hirdetés
hirdetés

Ember 4.0

A logisztika kulcsa az adaptivitás

A digitalizáció minden gyártási és azt kiszolgáló folyamatra, így a logisztikára is hatással van. Hogy mik az ipar 4.0 támasztotta kihívások az extra- és intralogisztikában, arról dr. Bohács Gáborral, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar egyetemi docensével beszélgettünk.

hirdetés

A szállítmányozás a globális piacgazdaság egyik alappillére. Hogyan alakítja át a folyamatokat az ipar 4.0 gyűjtőnév alá tartozó technológiák egyre szélesebb körű elterjedése?

Az ipar 4.0 Németországból származik, először 2011-ben jelent meg, és lényegében egy új üzleti modellt takar. Akkoriban több, a hagyományos üzleti modelltől eltérő módszerrel dolgozó vállalkozás, mint például a Google vagy az Amazon jelentősen bővíteni kezdte termékportfólióját, és ez az európai gazdasági szereplőktől azonnali választ kívánt. Ez lett az ipar 4.0, egy olyan keretrendszer, amelynek középpontjában a komplexitás és rugalmasság áll. Az Industrie 4.0, amely a vállalati kapcsolatokon azóta egész Európában terjedni kezdett, e két fontos alappillérre épül.

Az amerikaiak szerint tőlük indult el a folyamat, amelyet ők kiberfizikai rendszernek, vagyis CPS-nek (Cyber Physical System) neveznek.

Igen, az Egyesült Államokban merült fel először a kiberfizikai rendszer (CPU) gondolata, amelynek a kiindulópontja az volt, hogy az egyre nagyobb számban megjelenő technológiai eszközök, divatos szóval „kütyük” hálózatba kapcsolva működjenek, és ezáltal a kibertér és a fizikai folyamatok még jobban összekapcsolódjanak. Ez gyakorlatilag az ipar 4.0 alapelvének is megfelel, ilyen tekintetben a Németországban megalkotott Industrie 4.0 az amerikai CPU más elnevezése, mint ahogy például Kína is más megnevezéssel illeti a digitalizáció folyamatát. Valójában itt nem az elnevezés a legfontosabb, hanem a tartalom, amelyet meg kívánunk valósítani. Mindegyik egy olyan keretrendszert takar, amely kellően intelligens és rugalmas. Még egy fontos újdonság az ipar 3.0-ként meghatározott, teljes automatizációs célkitűzéshez képest a mostani folyamatban, hogy az ember szerepe felértékelődik. A rendszerek leginkább adaptív komponense még mindig az ember, ezért igazán intelligens rendszereket emberi közreműködés nélkül nem lehet kiépíteni. Nagyon kellenek tehát az olyan munkavállalók, akik az új technológiát kellő fogékonysággal merik és tudják alkalmazni.

Mindezzel párhuzamosan az is látszik, hogy kevesebb emberre lesz szükség, és bizonyos réteg kiszorul majd a foglalkoztatottak köréből.

Kevesebb emberre lesz szükség egy adott termelési volumenhez. Ugyanakkor jelenleg azt látjuk, hogy az ipar bővülne, aminek jelenleg a legnagyobb korlátja a munkaerőhiány. Az ember-gép vegyes konfigurációban pont olyan mértékben lehetne bővíteni a termelési kapacitást, ahogy az kívánatos.

Bohács Gábor, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar egyetemi docense
Bohács Gábor, a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Kar egyetemi docense

Ezzel párhuzamosan azonban sokkal fontosabb, hogy milyen feladatköröket lát el ebben a vegyes rendszerben az ember. Vegyünk például egy üzemen belüli példát, a vezető nélküli targoncák esetén. Az AGV-k (automated guided vehicle) megjelenését úgy lefordítani, hogy ezzel megszabadultunk az emberi munkaerő szükségességétől, nagyon egyszerűsített nézőpontja a valóságnak. Az ezeken a munkakörökön felszabadult ember átképzéssel az AGV-ket rendszerszinten láthatja és segítheti. Ha úgy tetszik, a gép-ember együttműködéssel új kezet növesztünk a munkavállalónak, segítjük, hogy egy jól működő gyártási struktúra döntéshozója legyen. Mindez persze akkor lehetséges, ha megfelelően juttatjuk el az emberekhez a gépi információkat, és ők ennek megfelelően tudják optimális döntésekkel támogatni azok működését. Éppen ezért óriási kihívás a megfelelő interface-ek létrehozása – hiába van sok adatunk, ha nem tudjuk kiszűrni és értelmezni őket, lehetővé kell tenni a munkavállalók számára, hogy megértsék ezeket.

Hogy látja, a hazai beszállítói kör, tehát a nagy gyártókat kiszolgáló kisebb vállalkozások hol állnak ebben a folyamatban?

A többség még tart tőle. Egyrészt a kultúránk része az az általános felfogás, hogy ne változtassunk azon, ami már működik – ez egyfajta idegenkedés az újtól. Másrészt egy integrált beszállítói lánc részének lenni bizonyos mértékű kiszolgáltatottságot is jelent, hiszen nagyobb a hozzáférés az adatainkhoz. Ez kiberbiztonsági kérdéseket vet fel – amellyel egyébként a nagy gyártók is küzdenek, és ezért is óvatosabbak a felhőszolgáltatások alkalmazását illetően. Ugyanakkor látni kell, hogy ezeket a megoldásokat be kell vezetni ahhoz, hogy ne egy hagyományos, merev szerkezetű ipari struktúránk legyen, hanem egy rugalmas, a változásokhoz és igényekhez alkalmazható rendszerünk, mert csak így maradhatunk versenyképesek.

Egy logisztikai rendszer korszerűsítéséhez, egy automatizált és integrált rendszer kialakításához anyagi ráfordításra van szükség. Jut erre kapacitás?

Az ipar 4.0 szemléletmódja kis mintarendszerekből terjed majd el. Addig tudunk növekedni, amíg a takarónk ér, de én azt látom, hogy ahol rendelkezésre állnak a források, ott nem az a kérdés, hogy fejlesszünk-e – ilyen módon előremutató a helyzet, és világos, hogy a környezet mit diktál –, sokkal inkább, hogy merre fejlesszünk.

És mik a fő fejlesztési irányok a logisztikában?

B. G.: Az adaptivitás és konfigurálhatóság. Fontos, hogy egy intelligens, integrált rendszerben, ha például fennakadás történik egy szállítás során, azt ne a telefonon kezdjük el megbeszélni, hanem ezek az adatok a rendszerbe már a megfelelő emberekhez jussanak el a megfelelő eszközöknek köszönhetően. Ők meghozzák a döntést, amelynek ismeretében a rendszer konfigurálja a folyamat további részét. Ehhez szükséges a folyamatos adatgyűjtés, az analizáló appek használata és az egyre fejlettebb gépintelligenciák közreműködése. Így lehet ütőképes a logisztikai ágazat.

Nálunk az egyetemen a logisztikai területen az adaptív szimulációs modellezés kiemelt kutatási terület. Egy fizikai rendszer szimulációs másának csak akkor van ténylegesen hosszú távú haszna, ha az a beérkezett adatok analizálásával automatikusan módosítani tudja a saját digitális mását. Máskülönben egy teljes körű szimulációs modell a termelési és logisztikai folyamatok megváltozása esetén érvényét veszíti. Ez egy nagyon nagy feladat, és bőven a kutatás-fejlesztési fázisban van. Ezenkívül gépi és informatikai részmegoldásokkal is foglalkozunk.

Az intralogisztikában és raktározásban mennyire segíti a folyamatokat egy integrált rendszer?

Azt látjuk, hogy a cégek próbálnak automatizálni. A kérdés mindig az, hogy egységnyi munkaerőt megspórolva létre tudunk-e hozni egy automatizált rendszert, amely megéri a folyamatok átalakítását. A raktározásban is többnyire azokat a megoldásokat keresik, amelyek bizonyos feladatokat robotizálnak, másokat meghagynak ember végezte tevékenységnek. Mindig e kettő együttállása az optimális, így mindegyiket arra tudják alkalmazni, amely folyamatra a legalkalmasabb.

Az extralogisztikában a közúti szállítás a legelterjedtebb, amely egyben a legkörnyezetszennyezőbb is. A fenntartható fejlődés irányelvével várható, hogy változik ez a dominancia?

Az elektromobilitással kapcsolatban ezen a ponton még nagyon sok kérdés van, így arról korai lenne beszélni, bár minden valószínűség szerint terjedni fog. A vasúti és közúti teherszállítás közötti arányokat pedig nagyon sok minden befolyásolja, és ezek között a környezetvédelem sajnos jelenleg nem kap kellő prioritást. Nagyon sok olyan tényező van még, például az egyes módozatok hatékonysága, de a gazdaságpolitikai ösztönzők rendszere, a szerteágazó ipari lobbiérdekek és a különböző szereplők rugalmasságának mértéke is meghatározó ezen a területen, és ez valószínűleg a jövőben is így lesz.

Magyarországon nemrégen megalakult az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform, amelynek a gyártás és logisztika szekciójába önök is bekapcsolódtak. Melyek a fő célkitűzések?

A munka még csak nemrég kezdődött meg. A célkitűzések – mint ahogy a teljes ipar 4.0 is Magyarországon – még nagyon frissek és szerteágazóak. Nekünk, mint felsőoktatási intézményben dolgozóknak, alapvető feladatunk, hogy segítsük a szakmában az új gondolatok térnyerését, valamint hogy a nálunk tanuló hallgatókat, akik majd az ország műszaki elitjét képzik majd, az iparban fontos irányok szerinti korszerű tudással és főképp kellő rugalmassággal, kreativitással vértezzük fel, hiszen ők teremtik majd meg a további fejlődés alapját.

Zákányi Virág
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés