hirdetés
hirdetés

Információtechnológia

Mikroszkopikus adattárolók harca

Amennyiben az információt rögzítő eszközök minimalizálása a cél, a polimer- és a DNS-alapú megoldások tűnnek a leghatékonyabb módszereknek.

hirdetés

A francia Charles Sadron Intézet és az Aix-Marseille Egyetem kutatóinak sikerült a hajszálnál 60 ezerszer vékonyabb szintetikus polimerszálakba bináris adatokat rögzíteni.

Jean-Francois Lutz, a Charles Sadron Intézet igazgatóhelyettese szerint az eljárással a jövőben az adattárolás tudománya akár a nanométeres tartományba is „benézhet”.

Egy zettabájtnyi (egymilliárd terabájtnyi) adat rögzítéséhez pillanatnyilag egy tonna (a merevlemezek gyártásánál használt) kobaltötvözetre van szükség. Lutz szintetizált polimerei egy zettabájtnyi adat „cipelésével” is csak 10 grammot nyomnának a mérlegen.

Legegyszerűbb formájában a digitális információt egyes és nullás számjegyekbe kódolják. Jelen esetben a kutatók monomereket feleltettek meg az említett számjegyeknek, és ezek meghatározott sorrendű összefűzésével hozták létre a polimereket. A tudósok a DNS-eknél használt tömegspektrométert alkalmazzák az adatok leolvasásához.

Forrás: Shutterstock

A gond az, hogy a kutatók egyelőre csak pár bájtnyi adatot tudnak összefűzni a technikával. Lutz reményei szerint a polimeres megoldással öt éven belül fogják elérni a kilobájtos tartományt.

A kihívó

A francia kísérletekkel egyidőben, kéz a kézben a Harvard Orvosi Iskola és a Technicolor az információ DNS-alapú tárolásának lehetőségeit kutatják. A DNS két bináris opció helyett néggyel rendelkezik – ezeket bázisoknak hívják, és a G, A, T, és C betűkkel jelölik őket. Miután a digitális fájlokat bináris sorozattá egyszerűsítették, majd pedig ezt DNS-bázis-alapú sorozattá konvertálták, a kutatók egy DNS-szekvenciába 10 megabájtnyi adatot voltak képesek beépíteni, és ezt órák alatt dekódolni is tudták.

A Technicolor és a Harvard a jövőben (archiválási céllal) hatalmas mennyiségű adatot kíván ilyen módon rögzíteni. Ezzel a módszerrel egy csepp folyadékban több petabájtnyi adat tárolható, és akár több mint 100 000 évig meg is őrizhető.

A problémát itt az idő jelenti. A technikával jelenleg 10 megabájtnyi adat kódolásához több napra is szükség lehet, míg ennek dekódolása nagyjából nyolc órát vesz igénybe. 

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Popular Science)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés