hirdetés
hirdetés

Az idő titkos lüktetése

Miből áll az élet?

Szent Ágostontól Heideggerig filozófusok egész sorát foglalkoztatta: mi is az idő? Sőt, a kérdés áthatja az európai, illetve európai gyökerű irodalmat is.

hirdetés

Versek születtek a szárnyaló időről, a regényirodalomban olyan újító elmék igyekeztek megragadni, tapinthatóvá és ábrázolhatóvá tenni az időt, mint Marcel Proust, a drámában pedig állandó játékra inspirál az idő mibenlétét kutató kérdés, elég ha csak Tom Stoppard különös műveire gondolunk. Az idő megragadására törekedett a modern képzőművészet is, elsősorban a futurista alkotók munkáival, illetve az időt saját anyagaként birtokló, és ezért lépten-nyomon értelmező filmművészet produktumaival. De állandó témája lett az idő, illetve az azzal kapcsolatos számos talány a lektűr irodalomban, valamint a mozgóképes popkultúrában is: az időugrás, időutazás, újra és újra előkerülnek a nagy sikerű produkciókban.

A hétköznapokban sokkal egyszerűbb, mondhatni profán megközelítés visz bennünket közel az időhöz, amit átgondolva érdemes belátnunk, az idő kultúránk egyik központi eleme: azt kutatjuk, tudjuk-e megfelelően kezelni az időt, gazdálkodhatunk-e vele, birtokolhatjuk-e, mennyit vagyunk képesek kihozni belőle? A XXI. század embere, elsősorban a nagyvárosiak azt tapasztalják, hogy kevés van ebből a megfoghatatlan, szinte meghatározhatatlan, vagy csupán a filozófiában és a fizikában definiálható valamiből. Küzdünk az idővel, szeretnénk, ha több jutna belőle nekünk. Kevés alkalmunk van megállni, és eltöprengeni, valóban, mi is az idő?

Az idő titkos lüktetése
Az idő titkos lüktetése
 Annyit tudunk, hogy az univerzum tere és ideje végtelen, ezért ott nem érhetjük tetten. Földi körülmények között a csillagászati év ritmusa adja meg a kereteit – ez mégsem tűnik elégségesnek. Az a benyomásunk, hogy az idő ennél sokkal több. Már csak azért is, mert annak ellenére, hogy egészen pontos órák segítségével mérni tudjuk, mégis alkalmanként másként érzékeljük, más viszonyban állunk vele. Stefan Klein, A boldogság képlete című sikerkönyv szerzője egy egész kötetet szentelt a témának. Újabb munkája, Az idő titkos lüktetése arra keresi a választ, létezik-e valóságosan az idő, és ha igen, mit is jelent ez a valóságos létezés?

Miért van az, hogy minden egyezményes mérés ellenére az idő máskor, más körülmények között másként telik? Klein vizsgálódásai során arra a következtetésre jut, hogy a válasz az individuumok különbözőségében gyökerezik: a különböző személyek másként viszonyulnak az időhöz. Ez azonban még nem jelent végső megoldást, hiszen – épp az előbb szögeztük le – maga a tudat is mindig máshogyan érzékeli az időt. Klein szerint a megoldást akkor találjuk meg, ha külön választjuk a biológiai és a tudat által érzékelt időt. A biológiai óránk – írja Klein – tulajdonképpen „gyári beállítás”, és csalhatatlan. Teljesen mindegy, hogy az ember korán kelő vagy éjszakai bagoly, a szervezet működésének ritmusa adott szabályok szerint folyik, és ezek a szabályok felülírhatatlanok.

Aki időben kel, az délben lesz éhes az ebédre, és az ébredés után 16 órával fáradttá válik. Akarattal, serkentőszerekkel ugyan átmenetileg változtathatunk a napi rutinon, de semmiképpen sem tudjuk becsapni a szervezetünket. Ezt kísérletek sora igazolja. Az idő érzékelt relativitásának a tudat az oka, amelyre több tényező hat: a külső benyomások, a külső történések, azok az érzelmi reflexiók, amelyek a történésekhez kötnek bennünket, és számos biológiai tényező is. Nem mindegy például, hogy egy autóban várakozunk-e a reggeli csúcsban, vagy a teaforraló előtt, napfényes, tágas parkban, esetleg barlangban, sötétzárkában.

A tudatunk felelős az idővel kapcsolatos élmények kialakításáért, sőt úgy is fogalmazhatunk, hogy az időt valójában tudatunk állítja elő. Ez valójában nem volna újdonság a bevezetőben citált filozófusok megállapításaihoz képest, az azonban igen, ahogy Klein elemzi az időkép létrejöttét a tudatban. Mindezzel, persze, nem sokat tudnánk kezdeni, ha nem foglalkoznánk ismereteink gyakorlati hasznosításával. Az idő titkos lüktetése szerzője megteszi: rávilágít, milyen fontos szerepe van e tények felismerésének, és tudatosításának. Az idő tudatos kezelése a mindennapokban ugyanis nem egyszerűen egy harmonikus létforma kialakítását eredményezheti, hanem segíthet saját helyes életvitelünk megteremtésében.

Kiadó: Laurus Kiadó

Kerékgyártó György
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[79396] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés