hirdetés
hirdetés

Mérnöknő

Textilvonzalom egy életen át

Molnár Orsolya időnként feltűnik a képernyőn, felkért textilszakértőként nyilatkozik. Ez azonban munkájának csak igen kis szelete, az ÉMI-TÜV SÜD Kft. KERMI Osztályának textilmérnöke sokrétű munkát végez, és érdekes karriert tudhat maga mögött.

hirdetés

Úgy tudom, hogy sokkal inkább művészi, mint műszaki irányultság jellemezte az érdeklődését gyerekként.

Valóban, egyáltalán nem ebbe az irányba készültem. Karcagon a Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, angol tagozaton végeztem. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskolára jelentkeztem, mert nagyon szerettem a zenét, az éneklést, és évekig zongoráztam is. De mivel hátrányban voltam azokkal szemben, akik már középiskolában is ilyen irányban tanultak, nem vettek fel. A gimnázium után egy évet kihagytam, közben elhelyezkedtem a Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél, ahol mintatervezőként dolgoztam.

Ennek nem sok köze volt a zenéhez.

Attól valóban távol állt, de azért ennek is volt előzménye: édesanyámtól ugyanis már kisgyermekként megtanultam horgolni, kötni, és az első ruhámat nyolc-tíz éves koromban varrtam magamnak. Rengeteget rajzoltam, ruhákat terveztem, szabadon próbálkoztam a kinőtt nadrágokból, szoknyákból újat varázsolni.

Az első munkahelyemen boldog voltam, egy évig terveztem, rajzoltam, majd azt javasolták, felvételizzek a Könnyűipari Műszaki Főiskolára, ahova textil szakra fel is vettek. A főiskola befejezése után a tanszékvezető felkért, hogy maradjak a tanszéken. Két évig vettem részt a tanszéki kutatómunkákban és a gyakorlati oktatásban.

Molnár Orsolya textilmérnök (Fotó: Egry Tamás)
Molnár Orsolya textilmérnök (Fotó: Egry Tamás)

Mi vetett véget az főiskolai karrierjének?

Nagyon érdekeltek a különböző anyagvizsgálatok, ezt a vonalat szerettem volna folytatni, művészeti „szállal” kiegészítve, ezért ez alatt a két év alatt elvégeztem a Magyar Iparművészeti Főiskola iparesztétika szakmai továbbképzését. Amikor pedig ezt is befejeztem, még abszolváltam a szintén kétéves „dizájnmenedzser”-képzőt is.

A főiskolától távozva elhelyezkedtem a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban a gyártmányfejlesztési osztályon. Jeleztem az osztályvezetőnek, hogy szeretnék időnként tervezési feladatokat is kapni, de ebben nemigen támogattak, így hamar elváltak útjaink.

Ezt követően az Újpesti Gyapjúszövőgyárba kerültem, szintén a gyártmányfejlesztési osztályra. Itt elsősorban felsőruházati termékek alapanyagainak tervezésében vettem részt. Nagyon jól éreztem magam, kicsit kinyílt előttem a világ, kétévente kimehettünk a frankfurti textilkiállításokra is – ez a 80-as években nem számított mindennapos lehetőségnek.

Tervezőként kezdtem, ám egy idő után kineveztek gyártmányfejlesztési osztályvezetőnek, majd mikor megszületett a kisfiam, 1991-ben megkeresett egy volt kollégám, hogy egy dél-amerikai, uruguayi gyapjúgyárban tervezőt keresnek.

Úgy gondoltuk a férjemmel, hogy pici gyerekkel, látatlanban nem ugrunk neki a világnak, előbb személyesen kell megnéznem, hogy milyen lehetőséget kínálnak számunkra. Három héten belül ott volt a repülőjegy, néhány hétig együtt dolgoztam velük, végül azt mondták, hogy szívesen látnának.

Miben jelentett változást az itthoni munkákhoz képest ez a lehetőség?

Családostul három évre Uruguayba költöztünk, ez a munkahely pedig szakmai szempontból óriási lehetőséget jelentett számomra. Férjem nagyon támogató volt, habár ott jogászként nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Ő egy darabig otthon volt a fiunkkal, elkezdett spanyolul tanulni, majd fél év után sikerült neki is munkát találnia egy áruházban. A raktárban fizikai munkásként dolgozott, de informatikai jártasságával hamar nagyon hasznossá tette magát, és örök hálájukat vívta ki magának az áruház számítógépes nyilvántartásának kialakításával.

Mi ez alatt az idő alatt gyakorlatilag egy nemzetközi csapat részeként évente két kollekciót készítettünk el. Olaszországból, Kanadából, az Egyesült Államokból jöttek tervezők, kezdetben velük dolgoztam együtt, ennek keretében – egy év után – küldtek Európába tanulmányútra. Végigjárhattam a francia, német, olasz kiállításokat és partnercégeket. Rengeteget tanultam attól kezdve, hogy egy szövetszerkezetet hogyan kell kialakítani, egészen a dizájnig, a folyamat tervezői oldaláig. Később már önállóan készítettem a kollekciók egy részét.

Miért jöttek vissza három év után, ha ennyire jól érezték magukat?

Ennek több oka is volt. Férjem jogászként attól tartott, hogy ha több mint három évig nem gyakorolja a hivatását, teljesen kiesik a szakmai gyakorlatból, és ezt nem akartuk vállalni. Kisfiam iskolai tanulmányait is otthon szerettük volna elkezdeni. Időközben pedig megszületett a lányom is. Idehaza a textilipar leáldozóban volt, egymás után szűntek meg a gyapjúgyárak. A kilencvenes évek elején még hat gyapjúgyár volt Magyarországon, amikor hazajöttünk, már csak kettő működött közülük, és ezek közül is az egyik már felszámolás alatt állt. Így arra kellett készülni, hogy hazajövünk, és nem lesz munkahelyem.

Férjemnek sikerült gyorsan visszailleszkednie, én viszont hónapokig kerestem a helyemet és a lehetőségeimet. Végül egy bácsalmási fonalgyártó cég pesti irodájában helyezkedtem el külkereskedelmi területen. Adott volt az angol és a spanyol nyelv ismerete. A külföldi lehetőségek azonban szűknek bizonyultak, így ez a cég is bezárt. Mindeközben pedig megszületett a harmadik gyermekünk is.

"Uruguay óriási lehetőséget jelentett számomra szakmai szempontból" (Fotó: Egry Tamás)

Három gyerekkel és a textilek iránti vonzalommal nem lehetett egyszerű elhelyezkedni ismét.

Szerencsém volt, egy szlovén textíliákat forgalmazó magyar céghez kerültem. Itt sikerült megismernem a magyar tendereztető cégeket, közületeket. Mivel minden egyes tenderhez szükséges a textíliákat bevizsgáltatni, így kerültem kapcsolatba a KERMI-vel. Egy idő után ők kerestek meg egy állásajánlattal a textilvizsgálati területre. Ennek lassan tíz éve, azóta dolgozom a német TÜV SÜD cég magyarországi leányvállalatának KERMI Osztályán.

Milyen feladatai vannak itt textilmérnökként?

Részben ugyanazokkal a tenderekkel kerülök kapcsolatba, mint a korábbi munkám során, csak most a másik oldalról. Kapcsolatot tartok az ügyfelekkel – nemcsak magyar, de külföldi partnerekkel is foglalkozom. Árajánlatokat készítek, útjukra indítom a vizsgálatokat, elkészítem a szakvéleményeket.

A munka elég mozgalmas, mindennap más feladattal. Az anyacég szerteágazó tevékenysége miatt Kínától Indián keresztül Németországig sok laborral állunk kapcsolatban. Az időeltolódás miatt az is előfordult már, hogy magyar idő szerint reggel hat órára szerveztek nemzetközi online értekezletet.

Az eddig elmondottak alapján viszonylag rugalmasak lehetnek a családtagok.

Számomra a család a legfontosabb, de ők is nagyon támogatóak velem. A nagyfiam éppen egy hónapja végzett villamosmérnökként, de mindegyik gyermekem műszaki irányba indult. Lányom a BME építőmérnöki karára jár, kisebbik fiam pedig most fog érettségizni, és gépészmérnöknek készül.

Mikor gondol kizárólag saját magára?

Időnként nekem is ki kell kapcsolódni, igyekszem legalább hetente két alkalommal eljutni Curves-edzésre. Korábban aktívan énekeltem egy kórusban, amit szeretnék később újra folytatni. Időnként színházba, koncertre járok, amikor pedig időm engedi, olvasok, varrok. Tulajdonképpen gyerekkoromtól ugyanazok az elfoglaltságok kötnek le, és a munkám is ehhez kapcsolódik, szerencsés vagyok.

Kárpáti Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés