hirdetés
hirdetés

Bűnös a műanyag és cinkosa az iparág

Fenntarthatóvá lehet tenni a műanyagipart?

Ha szóba kerül a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés, sokan azonnal a műanyag-emisszióra és az óceánokban lebegő hulladékszigetekre asszociálnak. Az 1900-as évek elején dinamikus sikertörténetbe csöppenő, majd a 2000-es évek elejére bűnössé váló műanyag ugyanis sokkal tovább marad velünk, mint számítottunk rá. 

hirdetés

A problémát az olyan termékek jelentik, amelyeknek használati ciklusa rövid: mindössze néhány perc vagy óra. Ezek a termékek ugyanis ugyanúgy évszázadokat tölthetnek el a Földön, mint a valóban tartósnak szánt társaik.

Az ilyen műanyag termékek gyártása a műanyagipari termelés egy igen jelentős részét teszi ki. A vékony falú csomagolóanyagok népszerűsége napjainkban is töretlen – hiszen praktikus, könnyen használható termékekről van szó. Ott vannak a boltok polcain, megkönnyítik a háztartási hulladékkezelést, egyszerűbbé és biztonságosabbá teszik a csomagolást, vagy éppenséggel könnyen és olcsón beszerezhető termékeket jelentenek. Mégis, milyen árat fizet a Föld ezért a kényelemért?

Anyaga: műanyag

A műanyagipar önmagában nem tehető felelőssé a szennyezésért, fontos, hogy összetett rendszerben gondolkodjunk a megoldásról, amelynek a lakossági tájékoztatás ugyanúgy része, mint az ipari alapanyagok megfelelő kezelése és felhasználása. Az iparág fenntarthatóságáról, a magyarországi kkv-k hozzáállásáról, az újrahasznosításról, illetve az újrahasznosított termékek minőségéről Dobrovszky Károly termékfejlesztő mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem korábbi kutatója beszélt nekünk. 

A műanyagok gyártástechnológiájának fejlesztése az utóbbi 150 év folyománya. Kezdetben a természetben előforduló molekulák kinyerésével hozták létre a polimereket, majd az 1900-as évek elejétől kezdve a kőolajalapú szintetikus molekulák váltak elterjedtté. Utóbbiak nagy mennyiségű előállítása, valamint a tulajdonságaik hatékony – adalékanyagokkal történő – szabályozása lehetőséget teremtett arra, hogy újabb és újabb használati tárgyak készüljenek műanyagokból.

Azonban műanyag és műanyag között is hatalmas eltérések lehetnek. Rengeteg, alapvető tulajdonságaiban (rugalmasság, nyúlás, szakítószilárdság, hőállóság stb.) eltérő műanyagot különböztetünk meg, és a gyártás során mindig az alkalmazásnak megfelelő anyagot igyekeznek kiválasztani a szakemberek. A műanyag-felhasználásban szempont lehet továbbá a tartósság is – azonban ez az a tulajdonság, amely környezetvédelmi szempontból a legtöbb kétséget és problémát is felveti.

Körforgás helyett szemétszigetek

A műanyagipari szereplők, legyen szó alapanyag- vagy csomagolóanyag-gyártó vállalatról, gyakran kapják meg azt a kritikát, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a műanyagszennyezésre. Ma már ugyanis tisztában vagyunk vele, hogy a száz éve előállított műanyag termékek ugyanúgy itt vannak a bolygón, mint azok a nejlonzacskók, amelyek tegnap készültek el egy gyárban.

A műanyagok azonban rendelkeznek egy igen előnyös tulajdonsággal: mégpedig azzal, hogy anyaguk alkalmas lehet az újrahasznosításra. Persze ahhoz, hogy a műanyagok újrahasznosíthatók legyenek, már a gyártásuk során lépéseket kell tenni, illetve gondoskodni kell a megfelelő kezelésükről.

GyártásTrend: Fenntartható egyáltalán a műanyagipar?

Dobrovszky Károly: Az elterjedten alkalmazott műanyagipari technológiák, mint a fröccsöntés, az extrúzió, a melegalakítás, illetve a fúvási eljárások, mind-mind nagy hatékonysággal, nagy volumenben gyártó eljárások. Mindegyik felsorolt technológia évről évre újításokon megy keresztül, emellett pedig újfajta műanyagok is megjelennek. A fejlődés tehát folyamatosnak mondható.

A műanyagok tartósságára sem lehet panasz. Pont ezért támadják környezetvédelmi szempontból, hogy sokszor tartósabbak, mint azt a felhasználási szokások igényelnék. Itt viszont egyelőre megoszlanak a vélemények a szereplők között arról, hogy melyik a helyes út: olyan termékeket készíteni, amelyek az elhasználódás után könnyedén visszabonthatók alkotóelemekre; vagy éppen kihasználni a tartósságukat, és újrahasznosítani őket minél több alkalommal.

GyT.: Milyen lépéseket tehetnek az iparági szereplők a hatékonyabb felhasználásért és ezáltal a környezet védelméért? Hogyan használhatja újra az ipar a műanyagokat?

D. K.: Az iparági szereplőket a kiélezett piaci verseny egyértelműen a hatékony felhasználás felé vezérli. Kulcstényező a költséghatékony gyártás, ez magában foglalja a minél kevesebb alapanyag és energia felhasználását, illetve a hulladék minimalizálását is. Ezért válik egyre vékonyabbá a műanyag palackok fala, miközben ugyanúgy megtartják a gázzáró tulajdonságukat és tartósságukat; ezért vezetik vissza a feldolgozógépbe a gyártásközi hulladékot is, ahol csak lehet. A gyártáskor keletkező szennyvizet a legnagyobb hazai vállalatok saját maguk tisztítják, a visszanyert vizet pedig újra felhasználják. A keletkező hulladékot szelektíven válogatják, hiszen a vegyesen gyűjtött hulladék elszállíttatásáért súlyos összegeket fizetnek. Így a szelektíven gyűjtött papír, műanyag, még ha ingyen adják is tovább, akkor is költségmegtakarítást eredményez.

Az iparban alkalmazott műanyagipari feldolgozási technológiák fenntarthatónak számítanak, hiszen ha nem lennének azok, kereslet sem mutatkozna irántuk. Egy termék fenntarthatóságánál pedig figyelembe kell venni a termék élettartamát, azaz hogy meddig vagyunk hajlandóak használni. Egy gépjármű-alkatrésznél érdemes akár több műanyagot összevegyíteni, és számos adalékanyagot használni azért, hogy az adott alkatrész akár 10-15 évig is működőképes maradjon. Persze az ilyen komplex gyártástechnológiák és a kompozit anyagok használata rontja az újrafeldolgozási lehetőségeket. A rövid életciklusú terméknél ezzel szemben arra kell törekedni, hogy a felhasznált műanyag tulajdonságait minél kevésbé módosítsuk, hogy az elterjedt újrahasznosítási módszerekkel jó minőségben lehessen őket később feldolgozni.

Az ipar számos módon használja újra a műanyagokat. Az újrahasznosítási kapacitás pedig megvan Magyarországon. Az újrahasznosítás történhet a termék újbóli felhasználásával, továbbá a termékek anyagukban történő újrafeldolgozásával, esetleg pirolízissel vagy égetéssel nyerhetnek belőlük értékes energiát. Azonban ahhoz, hogy a műanyaghulladékot minél jobb minőségben újra feldolgozhassák, először az embereket kell rávenni arra, hogy szelektíven gyűjtsenek minél több műanyaghulladékot.

GyT.: Mely műanyagok és műanyag termékek hasznosíthatók újra? Milyen arányban hasznosíthatók ezek tovább, és milyen technológiákat szokás alkalmazni?

D. K.: Mindegyik műanyag újrahasznosítható, az eltérés az újrahasznosítás formájában van. Két csoportra kell osztanunk a műanyagokat: vannak az újrahasznosítás során ismételten megolvasztható, hőre lágyuló műanyagok, illetve az újrafeldolgozásnál nem megolvasztható, térhálós polimerek.

A hőre lágyuló műanyagok csoportjába tartoznak azok, amelyek használati ciklusa általában rövid, és a termékek egy-egy használat után hulladékként kerülnek ki a felhasználók kezei közül (ilyen termékek: margarinos doboz, PET-palack, bevásárlótáskák, fóliák). Mivel ezek az anyagok ismételten megolvaszthatók, így ezekből könnyen lehet új terméket létrehozni az újrahasznosítás során. Azt persze el kell ismerni, hogy míg egyes műanyagok (mint pl. a polietilén [HDPE, LDPE]) sokkal könnyebben újrahasznosíthatók akár többször is anélkül, hogy a mechanikai tulajdonságaik jelentősen változnának, addig vannak műanyagok, például a PET, amelyek újrahasznosításakor már szükség lehet kiegészítő alkalmazásokra (nedvességtartalom miatti szárítás) vagy éppen adalékanyag használatára azért, hogy a molekulalánc minél kevesebb hibát tartalmazzon. Ezeket a tényezőket figyelembe veszik a gyártásnál, ettől függ, hogy a visszagyűjtött másodlagos alapanyagból mennyit használhatnak a primer alapanyaghoz keverve. Egy hulladékgyűjtő műanyag zsák, amely polietilénből készül, tartalmazhat akár 100%-ban hulladékként gyűjtött műanyagot. Más termékek esetében keverve használnak új és hulladék alapanyagot.

GyT.: Milyen az ipar és a kutatási szektor viszonya az újrahasznosításhoz, mennyire nyitottak az ipari szereplők az újrahasznosításra?

D. K.: Az újrahasznosítás népszerű téma mind az ipari gyakorlatban, mind a kutatások szintjén. Számos nagyvállalat lát potenciált abban, hogy a keletkező műanyaghulladékból másodlagos alapanyagot vagy akár készterméket hozzon létre.

Nem is az újrahasznosítás okoz igazán problémát. Ha a hulladék eljutott már eddig a pontig, akkor abból gazdaságosan lehet terméket gyártani. A „mostohagyermek” a hulladék begyűjtése és a hulladék válogatása, tisztítása – ezek a lépések kevéssé gazdaságosak az iparági szereplők számára.

A hazánkban zajló kutatásokat tekintve fontos téma a különböző műanyagok és alkotóelemek szétválasztása – ezzel megkönnyítendő a későbbi újrahasznosítást. Vizsgálják továbbá az erősítőanyagokat is, amelyek hozzáadásával javíthatók az újrahasznosított termékek mechanikai tulajdonságai. Ezen túlmenően aktívan foglalkoznak a kutatók azzal is, hogy hogyan állíthatók elő tartós, funkcionálisan megfelelő műanyagok természetes anyagokból, amelyekkel kiválthatók lehetnek a szintetikus műanyagok a fogyasztási cikkek piacán.

GyT.: Van a vevő, végfelhasználó által érzékelhető különbség az új és az újrahasznosított termékekben?

D. K.: Az újrahasznosított alapanyagokból készülő műanyag termékeknek ugyanolyan szigorú minőségi előírásoknak kell megfelelniük, mint a teljesen új alapanyagból készülő termékeknek. Az új és az újrahasznosított alapanyagú termékek között elsősorban esztétikai eltéréseket tapasztalhatunk. Az új termékek ugyanis olyan színben gyárthatók, amilyet csak szeretnénk (közel 10 000-féle szín érhető el a piacon a műanyagok esetén). Azonban, ha ezeket a színes termékeket újra feldolgozzuk és összekeverjük, már sokkal korlátozottabb lesz az elérhető színek választéka, többnyire sötét, illetve fekete színben születnek így újjá ezek a termékek.

Kun Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés