete kifejlesztése után a feltaláló úgy gondolta, most már minden technikai akadály elhárult az általa csak Habakkuk-tervnek nevezett projekt megvalósítása előtt. Megpróbált pénzt szerezni az időközben már kissé szerényebb méretűre áttervezett, de még így is óriási, mintegy 610 méter hosszú, 92 méter széles, 12 méter vastag, 2,2 millió tonna vízkiszorítású, illetve 150 repülőt befogadni képes repülőgép-hordozó hajó megépítéséhez. Winston Churchill rövid gondolkozást követően beleegyezett, hogy 80 millió dollárból építsenek két méretarányos, 1500-1500 tengerészt befogadni képes modellt. A kanadai Alberta tartományban, a Patrícia-tavon meg is építettek néhány makettet, és azok a beléjük épített hűtőcsöveknek köszönhetően a hosszú hónapokig tartó tesztek során semmilyen jelét nem mutatták az olvadásnak. Pyke találmánya számára a jövő biztatóan alakult, azonban közbeszólt a történelem.

 Washington kihátrált

London ugyanis kisvártatva feltörte a német tengeralattjárók által is használt titkos Enigma-kódrendszert, így az U-boot-flotta útvonalát a rádióüzeneteik dekódolásával nyomon lehetett követni. Szintén a Habakkuk-projekt ellen szólt, hogy időközben a repülőgépek hatótávolsága is jelentősen megnőtt. A náci tengeralattjárók így már nem veszélyeztették olyan mértékben az Atlanti-óceánt átszelő konvojokat, mint korábban. Pyke ötletének teljes megvalósítását így előbb csak halogatták, majd Washington teljes mértékben kihátrált belőle.

A jégből készült anyahajó terve
A jégből készült anyahajó terve

Annak ellenére, hogy a Habakkuk-terv megítélése már a saját korában is kritikus volt, 2009. április 15-én a Mythbusters című televíziós műsor csapata, Jamie Hyneman és Adam Savage építettek a módosított Pyke-terv alapján egy kis csónakot, amelyet sikeresen mozgattak meg az alaszkai vizeken, 25 mérföld/ órás sebességgel. A két műsorvezető megállapította azt is, hogy a fa-ötvözetes verzió sokkal stabilabb lett volna, mint az alumíniumos változat. Az ő kísérletüknek azonban ellentmondott 2010 szeptemberében egy másik BBC-s tévés program, a Bang Goes The Theory, akik 5000 kiló kendert fagyasztottak le, majd építettek a hajótestbe. A hajó sikeresen elindult Portsmouth kikötőjéből, de csekély idő alatt olvadásnak indult s egy órával a kikötő elhagyása után el is süllyedt.

Jamrik Levente
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés