hirdetés
hirdetés

Plasztik

3D-nyomtatású rakétahajtómű műanyagból

Az MIT szakemberei kimondottan jól szórakoztak a plasztik motortűzállósági tesztjei folyamán.

hirdetés

Az energikusabb menet

Az MIT rakétákkal foglalkozó csapatának nemrég a világon először sikerült egy 3D-nyomtatott, műanyagból készült rakétamotort működésre bírni. A sikeres tesztre kéthétnyi tervezés és nyomtatás után, április 21-én, dél körül került sor.

Két tűzállósági tesztet végeztek el, pedig a rakétát csak egyszer használatosra tervezték. A hagyományos értelemben az első teszt eredményesebbnek, a második viszont bizonyos értelemben szórakoztatóbbnak bizonyult. Amint azt a kutatók elmondták, másodszorra „erélyesebb” hajtóanyagot használtak, ami a fönt is látható világoskék sugárhoz vezetett.

Először a csapat kevésbé energikus hajtóanyagot alkalmazott, amely a lenti videón is bemutatott narancssárga csóvát tudta előcsalogatni. Kezdetnek azért a mérsékeltebb matériát használták, mert ez kevesebb hőt termel, kisebb nyomással dolgozik, és összességében kíméletesebben bánik a rakétahajtómű-házzal.


A második kísérletre már csak azért került sor, mert a kutatók kíváncsiak voltak, hogy mi történik. A rakéta az első „bevetés” alatt azért egy kicsit megrongálódott, és így a második megpróbáltatásnál már nem sikerült huzamosan a hangsebesség fölött áramlást produkálni. Ez annyit jelent, hogy másodszor kisebb volt a tolóerő, és az égés is instabil volt.

Nem ez az első alkalom, amikor egy rakéta komponenseit 3D-nyomtatással állítják elő. A NASA-éihoz hasonló kísérletek alatt azonban műanyag helyett fémet használtak.

Állításuk szerint az MIT szakemberei ellenben egy olcsó printert vettek igénybe, ami viszont sokkal testhezállóbb az alacsonyabb költségvetésű cégek, vagy a „hobby-űrhajósok" számára.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: SlashGear)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[205660] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés