hirdetés
hirdetés

Smartenergia

A legfurcsább energiaforrások

Összegyűjtöttünk néhány érdekes, enyhén szólva sem mindennapi energiaforrást, amelyekkel napjainkban próbálkoznak a fejlesztők. Miből is nyerhetünk hőt (energiát), amiről elsőre nem is gondoltuk volna?

hirdetés

Az emberi test nyugalmi helyzetben körülbelül 70-120 watt teljesítményű természetes hősugárzó (igaz, ez kemény munkavégzés esetén felmehet 500 wattra is akár, ami például buszok légkondicionálójának kiválasztásánál nagyon fontos tényező). Ez önmagában még nem olyan sok, de rengeteg közösségi helyiség van, ahol nem egy, hanem több száz vagy akár ezer ember is összezsúfolódhat egyszerre. Ennyi ember hőkibocsátásával már lehet mit kezdeni (még ha hozzávesszük azt is, hogy mivel az emberek nem meztelenül járkálnak, a ruhák miatt kevesebb hőt sugároznak).

Az emberi testek hője

Két éve London polgármestere vetette fel az ötletet, hogy a híres londoni földalatti állomásain összezsúfolódott emberek hőjét lakások fűtésére is fel lehetne használni (természetesen nem közvetlenül, hanem hőcserélőkön keresztül). A számítások szerint a londoni metró utasainak a testmelege mintegy 500 lakást tudna ellátni folyamatosan hőenergiával (ez nem túl sok, tekintve, hogy Londonban több millió háztartás található). Persze nemcsak az utasok hőjét hasznosítanák, hanem a metró egyéb hőforrásai, például a fékberendezések vagy a villamos alállomások is „beszállnának” közvetve a lakások fűtésébe. Az elsőre furcsának tűnő projekt része lenne annak az elképzelésnek, miszerint az Egyesült Királyság fővárosa 2025-ig 60 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Az utashő hasznosításától önmagában 500 tonna szén-dioxid megtakarítását várják évente.

Az emberi test egy természetes hősugárzó
Az emberi test egy természetes hősugárzó

Áramtermelő táncosok

Az emberek nemcsak rengeteg hőt bocsátanak ki „hasznosítatlanul”, hanem számtalan olyan mozdulatot is tesznek naponta, amelyet a jelenlegi technikai fejlettség mellett akár áramtermelésre is lehetne használni. Sokan hallottunk már a generátorokkal összekötött szobabiciklikről, de az a megoldás, amelyet egy rotterdami diszkó vezetett be (és követett még jó pár környezettudatos klub szerte a világon), még ennél is különlegesebb egy fokkal.

A néhány éven keresztül Rotterdamban üzemelő, stílszerűen Club Watt néven futott diszkó táncparkettjének egy 30 négyzetméteres darabját nagyon különleges, úgynevezett piezokristályos járólapokkal burkolták be. A piezokristályok sajátos tulajdonsága, hogy nyomás (méretváltozás) hatására elektromosságot állítanak elő (így csiholnak szikrát a nyomógombos öngyújtók is, és a jelenség emellett visszafelé is működik, elektromos impulzus hatására a kristályok megváltoztatják a méretüket). Az áramtermelő táncparkettet 65 cm×65 cm-es kerámia járólapokkal borították, amelyek piezokristályokkal voltak összeköttetésben. A kerámialapok a bulizó vendégek súlya alatt képesek voltak néhány millimétert besüllyedni, azaz összenyomni a kristályokat, amelyek pedig áramot termeltek. A nagyon rendszertelenül, impulzusszerűen érkező áramo(ka)t egy speciális villanymotorral és áramátalakítókkal összekötött generátor alakította át a klub villamos berendezése által felhasználható feszültségű és frekvenciájú váltakozó árammá. A tulajdonos szerint egy vendég – testsúlyától és „aktivitásától” függően – egy tánclépéssel 5-20 wattos teljesítménnyel képes „meghajtani” a kristályokat (az adat csalóka, ne felejtsük, hogy egy tánclépés mindössze egy-két pillanatig tart).

Ugyan a táncparkett elég kicsi volt, arra elegendőnek bizonyult a bulizók által megtermelt energia, hogy a különleges terem hangulatvilágításának az energiaigényét egyedül ezzel a megoldással fedezze. Természetesen az újításnak nem az volt az elsődleges célja, hogy áramot spóroljon meg vagy hogy energiafüggetlenné tegye a szórakozóhelyet. A tulajdonos szerint ez inkább egy hasznos és látványos, emellett szórakoztató módja volt a környezettudatos gondolkodásnak. A rotterdami diszkó ugyan 2010-ben bezárt, az ötletet azóta több „zöld” szórakozóhely is átvette, sőt tovább is fejlesztette (például nagyobb „löketű” járólapokkal).

A 2010-ig működő rotterdami Club Watt „áramtermelő” táncparkettje
A 2010-ig működő rotterdami Club Watt „áramtermelő” táncparkettje

Halálos gázok

Három olyan hírhedt, úgynevezett „robbanó tó” található a földön, amelynek az élővilága bizonyos időközönként (évszázadonként vagy még ritkábban) teljesen kipusztul a tavak által produkált limnikus kitörések következtében. A limnikus kitörés egy olyan természeti katasztrófa, amelynek során a tó alján csapdába esett szén-dioxid (és/vagy metán) kiszabadul, és a felszínre tör egy hatalmas „buggyanással”. A több millió köbméternyi halálos gáz kiszorítja a tó környékén levő levegőt, és minden élőlény megfullad (legutóbb 1986-ban történt ilyen, a kameruni Nyos-tó partján, 1700 ember életét követelte a kitörés). A robbanó tavakkal kapcsolatban számos tervet készítettek a következő ilyen katasztrófák elkerülésére, ezek közül az egyik nemcsak a halálos gázok elvezetését, hanem a hasznosítását is célul tűzte ki.

Az elképzelések szerint hosszú csöveket vezetnének le, amelyeken keresztül a nagynyomású szén-dioxidot felhoznák, ezzel csökkentenék a nyomást odalent, azaz elodáznák a katasztrófát. A felhozott óriási mennyiségű szén-dioxidot ezután különleges gázturbinákba vezetnék, amelyekkel generátorokat hajtanának meg.

A kameruni Nyos-tó

Az említett három megoldás természetesen csak egy szelete a közelmúltban bemutatott környezetbarát energiatermelési módoknak. Számos más érdekes elképzelés is létezik a szennyvíz hőenergiájától kezdve a fluoreszkáló medúzákon található „természetes üzemanyagcellák” felhasználásán keresztül egészen a halott élőlények bomlásakor keletkező éghető gázok hasznosításáig.

Veit András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés