hirdetés
hirdetés

Tévhitek a német innovációs politikában

Egy, a Handelsblatt gazdasági-üzleti napilapban a közelmúltban megjelent vélemény szerint Németország mindinkább elveszíti megújulási képességét. Ennek oka elsősorban  az elhibázott innovációs politikában keresendő, ami – Sebastian Matthes, a lap főszerkesztője szerint – jó lenne, ha a szeptember 26-i szövetségi választások és a leendő kormány hivatalba lépése után gyökeresen megváltozna.

hirdetés

Németország az elmúlt években annak ellenére lemaradt a technológiai innováció területén, hogy 16 éven keresztül egy doktorált fizikus állt az ország élén. A cikk szerzője emlékeztet arra, hogy a Bertelsmann Alapítvány 58, a jövőbeni fejlődés szempontjából meghatározó jelentőségű technológiában rendszeresen vizsgálja a különösen fontos szabadalmak eloszlását. 2010-ben Németország ezek közül 47 kategóriában még a világ első három helyezettje között volt található, 2019-ben azonban már csak 22-ben. „Az innovációs politikát évek óta elhanyagolták” – írja a főszerkesztő.

Úgy tűnik, a szeptemberi szövetségi választásokra készülve a pártok felismerték a téma jelentőségét. A Zöldek „a klímabarát gazdaság érdekében és jegyében erőteljesebben kívánják támogatni a kutatást és az innovációt", az SPD a kutatásra és fejlesztésre fordított állami és magánkiadásokat a GDP 3 százalékáról „legalább 3,5 százalékra" kívánja növelni, (bár ez a célkitűzés már a 2018 tavaszán elfogadott koalíciós megállapodásban is helyet kapott); míg Armin Laschet, a CDU/CSU kancellárjelöltje meghirdette a modernizáció évtizedét.
Ezek jól hangzó szlogenek – írja Matthes -, ugyanakkor célszerűnek látszik a német innovációs politika hibáinak górcső alá vétele.

Öt tévhit
  1. Hatékonyabb, ha az állam teljesen kimarad a nagy innovációkból. Ugyanakkor tény az, hogy a világban alig volt olyan nagy technológiai ugrás, amelyben az állam valamilyen módon ne vett volna részt. Az internet kulcsfontosságú építőelemeit a Szilícium-völgyben fejlesztették ki, de azt az amerikai hadsereg finanszírozta, s ez nem volt másként a GPS-rendszer kifejlesztésénél sem. A Tesla ugyancsak sokmilliós közvetlen és közvetett állami támogatást kapott és a Biontech rendkívül hatékony Covid-19 vakcinája sem létezne, ha a német kormány nem támogatta volna az mRNS-technológia alapkutatását.
  2. Az a tény, hogy az államnak aktív szerepet kell játszania, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az innovációt valamilyen kormányzati ügynökségnek kellene megszervezni. Az igaz, hogy az államnak meg kell határoznia a stratégiailag fontos technológiai területeket, forrásokat kell biztosítania és célokat kell kitűznie, de amint megpróbálja maga irányítani az innovációt, durván megemelkednek a költségek és gyakran maga a rendszer sem működik. Nem ritka, hogy olyan, a támogatások által vezérelt konglomerátumok alakulnak ki, melyek nem felelnek meg a piaci igényeknek. Ez sokáig így volt a napenergia-iparban. A modern innovációs politika meghatározza a fontos kihívásokat, célokat tűz ki, de a legjobb megoldások feltárását a kutatók és a vállalatok versenyére kell bíznia.
  3. A téves nézetek közé tartozik, hogy „van elég pénz”. Való igaz, hogy a kockázati befektetők világszerte rekordösszegeket fektetnek be többé-kevésbé kialakult üzleti modellekkel rendelkező induló vállalkozásokba, de nagy technológiai áttörésekre sosem áll rendelkezésre elegendő forrás. Ez különösen igaz Németországra – ahol az ún. ugrásszerű innovációkért felelős ügynökség költségvetése tíz évre összesen egymilliárd euró, miközben az Egyesült Államokban csak a Harvard Egyetem évi támogatottsága eléri az 1,9 milliárd dollárt.
  4. A tévhitek közé tartozik, hogy elegendő több pénzt elkülöníteni. Ehelyett a német politikának a tudósok és a befektetők, a cégvezetések és a kutatók közötti kapcsolati hálózat kiépítését kellene támogatnia, mert – mint a szerző fogalmaz – ezeken a kapcsolódási pontokon jönnek létre a holnap legjobb ötletei. E tekintetben a tajvani kormány gyakorlata példamutató: saját csúcstechnológiai öko-szisztémája erősítése végett akkor ígér kutatói támogatásokat, ha a külföldi chip-gyártók Tajvanban létesítenek kutatói laboratóriumokat. Egy ilyen ökoszisztéma, ahogy azt a tajvaniak a „Silicon Valley”-ben megfigyelték, további tehetségeket, ötleteket és innovációkat képes vonzani.
  5. A tévhitek közé tartozik, hogy az innovációkat a minisztériumoknak kell szervezniük. Amint a német kormány elindítja az innovációs témákat, és a médiafelhajtás lecseng, a programok belegabalyodnak a hatáskörök zűrzavarába és az egyes minisztériumok és azok osztályai tárcaközi féltékenységébe és önzésébe. Példa: a kvantum-számítástechnikával kapcsolatos kezdeményezések. Németországnak ezért olyan, a minisztériumokon átnyúló végrehajtó ügynökségre lenne szükség, amely képes a releváns innovációs projektek elindítására.

Az Egyesült Királyság, Svédország és az Egyesült Államok jó példákkal szolgál arra, hogyan működhetnek az ilyen innovációs ügynökségek, és milyen hibákat kell elkerülni. „Egy hasonló intézmény felállítása és működtetése Németországban a választási program olyan pontja lehetne, melyhez a választások után a hivatalba lépő új kancellárnak ténylegesen igazodnia kellene”, írja a Handelsblatt főszerkesztője.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés