hirdetés
hirdetés

Medtitech

Digitális fogászat ma és holnap

A 3D-nyomtatás technológiája rohamléptekkel fejlődik, azonban a borsos árak, valamint a berögzült módszerek gátat szabnak a digitális fogászati laborok hazai terjedésének.

hirdetés

A 3D-nyomtatás pontosságának, sebességének, valamint a nyomtatásnál alkalmazott alapanyagok kiváló minőségének köszönhetően az eljárás napjainkban már a korszerű fogászat nélkülözhetetlen része. Noha a technológia rendelkezésre áll, mégsem pofonegyszerű feladat, hogy a fogorvos, a szájsebész vagy a fogtechnikus néhány óra alatt kézbe kapja a legkülönfélébb fogászati, fogpótlási alkotóelemek 3D-nyomatát.

Az elsődleges probléma, hogy a fogászat emberrel kapcsolatos, ezért több olyan elvárása van, amely az ipar más ágaira nem jellemző. Először is olyan, úgynevezett biokompatibilis anyagokra van szükség, amelyeket az emberi szervezet elfogad. Másodszor sokkal pontosabban kell dolgozni, mint a legtöbb egyéb alkalmazásnál. A 3D-nyomtatásnál – ipari környezetben – többnyire nem okoz gondot az egészséges kompromisszum. Általában elfogadható, ha egy modell pontossága 0,1 mm körül mozog. A szájban azonban ez az érték távolról sem megengedett. A fogászatban körülbelül 0,025 mm-es pontosság az elvárás.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy egyelőre nincs olyan szabvány, illetve nincsenek olyan mérőeljárások, amelyek alapján ki lehetne mondani, hogy egy bizonyos nyomtató megfelel a szigorú követelményeknek. Ebben a helyzetben a megoldás: mindenki saját maga végzi el a teszteket. Ha tehát egy nyomtatót a digitális fogászatban akarnak alkalmazni, azon előtte le kell futtatni egy sor tesztet.

Gipszminta helyett 3D-nyomat

A digitális fogászat alapfeltétele, hogy a nyomtatáshoz digitális formában álljanak rendelkezésre az adatok. Ennek két módja van: az egyik, hogy a fogakról vett szilikonlenyomatba öntött gipszmintát szkennelik be, a másik, hogy közvetlenül a száj belsejében történik a szkennelés. Az így keletkező számítógépes adatok, megfelelő szoftveres feldolgozás után, már felhasználhatók 3D-nyomtatásra.

Jelenleg a gipszminta szkennelése a jobban elterjedt gyakorlat, ám ekkor bizonyos hibák rejtve maradnak, vagy csak későn derülnek ki. Ha például a fogorvos egy kicsit alácsiszol, és így készül a szilikonlenyomat, akkor a probléma csak a kész fogak beillesztésekor derül ki. A jövő útját várhatóan az intraorális szkennerek jelentik. Ezen eszközök alig nagyobbak egy fogkefénél, segítségükkel közvetlenül a lecsiszolt fogakat lehet beszkennelni. Elmaradhat tehát a szilikonlenyomat és a gipszminta, ráadásul a fogorvos rögtön a csiszolást követően láthatja, illetve korrigálhatja az esetleges hibákat.

„Az intraorális szkennerek nagy fejlődés előtt állnak. Alkalmazásuk kellemesebb a páciensnek és az orvosnak, ráadásul az eredmény is jobb, mint a hagyományos, szilikonlenyomat-gipszminta verziónál. Jelenleg teljes fogíveket még nem szkennelnek, az eszközöket ezen feladat elvégzéséhez még pontosítani kell. Kulcskérdés a szoftver, fejlesztése nagy erőkkel folyik világszerte. Az intraorális szkennereket egyelőre egy-két foghiány pótlásánál alkalmazzák. Elterjedésük természetesen komoly váltásra kényszeríti majd a fogtechnikusokat, hiszen gipszminta híján nem kerülhetik el, hogy 3D-nyomatokkal dolgozzanak” – mutat rá Falk György, a Varinex 3D-nyomtatás üzletágának igazgatója.

Az Egyesült Államokban már sok helyen búcsút mondtak a gipszmintáknak. Magyarországon még nem tartunk itt. A késlekedés fő oka, hogy a 3D-nyomtatásnál használt műanyag kilónkénti ára mintegy 300 euró, miközben egy kiló gipsz forintban kerül durván ennyibe.

Fogszabályozás másképpen

A hazai fogorvosok jelenleg az átlátszó, sínes fogszabályozásnál használják leginkább a 3D-nyomtatást. Induljunk ki abból, hogy a páciensnek kusza a fogsora. Első lépésben vagy a szilikonlenyomatból készített gipszminta, vagy az intraorális szkenner segítségével a fogsor adatai bekerülnek a számítógépbe. Ezután elmarad a hagyományos fogszabályozás eszközeinek felhelyezése, majd heti, kétheti igazítása. Ehelyett a szkenner szoftvere elkészíti a fogszabályozási tervet, amely alapján a 3D-nyomtatóval kinyomtatható az összes fogív. Erre kerül az átlátszó sín, amely aztán ráhelyezhető a kusza fogsorra. Egy-két hétig az első, utána, ha a fogak megfelelően bemozdultak, a következő, és így tovább.

Egy sín ára 15 ezer forint körül mozog, és egy fogsor szabályozásához jellemzően 12 sínre van szükség. Van olyan fogorvos, aki a teljes folyamatot házon belül végzi, semmilyen munkát nem ad ki technikusnak. Ehhez természetesen saját 3D-nyomtatókat használ.

Implantáció fúrósablonnal

A 3D-nyomtatás másik fogászati slágere az implantátumok készítése. Köztudomású, hogy a hagyományos eljárással végzett fogpótlás – amikor a hiányzó fog melletti két egészséges fogat lecsiszolják, és arra építik rá a hidat – előbb-utóbb a fogcsonkok pusztulásához vezet. A jó megoldás az implantátum, hiszen ilyenkor az egészséges fogak érintetlenek maradnak. A mai álláspont szerint nagyon fontos, hogy a fog elvesztését követően azonnal helyezzék be az implantátumot. A késlekedés ugyanis a csont felszívódásához vezet.

Az implantátum helyének kifúrása rendkívül pontos munkát igényel. Ha csak egy tized millimétert csúszik mélyebbre, jobbra vagy balra a fúró, annak tartós, kellemetlen következményei lehetnek (például örökös zsibbadás). E hibák elkerülésére szolgál a fúrósablon, amelynek elkészítéséhez szükség van a műtéti területről készített CT-felvételre, a fogorvos vagy szájsebész szakértelmére, valamint a fúrósablont megtervező szoftverre. Az így létrejövő számítógépes adatok kerülnek aztán a 3D-nyomtatóba. Minden fúrósablon egyedi, alkalmazásával akár becsukott szemmel is ki lehet fúrni a szóban forgó implantátum helyét.

„Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon a fogászati laborok digitalizáltsága elmarad a kívánatostól. Ennek alapvető oka az eszközök és alapanyagok viszonylag magas ára. A korszerűsítés mozgatórugója pillanatnyilag a fogászati turizmus. Ahol van fizetőképes kereslet, ott egy fogorvos akár több 3D-nyomtatóval is rendelkezik. Érdekes, hogy rohamosan nő az érdeklődés az átlátszó, sínes fogszabályozás iránt, ám az implantátumoknál használt fúrósablonok elterjedtsége még csekély. És ami talán még érdekesebb: ez utóbbi eljárást Amerikában is csak elvétve alkalmazzák. A fogorvosok többsége úgy tartja, hogy fúrósablon nélkül is kiválóan megoldja a feladatot. A kétféle megközelítés gondolatilag teljesen más, a szemléletváltáshoz időre van szükség” – fogalmaz a Varinex szakértője.

Mallász Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés