hirdetés
hirdetés

Vélemény

Az európai uniós támogatások hatása a gazdaságra

Az Európai Unió alapvető belső logikája a tagállamok közötti intenzív verseny: a tőke, a munkaerő, a termékek és a szolgáltatások szabad áramlása, versenye a tagállamok gazdaságai közt. Ez azonban mind a közgazdasági elméletben, mind pedig a gyakorlatban csak hasonlóan fejlett, hasonló gazdasági szerkezetű országok között működik – amilyenek az alapító hatok voltak az ötvenes években.

hirdetés

Az azóta eltelt évtizedek során azonban olyan tagállamok is beléptek, amelyek jelentősen fejletlenebbek voltak, illetve a régebbi tagállamokban is azonosíthatóvá váltak elmaradottabb régiók, versenyképtelenebb gazdasági iparágak (például hajóépítés, szénbányászat, mezőgazdaság). Ezen struktúrák versenybe állítására, fejlesztésére hozták létre az unió strukturális és kohéziós alapjait. Ezek arra hivatottak, hogy a hazai gazdaságban kigazdálkodhatatlan extra forrásokat biztosítsanak a hátrányos helyzetű területek, szektorok fejlesztésére, szerkezetátalakítására.

Duzzasztott kereslet

Nagyon fontos aspektus tehát, hogy az uniós támogatások fejlesztési források. Nem a működési költségvetés kipótlására hivatottak, sőt, ezt elvileg tiltják is az uniós rendelkezések. Csak a működés szempontjából jól megfinanszírozott rendszerek képesek ugyanis hatékonyan felhasználni extra fejlesztési forrásokat. Ennek ellenére tudjuk, sokszor kényszerűségből forráshiányos entitások működési költségvetésének kipótlására használják fel ezeket a pénzeket.

Forrás: 123.rf
Forrás: 123.rf

Ami szintén nem elsődleges célja az uniós forrásoknak, az a gazdasági kereslet növelése a támogatott országokban. Rövid távon nyilván a kedvezményezett gazdaságban az extra források beáramlása (ez éves átlagban a GDP 2-2,5%-át teszi ki, de feltorlódások miatt a magyar gazdaságban éveken át akár 6-7%-nyi uniós forrást is felhasználtunk) nyilvánvalóan jelentős extra keresletet támaszt. A transzferek elsődleges létjogosultsága azonban nem ez, hanem a szerkezetváltás. Annál is inkább, mert ami ma pozitívan jelenik meg a kereslet szempontjából, az hosszabb távon akár viheti is a forrásokat. Egy feleslegesen felépített intézmény létrejötte munkahelyeket jelent, növeli a gazdasági kibocsátást, de hosszabb távon a fenntartása, működtetése komoly költségvetési pénzeket igényelhet.

Végezetül természetesen az uniós támogatások nem szólhatnak a korrupcióról.

Ha mindezek nem lehetnek az uniós transzferek hatásai – bár az elmúlt évtizedekben mindegyiket tapasztaltuk –, akkor miben kellene megjelennie a programok működésének?

Magasabb hozzáadott értékű termelés

A Brüsszellel kötött stratégiai keretegyezmény, illetve az egyes operatív programok részletes indikátorokat tartalmaznak, amelyek alapján meg lehet ítélni azok sikerességét. Egy tudatosan működő országban folyamatosan monitorozzák, értékelik ezen indikátorok alapján a programok eredményességét, és a kompetens sajtó erről be is számol. A legmagasabb célok között szerepel a gazdasági növekedés, illetve a foglalkoztatás növelése, mint csúcs célkitűzések. Ezek teljesülésének elemzésekor nehéz, szinte lehetetlen kiszűrni az egyéb gazdasági folyamatokat. A gazdaság egy elképesztően komplex rendszer, az uniós támogatásokon kívül hat rá még számos egyéb tényező is: nemzetközi konjunktúraciklusok, adópolitika, külföldi működő tőke – hogy csak néhányat említsünk. Maguknak az uniós forrásoknak is van keresleti és szerkezeti hatásuk.

Érdemes azonban egy szinttel lejjebb, részletesebb mutatókat vizsgálnunk. A gazdaságfejlesztés területén például olyan indikátorok alakulását kell szemügyre vennünk, mint a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások száma, azok foglalkoztatási mutatói, termelési kapacitásaik bővülése, termelékenységük alakulása. A beszállítói kapcsolatok erősödése az ezeket elősegítő ipari parkok és inkubátorok révén.

Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense, a nemzetközi politikai gazdaságtan és az európai gazdasági integráció szakértője (Fotó: Székelyhidi Balázs, Magyar Nemzet)
Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense, a nemzetközi politikai gazdaságtan és az európai gazdasági integráció szakértője (Fotó: Székelyhidi Balázs, Magyar Nemzet)

Fontos az innovációs potenciál bővülése mind a gazdaság hazai tulajdonú, mind pedig külföldi tulajdonú részében, illetve méret szerinti bontásban. A magasabb bérezésű munkahelyek létrejöttének kulcsa ugyanis a magasabb hozzáadott értékű termelés. A kelet-európai gazdaságok sajátossága, hogy – szemben a fejlett országokkal – a GDP arányában egyébként is rendkívül alacsony kutatás-fejlesztési költés nagyobb részét az állam adja. Az uniós támogatások egyik célja, hogy az üzleti szektor vegye át fokozatosan a húzó szerepet ezen a területen.

A teljes cél az exportképesség: minél több olyan hazai tulajdonú közép- és nagyvállalat létrejötte, amely végtermék exportjára képes. Ismert jelenség ugyanis a gazdaságban, hogy a beszállítói marzsok nyomottabbak, mint a végtermékgyártóké.

Jók és rosszak

Az uniós kohéziós politika sikerországa egyértelműen Írország. 1987-től az egyre dinamikusabban beáramló amerikai működő tőke igyekezett kihasználni az ország vámmentességét az Európai Unióban, közelségét az Egyesült Királysághoz, angol nyelvismeretét, illetve generózus adórendszerét. Az ír kormány és a regionális fejlesztési társulások pedig az uniós transzferekre alapozva biztosították a beáramló tőke számára a megfelelően képzett munkaerőt, az infrastruktúrát és az üzleti környezetet. Az ország belépésekor az uniós átlag 60%-a körül állt az egy főre jutó nemzeti össztermék tekintetében, a Kelta Tigrisnek elnevezett felzárkózási periódus csúcsán pedig 135%-ra emelkedett, ezzel a legfejlettebb tagállamok közé emelkedve.

A legsikertelenebb kohéziós kedvezményezett ország pedig Portugália és Görögország volt, amelyek több évtizednyi támogatás után sem voltak képesek magas hozzáadott értékű, exportképes gazdaság létrehozására, és nagyjából megrekedtek az uniós fejlettségi szint 70%-a körül, alapvetően a turizmusra és mediterrán agroexportra alapozott gazdaságukkal.

Fontos lenne az átképzés

Az állam a gazdaság szereplőit a jó minőségű oktatási rendszerrel tudja támogatni, amelybe szintén jelentős fejlesztési forrásokat áramoltat az Európai Unió, amennyiben az működési oldalról megfelelően meg van finanszírozva. Nagyon fontos hangsúlyozni a Nyugat-Európában igen hatékony átképzési rendszereket, amelyek sajnos Magyarországon jelenleg jószerével hiányoznak. A gazdaság szereplői a munkaügyi központok segítségével foglalkoztatási paktumokat kötnek a szakszervezetekkel és a képző intézményekkel, minek következtében mindig rendelkezésre áll a megfelelő szinten és a releváns szakmákban a képzett munkaerő. Mindezt az Európai Unió szintén bőkezűen támogatja az Európai Szociális Alapból. A jelenlegi, munkaerő-hiányos időszakban Magyarországon is nagy szükség lenne ennek a rendszernek a kiépítésére. A felmérések szerint ugyanis a gazdaság szereplői jelenleg iparágtól, vállalatmérettől és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a szakképzett munkaerő hiányát tartják a hazai gazdaság első számú szűk keresztmetszetének.

Forrás: 123.rf
Forrás: 123.rf

Az uniós fejlesztések közül méretüket tekintve kiemelkednek az infrastrukturális nagyprojektek. Ezeket elsősorban a Kohéziós Alap támogatja. A gazdaság szereplői csak indirekt módon találkozhatnak velük. A polgári légi irányítás infrastrukturális megújítása vagy a vasúti pályák megerősítése azonban közvetetten jelentősen segítheti a gazdaság logisztikai alátámasztását.

Bár az energiapolitika alapvetően nemzeti hatáskör, mégis van ráhatása az uniónak a tagállamok energetikai beruházásaira. Ennek elsődleges beavatkozási területe a megújuló energiák felhasználásának, az ipari épületszigeteléseknek, az ipari energiafelhasználást csökkentő megoldásoknak a támogatása. Ezek ismét olyan mutatók, amelyeken keresztül mérhető az uniós fejlesztési támogatások hatása egy kedvezményezett országban.

Összegezve tehát elmondható, hogy a gazdaságfejlesztés szempontjából számos olyan konkrét mutató azonosítható, amely a fejlődés szerkezeti hatásait is megragadja. Az ezekhez szükséges indikátorokat a támogatásokat adminisztráló rendszer folyamatosan nyomon követi, és az Európai Bizottság felé jelenti. Lehetséges tehát továbblépni azon a már bevett gyakorlaton, amely az uniós támogatások hatását elsősorban a források felszívásában (az abszorpciós kapacitásban), illetve az azok által okozott keresleti hatásban azonosítja.

Pogátsa Zoltán
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés