hirdetés
hirdetés

Interjú Márkus Tímea projektmérnökkel

Csapatmunka a hivatásban és a magánéletben is

Márkus Tímea életében a közlekedésnek előkelő hely jutott. Gyakorlatilag mindennek, amit csinál, legyen szó munkáról vagy pihenésről, köze van ehhez a területhez. Ötéves kisfiát autóval viszi reggelente az óvodába, szabadidejében repülőt vezet, a munkahelyén pedig a vasúti közlekedés zavartalanságát biztosítja. A Siemens projektmérnökével beszélgettünk.

hirdetés

Mi volt jellemzőbb rád gyerekként, a babázás vagy a fiús játékok?

Az emeletes babaházba asztalos nagyapám szerszámaival kis csörlős liftet, bútorokat készítettem. Apu gépészmérnök, az ő dolgai is mindig érdekeltek, egyáltalán bármi, ami gép. Az iskolában is a reáltárgyak felé fordultam, matematika–fizika szakos középiskolába jártam, így egyértelmű volt, hogy műszaki szakmát választok. Romániában nőttem fel, Aradon jártam magyar gimnáziumba, és mivel magyar nyelvű műszaki felsőoktatás nincs az országban, ezért egyértelmű volt, hogy Budapestre, a BME-re adom be a jelentkezésemet. Egy évig a nulladik évfolyamra jártam, majd sikeres felvételit tettem közlekedésmérnöki szakra.

A közlekedésnek melyik ága tetszett igazán?

Amikor elkezdtem az egyetemet, a légi közlekedés érdekelt, mert a hobbim a repülés, pilóta vagyok. Végül a vasúti közlekedési szakirányt választottam, menet közben ez kezdett igazán foglalkoztatni, és végül vasúti automatizálás szakot végeztem.

Az egyetem után vagy már közben kezdtél dolgozni?

A szakosodás után már volt munkahelyem, az egyetemmel párhuzamosan elkezdtem dolgozni; a MÁV Tervező Intézetben alkalmaztak műszaki rajzolóként, később segédtervezőként, hatórás munkaidőben. Emellett részmunkaidőben, esti, délutáni munkában még tesztelőmérnökként is dolgoztam egy vasúti forgalomirányító szoftvereket tervező cégnél. Úgy gondoltam, hogy a szakmai tapasztalatgyűjtés van olyan fontos, mint a diploma megszerzése, és mivel kreditrendszerű képzésben tanultam, megtehettem, hogy hosszabb idő alatt végezzem el az egyetemet. A diploma megszerzése után tervezőmérnök lettem. Tíz évig dolgoztam a tervezőirodában, ebből az utolsó másfél évet gyesen töltöttem a kisfiam születése után.

„Ebben a férfiak uralta szakmában kifejezetten örülnek, ha megjelenik egy nő, nagyon sok mindent szabadabban tudnak megbeszélni velem.” (fotó: Egry Tamás)
„Ebben a férfiak uralta szakmában kifejezetten örülnek, ha megjelenik egy nő, nagyon sok mindent szabadabban tudnak megbeszélni velem.” (fotó: Egry Tamás)

Hogyan kerültél a Siemenshez, és mi vonzott az ott rád váró területben?

Egyetemi társaim, ismerőseim dolgoztak itt, amikor munkaerőt keresett a cég, ők ajánlottak, hívtak ide, mondván, hogy szívesen működnének együtt velem. Az informatika és az elektronikai dolgok már korábban is nagyon érdekeltek, a tervezői munkában pedig elég sok kreativitás van. Nem akartam gépies elfoglaltságot választani. Három éve dolgozom itt, ugyanabban a pozícióban, a közlekedési beruházásokkal foglalkozó Mobility-részlegen. A divíziónknak több tevékenységi területe van, foglalkozunk nagyvasúti és városi kötöttpályás automatizálással, áramellátással, valamint gördülőállománnyal is.

Mi tartozik a te felelősségi körödbe?

Jelenleg is több projektet viszünk, van biztosítóberendezési, illetve három vonatbefolyásoló rendszerrel kapcsolatos munkánk is. Az egy, már üzemelő biztosítóberendezésre épített követő rendszer felügyeli a közlekedést, pontos helymeghatározást végez, szükség esetén befolyásolja a forgalmat, és a segítségével üzeneteket tudunk küldeni a járműnek. Elsősorban biztonságosabbá teszi a közlekedést azáltal, hogy a szerelvény pontos helyét meg tudjuk határozni. Mindezeken kívül biztosítóberendezés-létesítési projektjeink is futnak. Valamennyi munkában részt veszek, nem vagyok egy adott feladatra delegálva. A projektek mindegyikében részmegbízásokat kapok, például tervegyeztetéseket, megfelelő műszaki dokumentációk összeállítását, üzembe helyezéssel kapcsolatos teendőket. Ez igen sokrétű tevékenység.

Milyen időkeretei vannak a munkádnak?

Kötetlen munkaidőben dolgozom, de abból kifolyólag, hogy a vasúti üzemvitelhez alkalmazkodnunk kell, sok esetben éjszaka is dolgozunk. Számos munkát akkor lehet elvégezni, amikor nem jár vonat. Ha például hibajavításra kerül a sor, akkor éjszaka kell kimenni a terepre. Üzembe helyezések után pedig ügyeleti beosztásban szoktunk dolgozni, mindig ki van jelölve az a személy, aki aznap hibajavítással foglalkozik. Előfordul, hogy az éjszaka közepén csörög a telefon, és menni kell. Volt olyan eset, hogy elosztót szereltünk, kábeleztünk a kora hajnali órákban, kültéren, akár télen is. Nyomás alatt dolgozunk ilyenkor, szokatlan időpontban, sokszor fáradtan az előző napi munkától. De hogy minden rendben menjen, rendszeresen részt veszünk az ezzel kapcsolatos oktatáson.

Általános, hogy az ilyen típusú munkákat is el kell látni ebben a pozícióban? Egyébként is szokatlan, hogy egy nő ennyire gyakorlatias legyen.

A terepi munka nem volt követelmény, és csak menet közben derült ki, hogy tőlem az ilyen feladatok sem állnak távol. Nagyrészt férfi kollégáim vannak, az üzemeltetői oldalon sem sok nővel találkozik az ember. Úgy tapasztaltam, nincsenek előítéletek velem szemben csak azért, mert nő vagyok, nagyban függ a személyes kiállástól, hogyan fogadnak. Egyik munkahelyemen sem találkoztam még azzal, hogy valaki kételkedve fogadta volna a hozzáértésemet, inkább pozitívak a visszajelzések. Ebben a férfiak uralta szakmában kifejezetten örülnek, ha megjelenik egy nő, nagyon szívesen kommunikálnak, és nagyon sok mindent szabadabban tudnak megbeszélni velem. Nekem sokszor „elsírják” a problémáikat. És ha én kérek valamit, az gyakran hamarabb teljesül, mint ha egy férfi kolléga kívánsága lenne.

Mi az, ami a legjobban lelkesít, és feltölt a napi munkád során?

Szeretek itt dolgozni, és ebben nagy szerepe van annak, hogy összetartó a csapat, ami persze részben a szerencsén múlik, de nálunk inkább jellemző. Minden osztályon ezt tapasztalom a vállalatnál, nemcsak a közvetlen kollégáimnál. Ez egy családbarát munkahely, ahol a társaság is jó. A jövőbeni terveim is lelkesítenek, lehetséges, hogy egyes, eddig „kiszervezett” tervezési feladatokat házon belül fogunk elvégezni, és bízom benne, hogy számítanak rám, és lesz ebben szerepem a következőkben.

Említetted a beszélgetés elején, hogy a hobbid a repülés, pilóta vagy. Hogyan szakítasz időt erre a nem hétköznapi tevékenységre, és hogyan tolerálja ezt a családod?

Versenyzek, és oktatóként is dolgozom, a szabadságunkat pedig mindig a versenyek idején vesszük ki. Sok éve tagja vagyok a magyar női vitorlázórepülő-válogatottnak, tizenegy országos és nemzeti rekordom van. A kisfiam ebbe nőtt bele, számára a repülőbe ülés nem jelent többet, mint reggel elhelyezkedni az autóban.De nem könnyű összeegyeztetni a hobbit a munkával. Az a szerencse, hogy a férjem is „szakmabeli”, a repülőtéren ismerkedtünk meg, ő is repül, így teljes mértékben elfogadja ezt a sportot. Sokszor jön velem, segít mindenben. A vitorlázórepüléshez egy felkészült csapat kell, egyedül nem lehet mozgatni a repülőgépet, a fölvontatáshoz is kell szakszemélyzet, és az üzem lebonyolítása sem egyemberes feladat. Pont ezt, a csapatmunkát szeretem ebben és a munkában is.

Kárpáti Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés