hirdetés
hirdetés

Támogatási gyakorlatok Európában

Északon már jól megy

Az elektromos autók ipara sok szempontból még gyerekcipőben jár. Ugyan már a megbízható és valóban használható autók tömeggyártása zajlik, különböző állami ösztönzők nélkül árban még nemigen tudják felvenni a versenyt hagyományos meghajtású társaikkal.

hirdetés

Az általánosan elfogadott közvélekedés szerint az elektromos autók elterjedése össztársadalmi érdek, hiszen a klímaváltozás elleni harc egyik leginkább kézzelfogható eleme a robbanómotoros autók számának csökkentése, illetve a helyi szennyezés visszaszorítása a zsúfolt nagyvárosok életét is kellemesebbé teszi. Van tehát egy már létező, de az árversenyben még önmagában nyerni nem tudó termékcsoport, amelynek az elterjedése a közjót szolgálná. Ilyen esetekben szokott az állam különböző ösztönzőkkel beavatkozni. Hagyományosan – és nem ok nélkül – a sikeres beavatkozások modelljének szinte minden szakpolitikai szektorban a skandináv és a Benelux államokat tartják, így kevéssé meglepő, hogy az e-mobilitás elterjedése is ezen országokban áll a legjobban.

Norvégia

A kilencvenes évek óta tudatosan épített és következetesen bővített intézkedéscsomag eredményeképpen Norvégia jelenleg az e-mobilitás bezzegországává vált, nem is érdemtelenül. Az 5,2 milliós lakosságú államban több mint százezer kizárólag elektromos meghajtású autó közlekedik, és ez az arány folyamatosan javul. A tavalyi évben például az újonnan üzembe helyezett személyautók közel 40 százaléka elektromos volt. Összehasonlításként a teljes Európai Unióban a fenti arány mindössze egy százalék.

A norvég állam által használt ösztönzők elsősorban különböző adókedvezmények, illetve forgalomban alkalmazható privilégiumok. Talán a legnagyvonalúbb az, hogy az elektromos autók mentesülnek a 25%-os forgalmi adó alól, így mind a vevőnek, mind az eladónak jobban megéri ilyen autókkal kereskedni. A nyilvános helyen való parkolás az e-autókkal ingyenes, számtalan egyéb esetben díjköteles úton, illetve bizonyos kompjáratokon is mentesülnek az elektromos autók tulajdonosai a díjfizetési kötelezettség alól. A céges gépkocsiflották után fizetendő adónak elektromos autókból álló park esetében csak a felét kell kifizetni, illetve az állami tulajdonú töltőállomásokon ingyenes a töltés.

Forrás: 123.rf
Forrás: 123.rf

Természetesen ezek a rendszerek mindig erősen függenek a társadalmi kontextustól, a norvég intézkedéscsomaghoz például elengedhetetlen az elsősorban vízenergián alapuló energetika ahhoz, hogy az intézkedés végső célját, az ökológiai lábnyom csökkentését elérje. Egy inkább szénerőművekre támaszkodó ország esetében könnyen előfordulhat, hogy végső soron kisebb szennyezést okoz a korszerű hibridek, mint a teljesen elektromos autók használata.

Kritikaként fel szokott merülni, hogy sok esetben második autó vásárlására ösztönöz a rendszer, és valóban: csak az elmúlt 1-2 évben látszanak az elektromos autók teljesen kiváltani a hagyományos meghajtásúakat – nem kis mértékben köszönhetően a töltőállomás-rendszer fokozatos kiépülésének. Ugyanakkor megfontolandó kritika, hogy mennyire feladata egy államnak a második autó beszerzésének motiválása. Érdekes kérdés továbbá, hogy az elektromos autókat elsősorban városi, illetve agglomerációs környezetben lehet kényelemesen kihasználni, legalábbis a gyorstöltők széles körű elterjedéséig, ugyanakkor könnyen lehet, hogy egyéb beruházások, például a tömegközlekedés fejlesztése alacsonyabb áron, nagyobb csökkenést okoz a károsanyag-kibocsátásban. Minden dilemmától eltekintve az biztos, hogy a norvég kormány deklarált célja –miszerint 2025-re teljes egészében szeretnék elérni a hagyományos meghajtású autók árusításának megszűnését – egyáltalán nem tűnik elérhetetlennek.

Hollandia

Hollandia vita nélkül a második számú európai példaország, ha e-mobilitásról van szó. Az újonnan üzembe állított autók több mint tíz százaléka teljesen elektromos, ráadásul folyamatos és drasztikus növekedés jellemzi ezt a számot. Töltőállomások tekintetében szintén igen jó a lefedettség, összesen csaknem húszezer található az országban.

A támogatási struktúra valamivel bonyolultabb, mint a norvég, mert jóval nagyobb hangsúlyt fektet a lokális szereplőkre, így sok esetben egy-egy önkormányzat további anyagi vagy egyéb jellegű támogatást nyújt az elektromos autók beszerzéséhez. Az anyagi motiváció fő eleme ebben az esetben is az adókedvezmény, Hollandiában sem kell forgalmi adót fizetni az elektromos meghajtású autók vásárlása esetén, illetve az útdíjak fizetése alól is felmentésre kerülnek az e-kocsi-tulajdonosok. Ugyanakkor konkrét anyagi támogatást csak önkormányzati szinten és különböző mértékben adnak, jelenleg Amszterdam, Rotterdam Utrecht és Tilburg városa tesz így. Érdemes kiemelni, hogy a holland rendszer lényegesen skálázottabb, mint a norvég, nem kizárólag a teljesen elektromos autókat, kisebb mértékben ugyan, de a hibrid és a plug-in-hibrid autók beszerzését is támogatja a fenti kedvezmények egy jelentős részével.

Illusztráció: 123.rf
Illusztráció: 123.rf

Svédország

Ugyan a fenti két országtól némileg lemaradva, de helyet érdemel a listán Svédország, ahol jelenleg nagyjából tizenhétezer elektromos autó fut, ami az autóállomány 2,5 százaléka. Utóbbi talán nem a legimpozánsabb adat, viszont érdemes figyelembe venni, hogy egy évvel korábban egy teljes százalékkal alacsonyabb volt ez az arány, a gyorsan növekvő tendencia pedig önmagában dicséretes.

A svéd állam alapvetően konkrét anyagi transzferrel támogatja az elektromos autók vásárlását, illetve az autó vásárlását követő első öt évben teljes mértékben elengedi az éves, autó után fizetendő forgalmi adót, továbbá amennyiben cégautóról van szó, a jármű értékének csak egy részét kell a személyi jövedelemadó adóalapjába beszámítani. Érdemes kiemelni, hogy a támogatás összege meglehetősen magas, 40 000 svéd korona, ami hozzávetőleg 1,2 millió forint.

Tanulságok

Összességében elmondható, hogy az e-mobilitás elterjedésében élenjáró európai államok jellemzően a töltőinfrastruktúra kialakításába, illetve az elektromos autók piaci hátrányainak csökkentésébe fektetik az erre szánt összeget. Bár elsőre furcsának tűnhet, hogy az állam autóvásárlást támogasson, a legtöbb esetben ezen döntés mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy a nem elektromos autók által okozott negatív externáliákat az ilyen autót vásárló internalizálja, tehát hogy az állam egy olyan szabályozó és motivációs környezetet hozzon létre, amelyben a közösségi szempontból hosszú távon negatív döntés rövid távon és személyi szempontból is negatív döntéssé váljon. Ugyan a legtöbb modell nem átvehető egy az egyben, de maga a fenti elv mindenképpen megfontolásra érdemes. 

Kiss András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[208602] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés