hirdetés
hirdetés

Portré

A 21. század ipari pionírja - Elon Musk

Két iparágat forradalmasított az elmúlt tizenöt év alatt: az elektromos autókat gyártó Teslával lerombolta a klasszikus autóipar korlátait, a SpaceX-szel a polgári űrkutatást rázta fel. Nem követi, maga gyártja a trendeket. Mérnökeivel nem létező piacokra dolgozik, nem létező technológiákat fejleszt, és sokszor a még nem létező vagyonát is kockára teszi. Ő Elon Musk, a valódi Vasember.

hirdetés

Fontos, hogy a Mars is része legyen a globális kommunikációs hálózatnak. Szerintem ezt meg kell csinálni, és nem látok mást, aki hasonlóval próbálkozna” – fogalmazott Elon Musk a SpaceX januári rendezvényén. A megalomán ötleteiről híres, negyvennégy éves dollármilliárdos legutóbb azt találta ki, hogy egy kommunikációs műholdakból álló hálózat kiépítésével a világűrt kompletten lefedi internettel. Kifejtette, hogy mindez a globális internet sebességének is jót tehet, hiszen a fény negyven százalékkal gyorsabban terjed az űr vákuumában, mint a Földön használt üvegszálas kábeleken, így olcsón olyan gyéren lakott területekre is eljuthatna a net, ahol eddig sosem járt. A tízmilliárd dolláros projekt a Marsot sem hagyná ki a bolygóközi világhálóból, amiért a marsi kolóniák egyszer majd hálásak lesznek. Musk ugyanis nemcsak élni, meghalni is a Marson szeretne.

Elon, a vizionárius

Az üzletembernek ugyanis van egy víziója a mesterséges intelligenciák okozta apokalipszisről is. Eszerint egy mesterséges vírus vagy egy ismeretlen technológia döntheti romba az emberi civilizációt, a túlélés záloga pedig a több-bolygós élet lehet. Ezért egy önfenntartó Mars-bázis kiépítésén dolgozik, amelyre húsz évet szán, és amelynek árát műholdfellövésekből tervezi összeszedni. A kisebb, olcsóbb szatellitek gyártását és felküldését cége, a SpaceX végzi, ahogy az olcsó és megbízható űrhajók kifejlesztését is. Nem szokatlan víziója, és talán nem is lehetetlen küldetése ez Musknak. Amikor 2002-ben megalapította SpaceX cégét, hogy megtörje az űrhajózás állami hegemóniáját, sokan csak legyintettek rá, egy újabb szilícium-völgyi milliárdos gyerekkorban rögzült űrhajós hóbortjaként kezelték. Meg akarta mutatni, hogy a NASA és más állami űrhivatalok uralta porondon igenis lehet magántőkéből, olcsón működő rendszert építeni, és azt piaci alapon üzemeltetni. Ezért tíz éven át egymilliárd dollárt pumpált rakéták és űrkapszulák fejlesztésébe, hogy aztán 2012-ben a Dragon teherűrhajó a nemzetközi űrállomáson (ISS) dokkolhasson, visszatérhessen a Földre, és történelmet írhasson a világ első kereskedelmi űrjárműveként.

Ekkor már érvényben volt az az 1,6 milliárd dolláros NASA-szerződés, amelyet az űrsiklóflotta nyugdíjba vonulása miatt az ISS utánpótlás-ellátására kötöttek, és még számos állami és kereskedelmi szerződés is. De Elon Musk a Forbes 400 listájára ötvenedikként mégiscsak az autóiparban betöltött szerepével és kilencmilliárd dollárosra becsült vagyonával került fel. Köszönheti ezt nagyrészt a Tesla autómérnökeinek, akiket az utóbbi időben az Apple horribilis összegekkel csábítgat magához az önvezetős iAutójának tökéletesítésére.

A mágnás

Musk már a Stanford Egyetem fizikushallgatójaként lelkesen olvasott a szerb feltaláló, Nicola Tesla találmányairól, így 2003-ban el is nevezte róla az elektromosautó-gyártó cégét. Rajta kívül ekkoriban minden más versenytársa az olcsóbb és kisméretű elektromos autóban látta a jövőt, a luxusszedánok és sportautók viszont óriási gyártási költséget generáltak a Tesla Motorsnak. 2008-ban határozottan úgy tűnt, hogy Musk lehúzhatja a rolót. Egy Everdream nevű szoftvercégén azonban sikerült 120 millió dollárért túladnia, és az amerikai kormánytól hitelbe kapott több százmillió dollárt is belepumpálhatta újra lélegző autógyárába. A Tesla S lett a cég legsikeresebb villanyautó-modellje, bezsebelt számos Év Autója díjat, a tavalyi évben pedig több mint ötvenezer példányt adtak el belőle. A cég első terméke, a Roadster a mai napig is annyira népszerű, hogy a világ legnagyobb darabszámban eladott elektromos sportkocsijának számít harmincmillió forintos ára ellenére.

„Pokoli sokat kell dolgozni. Úgy értem, ha 80-100 órát dolgozol egy héten, jelentősen javulnak az esélyeid a sikerre. Ha mások 40 órát dolgoznak, de te százat, még akkor is, ha nem vagy jobb náluk, eléred pár hónap alatt azt, amit ők egy év alatt fognak összehozni” – mondta ezt egy interjúban, amikor sikere titkáról és ellendrukkereiről kérdezték. Merthogy azokból is van bőséggel. A térfél másik oldalán játszók szerint a Musk-jelenség mögött leginkább üres ígéretek és egy ügyes kommunikációs stratégia áll. A tőzsdére vonult Tesla Motors részvényeit pedig sokszor túlárazottnak és kockázatosnak minősítik. Bárhol is van az igazság, a részvények minden eseményre reagálnak, amelyhez egy Tesla autónak köze van: hol a kasztni aljában elhelyezett akkujába került, útról felpattanó fémdarab okozta közlekedési baleset, hol egy sajtókritika miatt képesek a részvények óriásit zuhanni. Az azonban tény, hogy a nagyobb autómárkák kíváncsian lesik a Tesla minden lépését, és felhördülnek az olyan bejelentéseken, amikor a cég az egész autóra nyolc év garanciát és másfél perces akkucserét ígér, vagy amikor meghirdeti a bizalmat növelő használtautó-visszavásárlási programját.

Elon Musk bejelentéseit menetrendszerűen figyeli a fél világ. Mindig olyan dologba vág bele, amit senki más nem gondolna komolyan egyetlen pillanatra sem. A tőle megszokott szerénységgel hirdette meg tavaly a megfizethetőbb elektromos autók programját, és egyben az autóipar forradalmát. Ezt az autókereskedések kihagyásával, az autógyártól való közvetlen rendeléssel képzelte el, és olyan akkukkal, amelyeket Nevadában, a világ legnagyobb akkumulátorgyárában készítenek. A 2020-ra elkészülő, ötmilliárd dolláros beruházásba a japán Panasonic is beszállt.

Elon Musk ugyanis századunk legfontosabb feladatának a megújuló energiaforrások felhasználását tartja. Ezért hozta létre Solar City vállalatát, amely napelem-telepítéssel és elektromosáram-forgalmazással foglalkozik, és egy valódi sikertörténete Musknak. A cég öt év alatt lett az USA legnagyobb áramszolgáltatója, és ezzel működtetik a Tesla elektromos töltőállomásait is, amelyeknek ingyenes hálózatát az amerikai kontinens nyugati partján építette ki.

A Vasember

Az amerikai sajtó a 21. század ipari látnokaként emlegeti, miközben vagy az új Steve Jobsot látják benne, vagy a vagyonáról és adományozó kedvéről egyaránt híres Bill Gateshez hasonlítják. Musk is próbálkozott már jótékonykodással, még néhány évvel ezelőtt, amikor harminc darab Macbook Airrel állított be a kolera sújtotta Haiti egyik árvaházába. Az Apple elhunyt vezéréhez hasonlóan Musk sem az a típus, akiről az alkalmazottak szívesen beszélnek. A Business Insider magazin egyik cikkében Muskról két kollégája nyilatkozott, közülük a neve elhallgatását kérő így írt róla a laphoz eljuttatott levelében: „Ha családot szeretnél, esetleg van valamilyen hobbid, a SpaceX nem neked való, ezért jobb, ha elkerülöd Elon Muskot. Bárki távozik a vele történt megbeszélésről, biztos lehetsz benne, hogy az adott személy vereséget szenvedett, noha a világ legkeményebben dolgozó és legértelmesebb szakembereiről van szó. A mérnökök esetében legalábbis ez a helyzet…Ha azt gondolod, hogy egy munkát egy év alatt lehet elvégezni, Elon Musk egy hét alatt el akar vele készülni. Simán kidobja hat hónap munkáját, ha nem elég <<dögös>> az eredmény.”  

De életmódja, provokáló és meghökkentő ötletei miatt szeretik a Vasember-filmek Tony Starkjához is hasonlítani, bár Robert Downey Jr. több interjúban is elmondta, hogy inkább maga mintázta a szerepet Elon Muskról. A Vasember 2. három másodperces snittjében még ő is feltűnik, a lehetőségért cserébe pedig felajánlotta a SpaceX gyártelepét a film néhány jelenetének forgatásához. És ami megvan Tony Starknak, az szinte Elon Musk tulajdonából sem hiányzik. Számos guruló csodája mellett beszerzett egy L39 Albatros vadászrepülőt, és egyszer már ronccsá tört egy hárommillió dolláros McLaren F1-et is. Még dolgozik a hologramos generátor tökéletesítésén, amellyel ő is úgy terelgetheti majd maga körül az információs paneleket, mint Tony Stark. De utóbbinak biztosan nincs olyan dohányzóasztala, amelynek lapját periódusos rendszer díszíti. Közel kétezer négyzetméteres, teniszpályával és tekintélyes méretű borpincével megtámogatott minikastélyt vett Bel Airben 17 millió dollárért, ahol második feleségével élt, amíg el nem váltak.

„Mennyi időt igényel egy nő manapság? Hetente tíz órát? Az túl sok” – ezt nem sokkal második válása után nyilatkozta Musk, és ez az, ami sosem hiányzik egyetlen róla készülő portréból sem. A munkamániás milliárdos mellett kevesen bírják a tempót, de két feleségével, öt gyerekével és a bulvársajtó alkalmi találgatásaival még mindig szolidabb karaktert alkot a maga történetében, mint a Vasember rocksztár és cégvezető playboya.

Elon, az úttörő

Elon Musk a dél-afrikai Pretoriában, Tolkien és Verne lapjainak fantáziavilágában nőtt fel. A legenda szerint apja sosem látott fantáziát a számítógépekben, de egyszer vett a fiának egy IBM gépet, amelyen Musk autodidakta módon tanult meg programozni. Tizenkét évesen ötszáz dollárért adott túl első önállóan írt űrhajós számítógépes játékán.Tizenhét évesen Kanadába költözött, ahol fizikából és közgazdaságtanból diplomázott, a fizikusi doktorátust már a nyugati part legjobb egyetemén, a Stanfordon akarta megszerezni. A Szilícium-völgy lehetőségei azonban jobban csábították. Évekkel később egy interjúban azt mondta, azért hagyta ott két nap után az egyetemet, „hogy fontosabb problémákkal foglalkozzon, amelyek befolyásolják az emberiség jövőjét”. Attól a naptól kezdve pedig nekiállt valóra váltani az álmait.

Élete első 22 millióját egyben kereste meg az öccsével alapított, Zip2 hír- és hirdetési szolgáltatással, amelyet aztán négy év múlva 341 millió dollárért adtak el a Compaqnak. Ez a pénz már elég volt ahhoz, hogy elindíthassa a Paypalt, amely villámgyorsan vált a legnépszerűbb netes fizetési rendszerré, és amelyért két évvel később másfél milliárd dollárt fizetett az eBay. Ekkor már élt benne az a vízió, hogy egyszer rakétatechnológia és űrjárművek fejlesztésével keresi majd további dollármillióit, és talán az is, amikor sikeresen kolonizálja a vörös bolygót.

SpaceX

Az amerikai SpaceX, teljes nevén Space Exploration Technologies kereskedelmi űrkutatási vállalat 2002-es megalakulása óta dolgozik azon, hogy az űrrepülés költségeit minimalizálja. Magántőkéből fejlesztette és küldte a világűrbe a Falcon 1 nevű, folyékony üzemanyagú hordozórakétáját, rá két évre megépítette és Föld körüli pályára állította Dragon teherszállító űrhajóját, 2013 végén pedig egy műholdat állított geoszinkronpályára. Ezzel a cég belépett első magánvállalkozóként az űrverseny olyan nagy állami játékosai közé, mint a NASA vagy az Európai Űrhivatal, amely utóbbinak idén már hazánk is tagja lesz.

A SpaceX 2006 óta számos szerződést kötött a NASA-val. Ezeknek köszönhetően lett a nemzetközi űrállomás (ISS) stabil beszállítója, és ezeknek köszönhető a Dragon űrhajó nemcsak teher-, de személyszállító változatának megépítése is, amelynek indítását még az idei évre tervezi. Musk az olcsóbb rakétaindításokat korábban az olcsóbb hővédő pajzsban és a szokásosnál kevesebb alkatrészből összerakott hajtóművekben látta, de a legnagyobb álma a hordozórakéták újrahasznosítása.
Idén januárban a Dragon teherszállító ötödik útján 2,2 tonnányi ellátmányt juttatott az ISS-re. Fedélzetén a tudományos kísérletekhez szükséges felszerelések mellett élelmiszert és az asztronauták megkésett karácsonyi ajándékait szállította. Február 11-én pedig 1,8 tonnával megrakodva, köztük számos kísérleti eszközzel és mintával, illetve két meghibásodott űrruha-alkotórésszel tért vissza a Csendes-óceánra.

A SpaceX mérnökei tavaly a Dragon startolásakor azt már elérték, hogy a magaslégkörből visszatérő Falcon 9 rakéta egyes fokozata sérülésmentesen érje el az Atlanti-óceán vizét. Ezután azon törték a fejüket, hogyan tudják az újrafelhasználhatóságot ténylegesen garantálni azáltal, hogy az űrhajó indításakor az első rakétalépcső az Atlanti-óceánban lebegő, futballpálya nagyságú platformra sérülésmentesen érkezzen vissza. A januári landolás ugyan megtörtént, ám a hidraulikus folyadék elfogyott, ezért a rakétatest akkora sebességgel csapódott az úszó célpontra, hogy az látványosan darabjaira tört. Musk a becsapódás után Twitter-csatornáján csak ennyit írt: Close, but no cigar! –majdnem megvolt, majd legközelebb.

Szekeres Andrea
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés