hirdetés
hirdetés

Nem csak extravagánsoknak

3D-nyomtatás és divat

Világsztárok közül elsőként Lady Gaga viselt egy bemutatónál hosszabb ideig printelt ruhát – a 2013. novemberi brooklyni koncerten lépett fel parametrikus álomkreációban, jelezve, hogy a 3D-nyomtatás az underground divattervezők arzenáljának egyik hatékony eszköze. A jelen avantgarde-ja után azonban joggal merül fel a kérdés: mikor egyszerűsödnek le, és jutnak el ezek a ruhák az átlagfogyasztóhoz?  

hirdetés

Építészek és tudósok évtizedek óta használják modellalkotásra a 3D-nyomtatást (3DP), az elmúlt években viszont egyre több területet meghódított az immáron nemcsak szemléltetőeszközökre, prototípusokra korlátozott technológia. Nyílt forrású printerek (RepRap és társai), szabadalmak lejárta, áresés, maker-kultúra együttállása gyorsította be a folyamatokat. Lakóházaktól hallókészülékekig, jármű-alkatrészektől játékkonzolig szinte mindent printelnek már, a 3DP a legkülönfélébb iparágakat forradalmasíthatja a közeljövőben.

Karl Lagerfeld nyomtatott ruhái

Nyomtatnak ékszereket, retikült, napszemüveget, alsóneműt, cipőt, hordható és extravagáns, inkább konceptdarabokat egyaránt. A nyakláncok és gyűrűk izgalmasak, de még izgalmasabb lenne, ha szoknyánk, nadrágunk, ingünk, egész öltözékünk legalább részben 3DP technológiával készülne. Divattervezők is így gondolják, mert kevés iparág élenjárói és innovátorai alkalmazzák olyan előszeretettel az additív gyártást, mint ők.

A 3DP és a divat frigye pár éve inkább kuriózumnak számított, főként underground tervezők kísérleteztek vele. De amikor a 2015. tavaszi Párizsi Divathéten Karl Lagerfeld mutatott be nyomtatott darabokat, a mainstream média korifeusai is felkapták a fejüket. Hiába foglalkozik sok stúdió 3D-s tervezéssel és nyomtatással, a régi nagy sztárok közül Lagerfeld volt az első. Az esemény jóval túlmutatott a 3DP-konferenciákhoz kapcsolt egyre rendszeresebb divatbemutatókon.

Lady Gaga printelt ruhában egy brokklyni koncerten (forrás: Shutterstock)
Lady Gaga printelt ruhában egy brokklyni koncerten (forrás: Shutterstock)

A 3DP és a divat kapcsolatára 2013 márciusában figyelt fel első alkalommal a világmédia: az építész Francis Bitonti és a divattervező Michael Schmidt a burleszkdíva Dita van Teese-re Fritz Lang klasszikus némafilmje, az 1927-es Metropolisz androidnője alapján álmodott és nyomtatott 2500 darabból álló,12 ezer Swarowski kristállyal „kiegészített” fekete lakk ruhakölteményt. A sajtó szerint a sztár úgy nézett ki, mintha gyönyörű robotlányt és art nouveau épületeket kereszteztek volna benne. Az architektúráról ruhákra váltó brooklyni Bitonti azóta folyamatosan döbbenti le eredetinél eredetibb ötleteivel a közönséget. Darabjai személyre szabhatók, egyik-másik az ingyenes letöltést biztosító Thingiverse 3DP modellmegosztó oldalon érhető el.

Extravagancia

A brit Catherine Wales szintén 2013-ban hozta közös nevezőre a csúcstechnológiát, a csúcstudományt és az egyedi módon értelmezett divatot. Az emberi kromoszómák ihlette DNS-projektjének „második bőrként” értelmezhető ruhái üreges, lyukacsos részekből álltak össze meghökkentő gömbformákká. Bitontihoz és más tervezőkhöz hasonlóan ő is a technológia személyre szabási potenciálját emeli ki.

A japán Yuima Nakazato fiktív sporthoz tervez CAD-programmal, és nyomtat cyberpunk, valamint transzhumanista világokat idéző ruhákat: „motorkerékpáros utcai punkok föld alatti stadionban játszanak valami kosárlabdaszerű meccset.” Az á la McLuhan médiumként értelmezett ruha Nakazato számára az emberi test kiterjesztését jelenti. A technológia egyik nagy lehetőségét abban látja, hogy hamarosan felszámolja a szállítást és járulékos költségeit – Londonból rendel valaki egy ruhát, Nakazato este megtervezi Tokióban, majd elküldi a nyomtatásra kész tervfájlt. Több nap helyett csak 24 óra telt el, és a vevő hordhatja is az óhajtott darabot.

Yuima Nakazato fiktív sporthoz tervezett öltözete
Yuima Nakazato fiktív sporthoz tervezett öltözete

A 2010-ben indult new yorki Chromat stúdió alapító-tulajdonosa, Becca McCharen szintén építészként kezdte. Munkái ugyanabba a vonalba tartoznak, mint Bitontié vagy Walesé: szokatlan formák, androidmotívumok, mértani hálózatok, tudományos-technológiai indíttatás. És amitől különlegesek: mindezeket krómos posztcyberpunk elemekkel turbózzák fel.

A Massachusetts állambeli Nervous System is az építészetből, a generatív designból indul ki. Alkotásait természeti jelenségek inspirálják: számítógépes szimulációkat készítenek róluk, a szimulációból terveket generálnak, a tervekből pedig terméket nyomtatnak. Szétszedhető, ruhaként, topként és szoknyaként hordható, három az egyben Kinetikus Sziromruhájukhoz (2016) rugalmas nejlonműanyagot használtak, az 1600 darabot módosítható elhelyezésű kagylószerű szerkezetek kapcsolják össze. Mérete és formája személyre szabható, változtatható.

Kifutótól az utca felé            

Bitonti és a többiek izgalmas és formabontó darabokat alkotnak, eljátszadoznak, kísérleteznek a 3D-s technológiákkal, határokig feszegetik a lehetőségeket. Ruháik azonban inkább múzeumok alkalmi kiállításain megtekinthető műalkotások, semmint alkalmi vagy hétköznapi viseletek. Bebizonyították, hogy hagyományos szabás-varrás helyett, vagy azt kiegészítve, 3D-s nyomtatással is készíthetők estélyik, felsők stb. De hogyan jutnak el a printelt ruhák a nagyközönséghez, mikor lesznek bárki által viselhető kényelmes, megfizethető darabok?

Francis Bitonti aranyozott talpú cipője 3D-nyomtatással
Francis Bitonti aranyozott talpú cipője 3D-nyomtatással

Avantgarde tervezés és mainstreammé válás közötti összekötő kapcsot a legnagyobb hatású 3DP divatkreátor, a holland Iris van Herpen munkássága szemlélteti. A puha anyagok jelentették a kiindulási pontot, de rájött, hogy szobrokhoz hasonló, mozgással és test-környezet interakcióval kapcsolatos elképzelései kivitelezhetetlenek, ha nem használ hozzájuk nem egyszer saját maga által fejlesztett más matériákat is. A felismeréstől egyenes út vezetett a finom részletek kidolgozására legalkalmasabb 3D-nyomtatásig. Mostanában tovább bővíti a repertoárt: utolsó két – a tavaly ősszel és az idén tavasszal a Párizsi Divathéten bemutatott – kollekciójához lézervágást és CNC-marást is használt. A művész éber és álmodó állapotát kifejező 2016. őszi darabok három csoportra oszthatók: exoskeletonokra hasonlító „tiszta”, fantom- és úgynevezett magmaruhákra.

Hova tovább?

A személyre szabás széles rétegeknek tetsző, könnyen marketingelhető ötlet. Ki ne akarna egyedi, abszolút ráöntött ruhát hordani? Az extravaganciákon túl a fő problémát a nyomtatóanyagok jelentik. A tervezők általában a részletgazdag – de még mindig nem elég részletes – kidolgozásra alkalmas szelektív lézeres szinterezést használják. A fejlesztő cégek folyamatosan kísérleteznek egyszerre rugalmas, könnyű és tartós, valamint a nulla légszennyezés elvén alapuló környezetbarát nyomtatószálakkal, illetve az optimális nyomtatófolyamattal. Egyre gyorsabb printerekkel az idő sem jelenthet sokáig korlátozó tényezőt.

Kömlődi Ferenc
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés