hirdetés
hirdetés

Légi közlekedés

„Digitális tollazatú” repülőgépszárnyak

Az MIT és a NASA által kifundált technika változatlan aerodinamika mellett a tizedére csökkenti a komponensek tömegét.

hirdetés


Technológia szempontjából a szárnyak mindig is a repülőgépek legfejlettebb alkatrészei közé tartoztak. A korábbi erőfeszítések, hogy a madarak repülésért felelős végtagjaihoz hasonlóan rugalmassá tegyék ezeket az alkotórészeket, gyakran nehézségekbe ütköztek.

„A legnagyobb probléma az volt, hogy a legtöbb ilyen próbálkozás a szárny deformálására a szárnyban elhelyezett mechanikus irányítórendszerek alkalmazására hagyatkozott – írta az MIT News. – Ezek a szerkezetek azonban jellemzően olyan nehezek voltak, hogy hatékonyság terén eltörölték a simább aerodinamikai felület nyújtotta előnyöket.”

Forrás: Kenneth Cheung/NASA

Mi több, a szárnyak felépítését nyilvánvalóan bonyolultabbá tették, illetve megbízhatóság szempontjából is hagytak némi kívánnivalót maguk után.

Kéz a kézben, az MIT és a NASA éppen ezért igyekszik a semmiiből újragondolni a repüléshez mondhatni nélkülözhetetlen tartozékokat. Az egyik friss koncepciójuk lényege, hogy az egész szárnyat flexibilissé kívánják változtatni.

Egy sor „digitális anyagoknak” nevezett „könnyű szerkezeti darabot” használva a tudósok egy olyan „struktúrát” hoztak létre, amely a szárnyvégi motorok által gerjesztett nyomás hatására képes volt elcsavarodni.

Forrás: NASA

Az MIT egymást részben átfedő, azonos darabból álló „tollazatként” írja le a szárnyakat, amelyek mozgásképesek és kellően simák az aerodinamikához. Mi több, akár a legalapvetőbb alkotóelemeire is le lehet bontani őket, hogy aztán valami mást állítsunk össze belőlük.

Talán a technika legnagyobb előnye az aerodinamika és az üzemanyag-használat hatékonyságára gyakorolt pozitív hatásában rejlik.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Engadget)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés