hirdetés
hirdetés

Logisztikatörténet

A szekértől a konténerig

Globalizált világunkban a különböző termékek szállítása kulcskérdés, egy hétköznapi ember életében is egyre fontosabb a szállítmányozás. A globális piacgazdaság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyre inkább specializálódó gazdaságok termékeit eljuttassa a világon bárhova, lehetővé téve, hogy egy-egy közösség valóban csak olyan javak előállításán fáradozzon, amelyekhez a legjobb környezeti vagy emberi adottságai vannak. De mik voltak a szállítmányozás mérföldkövei? 

hirdetés

A kezdetek

Az emberiség történelmének első 2-3 millió évében csak nagyon kis mértékben beszélhetünk szállítmányozásról, hiszen jellemzően nem arról volt szó, hogy az egyik helyen megtermelt javakat egy kiépült és bevett rendszeren keresztül eljuttatták máshova, hanem arról, hogy a különböző vándorló közösségek bizonyos mennyiségű élelmet és egyéb létfenntartáshoz szükséges terméket folyamatos jelleggel, emberi erő felhasználásával szállítottak magukkal. Mivel a vándorlás célja jellemzően éppen az élelmiszerhez és húshoz való hozzáférés volt, sokáig nem történt előrelépés a kereskedelemmel és a szállítmányozással kapcsolatban.

A különböző agrártársadalmak megjelenése lényegi változást hozott. Fejlett csatornarendszerek híján az efféle közösségek jellemzően a mezőgazdasági tevékenységhez elengedhetetlen édesvízforrások környékén alakultak ki, amiből logikusan következett az ezáltal nyújtott előnyök kihasználása: megjelent a halászat és ezen keresztül a hajózás. Pontos információ erről nincsen, de valószínűsíthetően Kr. e. 2000 körül jelent meg először a vitorla, a kelet-ázsiai polinéz közösségeknek köszönhetően.

Az első mérföldkő a kerék feltalálása volt
Az első mérföldkő a kerék feltalálása volt
A földi szállítás tekintetében a legnagyobb előrelépés természetesen Kr. e. 3000 környékén volt, amikor a sumérok feltalálták a kereket. Egészen addig minden szállítási lehetőséget korlátozott a szállításra használt haszonállatok teherbírása és mérete. E két találmány forradalmasította az emberi életet: lehetőséget adott arra, hogy bizonyos javakból egy-egy közösség ne csak a saját magának szükséges mennyiséget termelje meg, hanem létrehozzon jelentős mennyiségű fölösleget, melyet más közösségekkel való kereskedelemre használhatott fel.

A szállítmányozás fejlődésében a következő lépést az állandó úthálózat kialakítása jelentette, amit a nyugati történelemben először a Római Birodalom valósított meg. A birodalom állandó, őrzött úthálózatot tartott fent, lovakkal vontatott kocsikat használt a kisebb, hajókat pedig a nagyobb javak szállításához, olyan fejlett kereskedelmi életet hozva létre, ami Európában sokáig a csúcspontot jelentette.

Úthálózat kiépítve

Bizonyos szempontból tökéletes jelképe a szállítmányozás középkori állapotának az a tény, hogy a földön történő szállításra évszázadokig a bukott Római Birodalom által hátrahagyott utakat és nyomvonalakat használták. A nagymértékű visszaesés okai között a középkor számtalan sajátosságát megtaláljuk, beleértve a közbiztonság romlását, a magántulajdon szentségének hiányát, illetve az apró területek urainak önkényes adókivetési és ellenőrzési gyakorlatát. Kicsi, bár fontos előrelépést jelentett ugyanakkor a hám megjelenése, amely a korábbinál nagyobb súlyú rakomány szállítását tette lehetővé azonos mennyiségű haszonállat által. A középkorra jellemző akadályozó tényezők felszámolásában Anglia járt élen, elsőként megteremtve az egész országra kiterjedő egységes adóztatását és védelmét a különböző szállításra kerülő javaknak.

Minden apró előrelépés mellett a Római Birodalom bukását követő időszakban a kereskedelem jellemzően regionális volt, és bár léteztek hosszabb kereskedelmi útvonalak, azok jellemzően kisebb mennyiségű, luxusnak számító termékek szállítására voltak csak alkalmasak rendkívül viszontagságos körülmények között. A kontinens populációja ennek megfelelően a lokális kereskedelemre berendezkedve választotta lakhelyét, a városok jellemzően szállítási és kereskedelmi szempontból megfelelő helyeken alakultak ki, értve ezalatt egy-egy folyó átkelésre alkalmas szakaszát vagy viszonylag járható és nagyobb forgalmú útvonalak találkozását.

A merkantilizmus uralkodó gazdaságpolitikájának időszaka alatt, amit a 15. és a 18. század közé szokás datálni, a szállított mennyiség jellemzően mutatott valamilyen szintű növekedést, a sebesség azonban nem. A 18. század végére Európa-szerte, de főleg Angliában és Hollandiában elterjedtek a kisebb vízi szállítmányozási útvonalak, könnyebbé téve ezáltal a nagyobb méretű vagy nehezebb termékek regionális szállítását.

Az ipari forradalmat megelőző időszakban, mint látható, a kereskedelemnek és így a szállítmányozásnak is jól elkülöníthető fel- és leívelő szakaszai voltak – ki kell azonban emelni, hogy ezek intenzitásukat és a szállított javakat figyelembe véve erősen elmaradtak a mai normáinktól. Példának okáért Velence teljes kereskedelmi flottájának teherbírása, amely a mediterrán kereskedelem domináns szereplője volt évszázadokig, nem tudna teljesen megtölteni egy mai átlagos tengeri konténerhajót.

Gőzgép, vasút, autó

Mint olyan sok mindent társadalmainkban, gazdaságunkban és életmódunkban, a szállítmányozás területén is rengeteg aspektust radikálisan megváltoztatott az ipari forradalom. Pontosabban inkább egy kölcsönhatásról beszélhetünk, hiszen a szállítmányozás fejlődése az ipari forradalom egyik kiváltó oka, majd motorja volt. A gőzgép megjelenése rövid időn belül lehetővé tette a vasút által a szárazföldi, a gőzhajó által pedig a vízen történt szállítmányozás sebességének, teljesítményének és megbízhatóságának ugrásszerű növekedését, így nyugodt szívvel ki lehet jelenteni: a Manchester és Liverpool közötti 65 kilométeres vasútvonal 1830-ban történt átadása valóban fordulópontot jelentett a szállítmányozás történelmében. Az első vasútvonalak 30-50 kilométer per órás sebességükkel háromszor olyan gyorsan voltak képesek terhüket eljuttatni a célállomáshoz, mint a kor addig legfejlettebb megoldásának számító postakocsi-hálózat.

A gőzgépek megjelenése háromszor gyorsabbá tette a szállítmányozást
A gőzgépek megjelenése háromszor gyorsabbá tette a szállítmányozást

A vasút megjelenése egyfajta őrületet okozott, iszonyatos mennyiségű pénz érkezett a szektorba, ami jellemzően magánbefektetőkre támaszkodva terjeszkedett. Az 1850-es évekre Angliában közel 10 000 kilométeres vasútvonal üzemelt, a nyugat- és észak-európai országok pedig gyorsan követték az angol példát. A vasúti személy- és áruszállítás összehangolásának köszönhetően jött létre 1855-ben az első, ma is használatban lévő időzóna, a Greenwich Mean Time. Szintén az egységesítés szülte meg az első nemzeti szintű vasúttársaságokat bizonyos országokban, mint Kanada, vagy a magánkézben lévő szolgáltatások egységes szabályozását más országokban.

Az első világháborút megelőző évek a gőzhajó elterjedésével a hajók méretének és ezáltal a szállított árumennyiség radikális növelésének időszaka volt, ezzel együtt alakult ki a ma is ismert gyakorlat: közvetlenül a kikötők mellett épültek fel ipari komplexumok, szükségtelenné téve így a hajón szállított, sok esetben nehéz és nagy mennyiségű nyersanyag szárazföldi szállítását, illetve az ekkor még igen költséges, lassú és erőforrás-igényes le- és felrakodás megismétlését. Ezzel együtt tovább épültek, illetve szofisztikálódtak a vasútvonalak, szinte teljes egészében kiszorítva minden más szárazföldi közlekedési formát mind a személyszállításban, mind a szállítmányozásban. Nem kis mértékben járult hozzá e két forradalmi változás létrejöttéhez a kommunikáció fejlődése, hiszen 1895-re minden kontinenst elért a távíróhálózat.

A második világháborút követő időszakban nagy lökést adott a nemzetközi kereskedelemnek a háború után megmaradt nagyméretű hajók kereskedelmi felhasználása, illetve az addigra főleg az Egyesült Államokban igen erősen elterjedt személyautó-használat. Ugyanakkor a hajók költséges és lassú megrakodásának problémájára az ötvenes évekig nem született átfogó megoldás.

Telekommunikáció, műhold, konténer

A napjainkban mindenki által ismert kereskedelmi és szállítmányozási hálózat gerince a hetvenes években épült ki. A telekommunikáció elterjedése, a személyszállítás után a repülés áruszállításra való felhasználása és a hatékony logisztikai gondolkodás megjelenése ágyazott meg ennek a folyamatnak.

Jelentős fejlődést hozott a konténer megjelenése, ami az ömlesztett rakományhoz képest nagyjából negyedével olcsóbbá teszi a rakodást, az időmegtakarításról nem is beszélve. Ez a megoldás magával vonta a speciális konténerhajók megjelenését, amelyeknek köszönhetően a vízen történő szállítás napjainkig a globális kereskedelmi hálózat egyik meghatározó eleme, tovább éltetve ezzel a század elején kialakult, kikötők köré szerveződő ipari komplexumokat. Napjainkban a gazdaságilag legfejlettebb régiók között rendre megtaláljuk a vízi és szárazföldi kereskedelmi útvonalak találkozása mentén lévő településeket, erre Európában talán Rotterdam a legkézenfekvőbb példa.

A vasút még mindig a legnépszerűbb szárazföldi szállítmányozási forma
A vasút még mindig a legnépszerűbb szárazföldi szállítmányozási forma

Bár a vasút komoly konkurenciát kapott az autópályák és a kamionok megjelenése révén a szárazföldi szállítmányozásban, ugyanakkor fenntarthatósági okokból azt láthatjuk, hogy a különböző kormányok igyekeznek infrastrukturális beruházásokkal és kedvezményekkel a környezetkímélőbb kötött pályás megoldásokhoz visszaterelni a forgalmat.

Elterjedtté vált, különösen a kisebb tömegű, de gyors kézbesítést igénylő rakomány esetében a légi úton történő szállítás is, a különböző globális szállítmányozással foglalkozó cégek egy-egy nagyobb légitársasággal vetélkedő méretű saját flottát tartanak fenn.

Mit hoz a jövő?

A fenntarthatóság kérdésköre egyre nagyobb hangsúlyt kap, így fokozódik az innováció felé történő nyomás a szállítmányozással kapcsolatban. Az elektromos autók jelenlegi fejlettségi szintje nem teszi lehetővé azok hosszú távú szállításban való felhasználását, hiszen ebben a szektorban kiemelten fontos a hatótáv, és kevéssé megengedhetőek a jármű feltöltéséhez szükséges hosszas szünetek. Léteznek azonban már kereskedelmi forgalomban is kapható hidrogénmeghajtású autók, illetve a közelmúltban mutatta be az Alstom az első hidrogénmeghajtású, használatra kész vasúti megoldását. Ez a technológia is küzd még gyermekbetegségekkel, elsősorban a töltőhálózat hiánya, a jármű igen nagy súlya, az erősen gyúlékony hidrogén biztonságos tárolása és persze az úttörő technológia magas ára jelenti a megoldandó feladatot. Mindezek ellenére valószínűsíthető, hogy a fenti megoldás jelenti a következő nagy lépést a szállításban, hiszen sok egyéb előnye mellett lehetővé teszi a már kiépült infrastruktúrára való támaszkodást. 

Kiss András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés