hirdetés
hirdetés

Mesterséges intelligencia

Higgyétek el, a legjobb időben élünk!

Garry Kasparov vs. Deep Blue. Sokan emlékezhetnek vagy hallottak már a híres sakkjátszmáról, amiben egy mesterséges intelligencia megverte a világ legjobb sakkozóját. Kasparov a végén csak annyit mondott: „Ez a játék nem volt fair.” A Deep Blue-nak ugyanis hozzáférése volt az összes sakklépés adatbázisához. Ha ez a tudás Kasparov számára is elérhető lett volna, akkor biztosan ő nyer. 

hirdetés
A mesterséges intelligencia már beépült a mindennapjainkba, csak még nem mindig nevezzük nevén.

Kevin Kelly az idei Brain Baron tartott előadásával rendet tesz a fejekben. Először is tisztázzuk az intelligencia fogalmát! Az intelligencia kapcsán sokan gondoljuk azt, hogy ez valami, amiből van egy kevés az egérben, több egy csimpánzban, valamivel még több egy átlagemberben, a legtöbb intelligenciával pedig bizonyára egy zseni rendelkezik. Valójában azonban nem erről van szó.

Gondolkodom, tehát (különböző és gazdag) vagyok

Az intelligencia inkább különböző tudásokat jelent, a gondolkodásmódok portfólióját. A mesterséges intelligencia pedig olyan gondolkodáskombináció, amelyet az ember tervez meg, mégis meghaladja az emberi képességeket. Az ember például sokáig nem volt képes a repülésre. Tanulmányozta, később utánozta a madarak, rovarok, denevérek szárnycsapkodását, de így sem sikerült. Aztán fix szárnyakat épített egy utastérre, amelyet propellerrel egészített ki, ez pedig már működött. Annak ellenére, hogy ilyen megoldás nem létezik a természetben.

Kevin Kelly jóslata szerint az a sokrétű gondolkodás, amit az MI segítségével fogunk még feltalálni, mind olyan mesterséges típusú gondolkodás lesz, amely nem létezik még az általunk ismert univerzumban. Ezt a „vagyont” felhalmozni pedig csak úgy lehet, ha ügyesen integráljuk az eltérő gondolkodásmódokat. Egyetlen nehézség ebben, hogy az emberek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, így kihívást okoz teljesen különbözőképp gondolkoznunk.

Figyelem, startupok, itt a lényeg!

Az ipari forradalom főszereplője a mesterséges erő volt. Előtte mindent természetes izomerővel hoztak létre, ami igencsak korlátozta a lehetőségeket. A revolúció idején felfedezték a szintetikus erőt: rájöttek, hogy a szén, az olaj, a gőz és a víz segítségével még nagyobb energiákat lehet kifejteni. Így vált könnyebbé egy ház vagy egy út megépítése. Majd fogták ezt a mesterséges erőt, az elektromos hálózaton keresztül szétosztották, és bárki számára elérhető lett. Ez volt az ipari forradalom.

A földműves, aki eddig kézzel pumpálta a vizet, egy zseniális ötlet mentén elektromos pumpára váltott, ezáltal felszabadult egy csomó ideje, amit másra tudott fordítani. Ugyanez más-más területeken is működött, így valósult meg az ipari termelés. Ami ugyanígy meg fog történni most is: fogjuk az elektromos pumpát, támad valakinek egy zseniális ötlete, megfűszerezi egy kis MI-vel, amit bárhol megvehet, és máris van egy okospumpája.

Kevin Kelly (forrás: wikipedia)
Kevin Kelly (forrás: wikipedia)

Tehát megfogunk mindent, amit már egyszer automatizáltunk, elektromossá tettünk, és új dimenzióba helyezzük: tudatot adunk a tárgyaknak. Az ehhez szükséges mesterséges intelligencia mindenki számára szabadon elérhető árucikk lesz a felhőben. Nem nekünk kell előállítani, mi csak megveszünk belőle annyit, amennyit szeretnénk. Kevin Kelly szerint ez az elkövetkező évek startupjainak az alapja. Már a Google is bejelentette, hogy a mobiltelefonról és az internetről az MI-re helyezik a hangsúlyt.

„Ne légy szomorú! Inkább sakkozzunk!”

A következő meglepetés az lesz, amikor azzal szembesülünk, hogy az általunk alkotott robotoknak érzelmeik vannak. Amiket mi programozunk beléjük. Ránézünk egy kijelzőre, és „ő” visszanéz ránk, felismeri az érzéseinket, reagál rájuk, még azt is kitalálja, ha megjátsszuk magunkat. Emocionális kapcsolat alakul ki köztünk és a robot között. Például szomorú hangulatunkban felvidít vagy szórakoztat minket, akár játszik velünk. Mivel fejlődik a tanulási képességük is. A Google például megtanított egy MI-t arra, hogy hogyan kell megtanulni egy videojátékkal játszani. Hangsúlyozom, nem azt tanította meg, hogy hogyan kell játszani, hanem azt, hogy hogyan kell megtanulni játszani. Onnantól kezdve pedig a gép magától megnyerte a játékot. Ez a munkával kapcsolatban is így fog működni, azaz szinte bármit képesek lesznek megtanulni.

Melyek a leginkább „veszélyeztetett” munkakörök? Azok a munkák, amelyekben produktivitás és hatékonyság szükséges. A tudomány, a művészet, az innováció… csupa olyan dolog, ami kísérletezésről, új módszerek megtalálásáról szól. Ezt nem lehet automatizálni, mesterségesen hatékonnyá tenni. Ha ugyanazt a dolgot ismételgetnénk újra és újra, nem fedeznénk fel semmi újat. Tehát az optimista forgatókönyvek szerint az MI-k csinálják majd a produktív munkákat, míg az emberek kísérleteznek. Így alkot majd csapatmunkát ember és MI.

Az ember kísérletez, az MI végrehajt (forrás: 123.rf)
Az ember kísérletez, az MI végrehajt (forrás: 123.rf)

Élmény mint valuta, adat mint olaj

Már most is látható, hogy míg a termékek ára egyre csökken, az élményeké nő. Ez a folyamat a jövőben felgyorsul: az élmény lesz a valuta, amivel kereskedhetünk. Az élmények generálásában pedig kiemelt szerep jut a mesterséges intelligenciának, a virtuális valóságnak, amiben egyedül és másokkal együtt is részt vehetünk. A virtuális valóság térnyerésével és a virtuális élmények szaporodásával a virtuális adatok is megsokszorozódnak. Dokumentumok, képek vagy zenék helyett virtuális élményeket készítünk, töltünk le, cserélünk vagy osztunk meg. Üzleti oldalról pedig az efféle, felhasználók által gyártott adatokban van a legnagyobb biznisz. Ma már az adat az új olaj. A Tesla titka is az adatokban rejlik. A Tesla ugyan kevesebb autót ad el, mint a Ford, de a cég értéke mégis nagyobb. Hogy miért? Mert a Teslának 1,3 millió mérföldnyi adata van arról, hogy a vásárlóik hogyan használják a náluk vett autókat, a Ford ebben elmarad. A Tesla szinte személyre szabott élményt ad el. Gondoljunk csak bele, ha ezt még megspékeli valamilyen virtuálisvalóság-élménnyel…

Sikeres szakmaválasztás a jövőben

Várhatóan a legnagyobb siker előtt álló cégek a virtuális valóság felé mozdulnak majd el. De nem VV-szemüvegeket gyártanak majd, hanem adatot gyűjtenek. Rólunk. Arról, hogy a virtuális élmények tükrében hogyan éljük a mindennapjainkat: hogyan lépünk interakcióba a barátainkkal, hogyan bulizunk, milyen hobbijaink vannak, vagy mikért rajongunk. Vagyis miért vagyunk hajlandók pénzt kiadni. A virtuális élményekből kinyert adat hatalmas mennyiségű, elképzelni sem tudjuk, mekkora. Ekkora adatmennyiség elemzéséhez, megértéséhez és főleg használatához matematikusokra és tudósokra lesz szükség. Az adatok mozgatásához pedig mérnökök kellenek. A jogászoknak is fel kell kötniük a talárjukat, mert az adatok, mesterséges intelligenciák tulajdonjoga izgalmas kérdéseket vet majd fel. Még nincsenek igazi adat-, MI- vagy virtuálisvalóság-szakemberek. Egyelőre még szinte minden felfedezetlen e téren, nincs nagy konkurencia. A gyümölcsök alacsonyan lógnak a fán. Soha nem volt még ennél nagyobb kiaknázatlan piac, mint most. Soha nem volt olcsóbb pénz, mint most. Soha nem voltak kisebb akadályok, hogy megtegyünk valamit, mint 2017-ben. Ez a legjobb idő, hogy valami történjen. Kevin Kelly üzenete, hogy nem vagyunk lekésve semmiről. Kezdjük el!

Kevin Kelly
Kevin Kelly jövőkutató, a Wired magazin alapító főszerkesztője, a Hacker Konferencia alapítója. Számos könyv, köztük egy New York Times-bestseller, a The Inevitable – Understanding The 12 Technological Forces That Will Shape Our Future szerzője. A Különvélemény című filmnél futurisztikus tanácsadóként segítette Steven Spielberg munkáját

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia augusztus-szeptemberi számában jelent meg. 

Vitéz Veronika
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés