hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Hadd szóljon! - az autóduda története

A fülnek barátságos, a forgalomban mégis jól hallható jelzéssel kell kommunikálniuk az autósoknak a közúti közlekedésben, a gyártóknak azonban nincs könnyű dolguk, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek.

hirdetés

Növeli a stresszt és a szívproblémák kialakulásának a kockázatát, de a korral járó halláscsökkenést is felgyorsíthatja az, ha olyan forgalmas helyen élünk, ahol a frusztrált autósok gátlástalanul nyomják a dudát. Ilyen például India fővárosa is, amelynek óvárosi bazársorán külön utcát szenteltek a komoly egészségi problémákat okozó fülsüketítő autókürtöknek; ennek ellenére meglepően nagy a keletjük.

Bár az autózás hőskorában, az 1800-as években jóval kevesebb jármű cikázott az utakon, mint manapság, a korabeli amerikai törvények előírták, hogy a forgalmasabb helyeken a gőzzel hajtott járgányok előtt egy férfi sétáljon, és piros zászló lengetésével, valamint egy kürt megfújásával figyelmeztesse a gyalogosakat vagy az arra kószáló állatokat.

Fordok futószalagon - ezekben már szériafelszerelés a duda
Fordok futószalagon - ezekben már szériafelszerelés a duda

Ahogy az autózás fejlődött, úgy alakult át a hangos jelzőrendszerek működtetése is, és a vezető átvette ezt a feladatot. Csengettyűvel és síppal kommunikáltak a sofőrök, amíg megérkezett egy francia találmány: a légkürt, amely – például a csengőnél – már jóval hangosabban jelzett. Ilyet használtak a kerékpárral közlekedők is, márpedig az autózás első éveiben a mérnökök több megoldást is átvettek a kétkerekű közlekedésből.

Henry Ford 1896-ban olyan négykerekű járgányt (úgynevezett kvadriciklit) mutatott be, amely nemcsak hogy biciklikerekeken gurult és biciklilánc hajtotta, de a dudát is a kerékpárosok által már az 1800-as évek végén előszeretettel használt fajtából szerelte rá a járműre. Az izzó alakú gumiban végződő, kürtformájú eszköz szimbóluma ma is számos autótípusban jelzi a kormányon a duda helyét.

Azok, akik különösen ódzkodnak a dudálástól, a birminghami Oliver Lucast szidhatják, ő találta fel ugyanis 1910-ben az elektromos autódudát, amelynek a dinamó szolgáltatta az elektromos áramot. 1912-re az Egyesült Államokban több város fogadott el olyan törvényt, amely kötelezővé tette a motorizált járművekben a hangjelző berendezést, igaz akkoriban azt még csak a városhatáron belül lehetett működésbe hozni. Bár ilyen szigorú szabályozás ma nincs érvényben, a lapos, kör alakú membrán hajtotta modern autódudák akár 110 decibellel is ijesztgethetik a közlekedőket.

Az, hogy az autógyártók nem vehetik félvállról a dudák minőségét, jól példázza a Hyundai néhány évvel ezelőtti baklövése. A dél-koreai vállalat a vásárlók panaszáradata nyomán arra kényszerült, hogy férfiasabb hangzásúra cserélje hangjelző berendezéseit. Ezt kiküszöbölendő a gyártók előszeretettel alkalmaznak kétszólamú dudákat autóikban: a hangosabb a figyelmeztetésre szolgál, a lágyabb, barátságosabb hangzásút pedig inkább a kedvesebb jelzések céljából nyomhatja a vezető.

Benke Ágnes
a szerző cikkei

hirdetés

kapcsolódó cikkek

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[158707] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés