hirdetés
hirdetés

Szintetikus hús

Húsgyártás orvosi technológiával

A transzplantáció és a transzplantálható szervek növesztésének orvostudományából kezd kinőni a szintetikushús-ipar. A következő agrárforradalomként beharangozott technológia fejlesztését sebészek, kardiológusok, őssejtbiológusok, a NASA és a holland kormány kezdte, vegetáriánus indiaiak, szilícium-völgybeli befektetők és izraeli startupok folytatják.

hirdetés

A Földön eddig körülbelül ötszáz ember evett szintetikus, bioreaktorban előállított húst. A szakértők szerint működik a technológia, de a nagyüzemi gyártáshoz még igencsak növelni kell a hatásfokot, és csökkenteni az előállítási költségeket. 2013-ban, Londonban, az első, széles nyilvánosság előtt elfogyasztott mesterséges húsból készült étel – hamburger – előállítása három ember kétévi munkáját vette igénybe, és 250 000 euróba került (a költséget a Google egyik alapítója, Szergej Brin állta), azonban mára az előállítás ideje kilenc hétre, költsége 12 dollárra, a valódi hús árának mindössze tízszeresére csökkent. Az első szintihamburgert mindössze egy élelmiszer-kutató és egy tudományos újságíró kóstolta, és azt mondták, jó volt beleharapni, intenzív húsíze volt, a konzisztenciája tökéletes, de a szaftossága hagyott némi kívánnivalót maga után. Ez utóbbin a tesztelők nem is csodálkoztak, hiszen tudták, hogy a húspogácsában csak izomsejtek vannak, a zamatot adó kötő- és zsírszövet hiányzik belőle.

A vegetáriánusok

Mivel nemcsak a Föld lakossága nő (2050-re 9,6 milliárdan lehetünk), de a középosztályosodó Kína, Oroszország és a vegetáriánusnak tartott India lakossága is egyre több húst eszik (Kína húsfogyasztása pl. tízévenként duplázódik), sürgősen alternatív fehérjeforrásokra van szükség. A főemlőskutatók szerint az nem valószínű, hogy az emberek nagy arányban választanák a vegetarianizmust, így a világmegváltó tervek szerint a húsnak álcázott növényi termékek és a rovarok mellett hamarosan egyre több műhúst fogunk fogyasztani. Ha a természetes helyett is laborban növesztett, mesterséges húst ennénk, annak további előnyei is lennének: nem kellene (feltehetően igen rossz viszonyok között tartott) állatokat ölni, az állattartás kikerülésével óriási környezetterheléstől szabadítanánk meg a Földet, és egyes vélemények szerint biztonságosabb, egészségesebb táplálékhoz jutnánk.

Illusztráció: rf123.com
Illusztráció: rf123.com

Bár műhúsból a vastag szelet – pl. a steak – vagy a csontot is tartalmazó, teljes értékű élményt adó osso bucco előállítása a szakértők szerint beláthatatlan messzeségben van, a tömegméretekben előállított szintiburgerre, csirke- vagy halrudacskára, kolbászra és libamájra már nem is kell olyan sokat várni. Az előrejelzés szerint egy-két különleges étteremben (hol máshol: Kínában) már az idén kapható lesz mesterséges foie gras, amelynek gyártási költsége már megközelíti a legdrágább állati élelmiszernek számító valódi hízott libamáj árát. Ráadásul a műmájat az izomrostoknál könnyebb előállítani, egyrészt, mivel a májnak homogén struktúrája van, másrészt pedig azért, mert a Petri-csészében tenyésztett májsejtek növekedésükhöz nem igényelnek vért.

A műhúsgyártás nagyobb fokozatra kapcsolódásának útjában álló első akadály ugyanis az, hogy az izomsejtek szaporodásához és növekedéséhez a laborban is tápanyagra van szükség, és a speciális fehérjéket, zsírokat, cukrokat, vitaminokat, ásványi anyagokat a technológia elődjének számító orvosi célú kísérletekben a természetes tápanyaggal: vérplazmával biztosították. Ahhoz pedig állatot kell ölni, vagyis az állatmentes táplálkozás megoldására a vérplazmaalapú táptalajon növesztett izomsejtek nem alkalmasak. A műhús előállításában a 2010-es években bekövetkezett fordulatot épp az adja, hogy több vállalkozásnak is sikerült olyan táptalajt kikísérleteznie, amelyben a vérplazma tápanyagait növényekből (rizs, szója, alga), élesztőgombából és cianobaktériumokból előállított kombinációval helyettesítik. Bár a vértelen tenyésztő folyadék még igen drága, nem teszi lehetővé a nagyüzemi gyártást, a segítségével előállított szintetikus hízottmáj-mousse-t már többtucatnyian megkóstolhatták. Nem kóstolta viszont meg az alkotója, a sejtbiológus Aparna Subramanian. Ezt a JUST nevű kaliforniai cég alkalmazottja a témáról írt első és egyelőre egyetlen könyv szerzőjének adott interjújában azzal indokolta, hogy mivel a kóstolói által a valódihoz hasonlóan tökéletes ízű csemegeként jellemzett szintetikus foie gras állati őssejtekből készül, az állati termék, ő pedig vallási alapon vegetáriánus.

A tudomány

fotó: rf123.com
fotó: rf123.com
Aki nem vallási, hanem állat- vagy/és környezetvédelmi szempontból nem eszik húst, az szintetikus húst majd fogyaszthat, és a szintetikus hízott máj is forradalmasíthatja a 3 milliárd dolláros foie gras piacot. A szintihúsgyártás során ugyanis – ha vérmentes táptalajt feltételezünk – nincs szükség az állatokkal szembeni kegyetlenkedésre: mindössze izombiopsziára van szükség, és az egyetlen tűszúrással kinyert sejtek közül kiválogatott őssejtek elméletben a végtelenségig szaporíthatók. A gyártásnak három fázisa van: először speciális hormonok segítségével szaporítják az őssejteket, majd másfajta hormonokkal izom-, zsír-, kötőszöveti vagy májsejtekké alakítják őket, végül növesztik: edzik az izomsejteket (árammal késztetik őket összehúzódásra). Ami még fejlesztésre vár, az a 3 dimenziós szerkezet. Ha nem csak egymásra akarjuk pakolni a sejtrétegeket, a 0,5 mm-nél vastagabb „szeletek” belső sejtjeinek táplálását a növesztés során biztosító, ehető struktúrákat is ki kell alakítani. Ezeket az elágazó csatornarendszereket a remények szerint 3D-s nyomtatással lehet majd létrehozni. A tömegtermeléshez a növekedési hormonok előállítási költségeinek drámai csökkentésére is szükség van, így arra az első szintihamburgert előállító holland élettanász, Mark Post szerint még 10-20 évet várni kell.

Az iparosodás új fázisát jelentő „tiszta hús” környezetvédelmi hasznosságát a kutatók a következő adatokkal támasztják alá: bár már ma is évente 56 milliárd állatot eszünk meg, a becslések szerint 2050-ig 73%-kal fog nőni a húsfogyasztás. Jelenleg az állattenyésztés révén szabadul fel az üvegházhatású gázok 18%-a: a kérődzők (szarvasmarha, birka) által kibocsátott metán 20-szor erősebb üvegházhatással bír, mint a szén-dioxid. A szintihús termelése azonban 78-96%-kal kevesebb üvegházhatású gázt juttatna a levegőbe, 7-45%-kal kisebb energia-, 82-96%-kal kevesebb víz- és 99%-kal alacsonyabb termőföld-felhasználással járna, mint az állattenyésztés. Az antibiotikumhasználat ellenben nem fog megszűnni: mivel immunrendszerrel a sejttenyészetek nem rendelkeznek, a bioreaktorban a fertőzések megelőzése érdekében antibiotikummal vagy egyéb fertőtlenítőszerekkel kell védekezni.

A befektetők

Az állati őssejtek laboratóriumi szaporítása és növesztése az 1990-es évek óta lehetséges. Az első ehető műhúsfalatot a NASA állította elő 2002-ben a hosszú távú űrutazás lehetőségeit kutató projektje során aranyhalból, itt a cél a helyspórolás volt (májmousse mellett egyébként halfilét a legkönnyebb előállítani). Az első szintihúsgyártásról szóló tudományos szakcikk 2005-ben jelent meg a Tissue Engineering című lapban, az egyik szerző, Jason Matheny tízezres indiai csirkefarmokat látva döntött úgy, hogy ennél humánusabb élelmiszer-termelő módszereket kell keresni (Indiában ötévenként duplázódik meg a szárnyasfogyasztás). A közegészségügyi szakember a műhústermelő technológia fejlesztése érdekében egy nonprofit vállalatot indított (New Harvest), amely évente tudományos konferenciákat is szervez, míg kutatótársait 2009-ig a holland állam támogatta az élelmiszer-termelés környezetterhelő hatásainak csökkentése érdekében.

Az első szintihamburgert előállító Mark Post a startuplázból is kivette a részét: 2015-ben Maastrichtben megalapította a Mosa Meat nevű élelmiszer-technológiai vállalatot, amelybe tavaly nagy gyógyszer- és élelmiszeripari cégek (Merck és M Ventures, Bell Food Group) 7,5 millió eurót fektettek. Céljuk, hogy 2021-re kereskedelmi forgalomba hozható műhúst állítsanak elő. Egy másik hollandiai cég (Meatable) köldökzsinórvérből kivont őssejtekből kezdett húst növeszteni, egy szilikon-völgybeli kardiológus alapította, és Bill Gates által is támogatott startup (Memphis Meats; 17 millió dollár befektetés) pedig már kóstoltatott is különböző szárnyasműhúsokat.

fotó: 123rf.com
fotó: 123rf.com

Világszerte körülbelül 30 cég próbálkozik a sejtes mezőgazdasági forradalom területén, a kaliforniai és a holland vállalatok mellett nagyon erősek az izraeliek is (pl. SuperMeat, Aleph Farms): a Forbes magazin cikke szerint az ország mára egyenesen a „tiszta hús” legígéretesebb földjévé vált. A már említett JUST szponzorációjában a kínai milliárdos Li Ka-shing, a Yahoo!-alapító Jerry Yang és a Heineken vesz részt.

És a fogyasztó egészsége?

Bár olyanok is vannak, akik szerint nem tudhatjuk, hogy az őssejtekből előállított étel milyen hatással lehet az egészségre (pl. a gyártás során használt őssejtnövesztő hormonok egészségre gyakorolt esetleges hatásairól sem tudunk egyelőre semmit), a legtöbben mégis azt hangsúlyozzák, hogy a műhús révén elkerülhetők lesznek az élelmiszer-mérgezések, így pl. a szalmonella- és lisztéria- vagy a madárinfluenza-fertőzések. Előállíthatók lesznek telítettzsírsav-mentes vagy magas omega-3-tartamú húsok, és a vastartalmú hem is hiányozni fog belőlük, így megszűnhet a krónikus betegséget, rákot okozó hatás.

Mint a húsnövesztés alapjait ismertető cikkében (Cultured beef: medical technology to produce food) Mark Post kifejti: a technológia mibenlétéről és az alternatív fehérjeforrások szükségességéről felvilágosítottak 63%-a szimpatizál a mesterséges hús koncepciójával, és 52%-uk meg is kóstolná azt. Hosszú távon pedig nem azt kell majd elvárni, hogy mindenki csak műhúst egyen, inkább azt, hogy a valódi hús fogyasztását speciális alkalmakra korlátozza. A növögető műhúsüzlet szereplőit könyvben (Clean Meat, 2018) bemutató Paul Shapiro pedig a fényképezőgépek világából hozott hasonlattal érzékelteti, hogy a világmegváltó vágyakon kívül miért érdemes befektetni ezen a területen: „Amikor a digitális kamerák megjelentek, a Canon erőteljesen invesztált, a Kodak azonban nem. A Kodak 2011-ben csődbe jutott. Mindenki Canon akar lenni, nem Kodak.

(A cikk eredetileg a GyártásTrend magazin januér-februári számában jelent meg.)

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés