hirdetés
hirdetés

Digitalizáció az egészségügyben

Még nincs összerakva a rendszer

Az egészségügy digitalizációja nyitja meg a fejlesztők előtt a következő aranybányát, de az oda vezető út – több okból eredően – rögösnek ígérkezik. Az inkubátorházakba jutásért is élesedő uniós versenyben az egyik fő kérdés az: mennyi esélye van ma egy magyar startupnak?

hirdetés
Spaulding Rehab, Boston rehabilitációs kórháza az egészségügyi innovációban rejlő üzleti, iparági, technológiai potenciál egyik mintapéldánya. A hatszintes épület legfelső emelete afféle tesztlaborként működik. Kizárólag exoszkeleton- (mesterséges külső váz) prototípusok építése, tökéletesítése és kipróbálása zajlik ott; az egész kórházi emelet a különböző járógépek, mozgó-mozgatható végtagprotézisek és rehabilitációs eszközök kipróbálására, illetve új ötletek innoválására rendezkedett be. Bostonba nemcsak a harvardi testvéregyetem, a Harvard Medical School, hanem Amerikából gyakorlatilag mindenki elküldi az új eszközeit, megoldásait azért, hogy ott, élesben alkossanak róla véleményt. Ezzel segítik a fejlesztést, és a visszajelzéseiknek köszönhetően a projektek közösen juthatnak előbbre.

Nem leszünk régióközpont

Londonban és Berlinben nemrég puhatolózó tárgyalások kezdődtek arról, hogy lehet-e szó a top 3-ba tartozó egyik nagy amerikai egészségtechnológiai vállalkozástámogató (akcelerátor) régióba csábításáról. A magyarországi központ ötlete egészen addig erősödni látszott, amíg a bemutatkozó előadásban a „startupfőváros” státusunkról, a Nobel-díjasokról, a Rubik-kockáról és a Preziről esett szó. Aztán amikor a tengerentúli képviselők kérdezgetni kezdtek, a kezdeti lelkesedésnek vége is lett. Hány jelentkező van egy-egy startupversenyre? – érdeklődtek. Hozzátéve: ahhoz, hogy egy standard, kilenc hónapos akcelerációs programot 15 startuppal elindítsanak, legalább 1500 startupot meg kell hallgatniuk, meg kell vizsgálniuk. Aztán megkérdezték: hány vállalathoz lehet bemenni, hogy az ötletekből formálódó megoldásokat egyből céges környezetbe rakják? Végül azt is: hány olyan kórház van, ahol a termékeket tesztelni lehet? A válaszok – vagyis, hogy 1500 startup talán az egész régióban nincs, cégből talán lenne fél tucat, de kórházból Magyarországon most még egy se, amely értékelni és használni tudná az új eszközöket, szolgáltatásokat – mindkét fél számára tisztázták: egyelőre nem lesz közös munka.

Hosszú az út

Fürjes Balázs Zoltán
Fürjes Balázs Zoltán
Az informatikai dimenzióban rejlő többletet kibányászó e-health, illetve a digitális technológiát a gyógyításba építő meditech világ pionírjaihoz képest nehéz meghatározni a magyar helyzetet. Talán nem véletlen az sem, hogy bár több, e területen befektető céget is megkerestünk, hogy mondják el a tapasztalataikat, vonjanak mérleget stb., ez elől diplomatikusan kitértek. „Nagyon speciális ez a terület, ráadásul az Egyesült Államokban kiépített és működő rendszer nálunk még nincs is összerakva, és a különböző szereplőknek nincs meg a rendszerszintű motivációjuk sem” – mondta a GyártásTrend kérdésére Fürjes Balázs Zoltán, az EIT Health InnoStars ügyvezetője. A szervezet célja, hogy a szektorban idehaza szülessenek sikerek, és az ötletek itt is érvényesüljenek, de a szakember leginkább az oda vezető hosszú utat látja.

Tapasztalataik szerint lelkes egyetemistából, fiatal kutatóból nincs hiány; a külföldi érdeklődők gyakran azt látják róluk elsőre, hogy „nagyon éhesek”, olyanok, akik akár egy csavarhúzóval is mesterséges intelligenciát építenek. Többségük nagyon eredeti, egyszerű ötlettel jelentkezik, de Fürjes Balázs Zoltán szerint náluk gyakori buktató, hogy azt hiszik: maga az ötlet az, ami aranyat ér. Ez nem így van, mert igazából az ötlet kidolgozása, végrehajtása ér valamit – tette hozzá a szakember. Nagyobb problémát jelent, hogy a terméket, a megoldást ki kellene vinni külföldre (az egészségügyben ez így, globálisan tud csak működni), és ehhez kooperálni kellene tudni, együtt dolgozni másokkal. Azonban a magyar projektgazdákra általában az a jellemző, hogy nem elég érettek ehhez. Általánosan jellemző a kockázatkerülő, „az én projektem, amin nem osztozom” mentalitás – amivel nehezebb eredményt elérni.

Van ösztönző a kihívás keresésére

Az Európai Bizottság és az Európai Technológiai Intézet által támogatott EIT Health a világ egyik legnagyobb egészségügyi innovációs kezdeményezése. Arra fókuszál, hogy fenntartható módon mozdítsa előre az egészségügy alapjait, és megteremtse az egészségesebb életvitel jövőbeni feltételeit Európában. A szervezet tagjai közt az EU vezető egészségipari és gyógyszeripari vállalatai, de természettudományi kutatóintézetek és egyetemek is megtalálhatók. A következő évtizedben az EIT Health 2 milliárd eurót fordít olyan vállalkozói és kreatív elmés projektekre, amelyek az egészségügyben hasznosíthatók. Támogatják például olyan termékek és szolgáltatások fejlesztését, valamint üzleti forgalomba hozatalát, amelyek a demográfiai változásokra és az idősödő társadalmak által támasztott kihívásokra válaszolnak.

2018-ban az EIT Health három, összesen 135 ezer euró díjazású startupversenyt írt ki. Az InnoStars Awards díj, a European Health Catapult tréning- és versenyprogram, valamint a HeadStart Funding alapítvány az egészségügybe újító ötlettel érkező csapatok termékeit, szolgáltatásait segíti piacképes megoldásokká fejleszteni.

Magyarországon az EIT Health negyedik éve működik, 2018-ban érték el az eddigi legnagyobb sikert azzal, hogy négy magyar céget is sikerült a legjobb 25 startup közé támogatniuk.

Beépülni, megismerkedni, összedolgozni

A régióban látványosan jól teljesítenek hozzánk képest a lengyelek, mert tudatosan építik a nemzetközi kapcsolatrendszerüket. Ha uniós projekttel elindulnak, 3-4 külföldi szakértőt, kutatót biztosan meghívnak a cégbe, és ezen a networkön keresztül máris a következő projektet készítik elő. De nagy hatékonysággal képesek kihasználni a tanulási, tapasztalatszerzési lehetőségeket is. A mentalitásbeli különbséget jelzi az az eset, amikor lehetőség adódott megnézni Európa egyik legjobb inkubátorát működés közben. Magyarországról egy jelentkezőt tudtak delegálni (aki a látogatásból végül semmit nem profitált), a lengyelek viszont öt emberrel utaztak ki, egy komplett projekttel mentek végül haza. Azzal, hogy a beépülni, megismerkedni, összedolgozni mentalitással, „csomagban” gondolkodva haladnak előre, tavaly sikerült is megnyerniük maguknak egy holland akcelerátort, akivel így már Lengyelországban dolgoznak együtt. Ehhez az agilitáshoz, nyitottsághoz, kooperativitáshoz kellene a magyaroknak felnőniük – állítja Fürjes Balázs Zoltán. Szerinte ehhez a rendszer többi komponensét is újra kellene kalibrálni.

Spaulding Rehab, Boston
Spaulding Rehab, Boston

Komoly problémák forrása, hogy az egyetemeken sem gyakori az innováció- és a vállalkozásösztönzés. Vissza kellene szorítani azokat a puha támogatási pénzeket is, ahol a kutatócsoportokat elsősorban projektek érdeklik, nem pedig az, hogy piacra dobható terméket vagy olyan megoldást találjanak, amellyel betegeket lehet gyógyítani. Szükség volna arra, hogy a kutatók energiáit ne a projektek lepapírozása kösse le, mert ha az egyetemi kutatásokkal a kockázatvállalást nem tanulják meg, később ez még nehezebb. A magyarországi nagyvállalatoknál ugyanis nincs igazi innováció, a kutatók ott leginkább kontraktterületen dolgoznak, azaz alfeladatokat oldanak meg, ellenőriznek, nem pedig felfedeznek. Középvállalatból a magyarországi cégstruktúrából eredően nincs túl sok, így hiába, hogy ez a réteg látja a leginkább az e-healthben a potenciált. Ráadásul gyakori helyzet, hogy bár van ötletük, és rengeteg erőforrást is tesznek a megvalósításba, minimális sikert érnek csak el, mert nem kooperálnak. A mikrovállalatok közt viszont alig van, amely megengedheti magának ezt a fajta gondolkodást. Ha pedig nincs meg az a közeg (cégek, kórházak), ahol a fejlesztéseket ki lehet próbálni, akkor az e-health és a meditech nem tud gyökeret verni.

Az elemeket össze kell kapcsolni – állítja Fürjes Balázs Zoltán; az egyetemeknek, a kutatóknak, a startupvállalkozásoknak és a kórházaknak, cégeknek le kell ülniük, és közösen kell az igényt megfogalmazniuk. A rendszert mozgásba lendíteni elvileg a gyógyszergyártók és a kórházak is képesek lehetnének – a cégek pedig a „talent war” kihívásaira a fiatal startupok magukhoz csábításával tudhatnának bekapcsolódni –, de az eddigi tapasztalatok alapján leginkább az látszik, hogy bár e szereplők az efféle fejlesztésekben hosszú távon biztosan érdekeltek lennének, egyelőre inkább csak beszélnek a témáról. Így viszont azok a projektek, amelyek termékké vagy szolgáltatássá érhetnek, elmennek az országból, és nem jönnek vissza.

Szabó M. István
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés