hirdetés
hirdetés

A válság hatása a környezetvédelmi szektorra

A kétezres években számos EU-keretprogramból finanszírozott kutatás, ágazati tanulmány vagy előrejelzés dokumentálta a környezetvédelmi szektor és a környezetvédelmi innovációk hozzáadott értékláncon belüli jelentőségének növekedését, e tudásigényes „iparág” húzóágazattá válását.
hirdetés

 
 
 
A „környezetvédelmi ipar” (környezetvédelmi szektor) kifejezés minden olyan tevékenységet (termékgyártást és szolgáltatásnyújtást) magában foglal, amelyek a környezetkárosító hatás mérését, e hatás mérséklését, kialakulásának megakadályozását, vagy a már létrejött károsodások javítását, e tendenciák visszafordítását mozdítják elő. Ide tartozik továbbá az olyan termékek előállítása, illetve szolgáltatások nyújtása (beleértve a termelési rendszer megújítását is), amelyek a szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagoknak-energiahordozóknak a korábbinál takarékosabb felhasználását segítik elő. A környezetvédelmi technológiák, környezetvédelmi innovációk a nanotechnológiához vagy az információtechnológiához hasonlóan „mindenütt jelenlevő” technológiák, az összes gazdasági ág és az összes feldolgozóipari ágazat tevékenységét érintik, a gazdaság számos szegmensébe behatolnak, és épp ezért ez a sokszínű (erősen diverzifikált) szektor nehezen mérhető, nehezen körülhatárolható. A „fenntarthatóság” érdekében bevezetett innovációk egyik fő hajtóereje például a költségcsökkentés, vagyis nem közvetlenül környezetvédelmi céllal vagy a szabályozóknak való megfelelés érdekében vezetnek be új technológiákat, hanem a nyersanyagokkal, energiahordozókkal történő takarékoskodás érdekében, ami – „kedvező mellékhatásként” – a környezet állapotát is befolyásolja. Számos kedvező környezeti hatású termék (amelyet akár úgy tekinthetnénk, hogy jelentős környezetvédelmi innováció gyümölcseként került piacra) nem a par excellence környezetvédelmi ipar terméke, hanem fogyasztási/termelési célú meglévő termékek alternatívája, vagyis a termék/szolgáltatás mint kiindulópont nem megfelelő a szektor behatárolásához. (Gondoljunk a digitális fényképezőgépre, ami a filmelőhívás környezetszennyező hatásait küszöbölte ki, a papírképek helyett a digitális képek anyagtakarékossági hatásáról nem is beszélve. Vagy gondoljunk a műanyag ablakok energiatakarékossági hatására – a lista hosszan folytatható.)

A következőkben a rendelkezésre álló adatok alapján bizonyítani igyekszünk, hogy a környezetvédelmi ipar innovatív, tudásigényes és gyorsan növekvő szektor. Ezt követően elemezzük a válságnak erre az iparágra gyakorolt hatását, végül arra a kérdésre keresünk választ, hogy változtak-e az iparág perspektívái a válság következményeként, tekinthetjük-e (a fejlett országokban) továbbra is húzóágazatnak, netán kitörési pontnak ezt a szektort. Arra is kitérünk, hogy milyen tanulságokat fogalmazhatunk meg a hazai gazdasági szereplők és a gazdaságpolitikai döntéshozók számára.

A szektor mérete és jellemzői néhány mutató tükrében


Az Eurostat adatai szerint 2004-ben az ipar környezetvédelmi kiadásai 45,6 milliárd eurót, az EU 25 ipari hozzáadott értékének 2,4 százalékát tették ki.  2001 óta a kiadások némileg csökkentek az EU szintjén, Magyarországon ellenben folyamatosan nőttek: 311 millió euróról (2001), 565 millió euróra (2005). A környezetvédelmi célú kormányzati finanszírozású k+f-kiadások arányának alakulása (az összes kormányzati k+f-ráfordításon belül) az OECD Environmental Outlook to 2030. (2008) adatai alapján szemléltethető. Az ábrán jól látszik a szaporodó környezetvédelmi EU-direktívák „terelő hatása”, valamint a legfejlettebb országok körébe került Korea erőfeszítései ezen a téren.

 
környezetvédelmi k+f kiadások




A környezetvédelmi szabadalmak száma folyamatosan és gyors ütemben nő. 1980-ban 24 000 környezetvédelmi szabadalmat jegyeztek be mindhárom nagy szabadalmi hivatalnál (EPO, USPTO, JPO), 1985-ben 42 567-et, 1990-ben már több mint hatvanezret. 2000-ben ez az érték már 110 358 volt, míg a legutóbbi, 2002-es adat 109 683. (Forrás: OECD ibid.)

Ami a környezetvédelmi ipar teljesítménymutatóit illeti, az USA-ban, az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint, mind az árbevétel, mind a foglalkoztatás gyors ütemben nőtt 1995 és 2007 között. Az árbevétel 189,2 milliárd dollárról (1995) 295,1 milliárd dollárra (2007), a foglalkoztatás 1,376 millió főről 1,718 millióra.

zöld innovációkAz EU 25 esetében a szektorban foglalkoztatottak száma 3,385 millió fő volt 2004-ben, vagyis az összes foglalkoztatott 1,7 százalékát alkalmazták ebben a szektorban. Az árbevétel 2004-ben 227 milliárd eurót tett ki, (1) az EU 25 GDP-jének 2,2 százalékát. (2) Sok ez, vagy kevés? Vegyük figyelembe, hogy az EU 25 szintjén mérve az élelmiszeripar(!) hozzáadottérték-aránya ennél alacsonyabb (1,88 százalék), a textiliparé 0,44 százalék. A környezetvédelmi szektor gazdasági súlya nagyjából megfelel a gép-berendezés gyártás részarányának (2,01 százalék). Ez a kiemelkedően magas arány a szektor összetettségére vezethető vissza, hiszen ide sorolnak olyan tömeges rutintevékenységeket is, mint a közterületek takarítása, parkok locsolása (és az ezekhez szükséges járművek-berendezések gyártása), de a szektor magában foglalja a hulladékgazdálkodáson, a szennyvíz és levegő tisztításán túlmenően az összes mérési feladatot (és az ezekhez szükséges berendezések gyártását), a környezetvédelmi közigazgatást is (beleértve a zöldadók kivetésével, adminisztrációjával és az ellenőrzéssel foglalkozó hatóságokat is), továbbá a környezetvédelmi célú kutatás-fejlesztési tevékenységeket. Más összesítésben ide sorolják a megújuló energiaforrások felhasználásával előállított energiát, az energiatárolást, és még sok minden mást.
 
Az árbevétel, foglalkoztatás, innováció és a kormányzati szerepvállalás alakulását kvantifikáló mutatószámok alapján azt állíthatjuk, hogy a környezetvédelmi szektor dinamikusan növekvő, innovatív, új technológiákat generáló és alkalmazó szektor. A dinamikát nem csupán a technológiavezérelt és keresletvezérelt fejlődés párhuzamos és egymást erősítő volta adja, hanem egyben azt is állíthatjuk, hogy a (szűk értelemben vett) környezetvédelmi szektor technológiai fejlődése – részben, de nem kizárólag (3) a szigorodó szabályozás hatására – gyorsan átgyűrűzik a gazdaság más szektoraiba, iparágaiba. Ha pedig a kormányzati szerepvállalás mutatóit, vagy éppen az egyes országok közösségi finanszírozású programjait, illetve az erre irányuló társadalomtudományi kutatásokat tekintjük át, azt láthatjuk, hogy a szektor illetve e szektor kutatás-fejlesztéseinek finanszírozása két stabil pillérre támaszkodik: a vállalati erőfeszítések mellett az állami, illetve a nemzetállamok feletti finanszírozás is számottevő.

A válság hatása a környezetvédelmi szektorra

A válság környezetvédelmi szektorra gyakorolt hatását elemző frissen megjelent felmérések közül kiemelendő az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2009 márciusában megjelent könyve, amelyben felteszik azt a kérdést, hogy a világgazdaságba öntött sok ezer milliárd dollár értékű fiskális ösztönző vajon fenntartható fejlődést indít-e majd el, mihelyt a világgazdaság túljut a válságon? Az UNEP amellett érvelt, hogy két éven keresztül a globális GDP 1 százalékát (évente kb. 750 milliárd dollárt) fordítsák most, a világgazdaság ösztönzése jegyében a „zöld infrastruktúra” fejlesztésére (4) (a javasolt programot Roosevelt elnöknek az 1929-33-as világgazdasági válságból való kilábalást elősegítő programjáról parafrazálva Global Green New Dealnek, GGND-nek nevezték el). A GGND elfogadása nem pusztán a jövőben újra meginduló növekedés fenntarthatóságát segíti elő – érvel az UNEP-anyag –, de a globális gazdasági és pénzügyi válsággal párhuzamosan jelentkező, csak az előbbi miatt átmenetileg kisebb figyelmet kapó környezeti válságok (klímaváltozás, ivóvíz-, energia- és élelmiszerválság) kezelését is előmozdítja. Mivel a környezetvédelmi ipar jelentős foglalkoztató, továbbá műszaki fejlődésének hatásai gyorsan átgyűrűznek más szektorokba, iparágakba, így a környezetvédelmi szektor fejlesztésére allokált közpénzek megtérülése várhatóan jelentősen felülmúlja majd a válság mérséklését célzó egyéb ösztönzőkét.

Természetesen ellenvélemények is vannak. Megfontolandó például, hogy a kárenyhítés per definitionem már rövid távon is érvényesülő hatású programokat kell, hogy célozzon, hiszen ha a válság mélypontján csupán hosszabb távon érvényesülő hatású projekteket finanszíroznának (mint amilyen a klímavédelem), épp a közvetlen kárenyhítési cél kerülne veszélybe.

Ami a válságnak a környezetvédelmi szektor finanszírozási forrásaira gyakorolt hatását illeti, induljunk ki abból a kutatásból, amelyet 2007-ben, még a szektor szárnyalása idején végeztek. Szintén egy EU-s kutatás keretében 20 országban készítettek interjút az iparág jelentős képviselőivel. Tevékenységüket a cégek, a saját forrásokon túlmenően, leggyakrabban a nemzeti fiskális ösztönzési programok keretében nyújtott támogatásokból finanszírozták (a vizsgált cégek 58 százaléka jutott állami forráshoz). Az EU-s finanszírozású környezetvédelmi programok szintén jelentős forrásokat biztosítottak. A vegyes (magán és állami) finanszírozási csatornák közül fontosnak tekintették a közpénzből feltőkésített kockázati tőkealapokat, a fejlesztési bankok piacinál alacsonyabb kamatozású hiteleit, illetve a PPP-programokat. A magánfinanszírozási csatornák közül a kockázatitőke-befektetések és az úgynevezett magvető alapok jelentőségét emelték ki – a vizsgált cégek 26 százaléka vett igénybe kockázatitőke-finanszírozást, 29 százalékuk részesült a magvető alapok forrásaiból.
 
 
termékek környezet
Ami a nemzeti fiskális ösztönzőket illeti, ezek egy részét a zöldadókból befolyó bevételekből finanszírozzák, aminek volumene a termelés és az energiafelhasználás visszaesésével értelemszerűen csökkent. Más részük fejlesztési/ösztönzési célú költségvetési kiadás. A logika azt diktálná, hogy a válság hatására, pontosabban a szociális célú és a gazdaság, illetve a vállalatok ösztönzésére, a károk mérséklésére szánt összegek arányának emelkedésével, ennek volumene csökkenhet. Ugyanakkor az Egyesült Királyság (és az Egyesült Államok, lásd a keretes írást) máris az ellenpéldák közé sorolható: a gazdaságélénkítő csomag részeként Nagy-Britanniában jelentős befektetéseket szánnak a nap- és szélenergia-felhasználás növelésére, az elektromos gépkocsik fejlesztésére, és a lakások, irodák energiatakarékos megoldásokkal történő „zöldítésére”. Gordon Brown kijelentette: a recesszió nem szorítja háttérbe a környezetvédelem ügyét, a környezetvédelem a megoldás (a kilábalás) egyik eszköze!  
 
 
A GGND felkarolásának, vagyis a fiskális ösztönzők volumennövekedésének (a logika diktálta csökkenés helyett) jelenleg még csupán eseti példáiról olvashatunk. A költségvetésből finanszírozott jelentős környezetvédelmi beruházások gyakorisága azonban már rövid időn belül – várhatóan -- növekedni fog, mivel a környezetvédelmi programoknak, k+f-projekteknek és a környezetvédelmi technológiai vívmányok adaptációs projektjeinek közösségi finanszírozása horizontális (és offenzív) ösztönzőt jelent. Mihelyt a kármérséklés céljával és a kereslet ösztönzése érdekében nyújtott közvetlen támogatások ismét gazdaságpolitikai tabuvá válnak (versenytorzító hatásuk ismét előtérbe kerül), mind több fejlett ország folyamodik majd ehhez a szakmailag és politikailag egyaránt elfogadott beavatkozási eszközhöz. Épp ezért nem meglepő, hogy az európai finanszírozású programok keretösszegei nem csökkentek a válság hatására, sőt az előirányzatok szerint tovább nőnek a közeljövőben.

Ami a magánfinanszírozást, főként a kockázatitőke-alapokat illeti, ezek jelentősége várhatóan visszaesik, illetve az összes finanszírozási csatornán belüli súlyuk is csökkenni fog a pénzügyi válság következtében. Ugyanez a helyzet a piaci finanszírozású hitelek esetében is: a bankok hitelezési hajlandóságának erőteljes visszaesése a környezetvédelmi szektor szereplői számára is hasonló nehézségeket okoz, mint az összes többi iparágnak.

A Cleantech felmérése szerint (www.cleantech.com) a szektorba irányuló, 2008-ig dinamikusan növekvő kockázatitőke-befektetések növekedési üteme 2008 utolsó negyedévében. megtorpant. 2008-ban még ez a szektor első volt Észak-Amerikában az ide irányuló kockázatitőke-befektetések rangsorát tekintve: 5,9 milliárd dollár összes kockázatitőke-befektetéssel a környezetvédelmi szektor megelőzte a szoftveripart is (ez utóbbiba 4,9 milliárd USD kockázati tőke áramlott 2008-ban, Észak-Amerikában). 2008 utolsó negyedévében azonban, az előző negyedévhez viszonyítva 33 százalékkal csökkent a kockázatitőke-befektetések értéke (noha a régióba irányuló összes kockázatitőke-befektetés átlagos visszaesése „csupán” 26 százalék volt). A visszaesés 2009 első negyedévében folytatódott. Ami a piaci finanszírozású hitelek alakulását illeti, egy 2009 márciusában végzett felmérés szerint Nagy-Britannia zöldenergiára szakosodott cégeinek háromnegyede (39 cég mintáján) küszködik finanszírozási nehézségekkel.
 
 
napenergia
Előzetes számításaink szerint összességében a válság hatására átmenetileg csökken a környezetvédelmi szektor néhány meghatározott szegmense iránti kereslet – sajátos módon épp a leginkább tudásigényes és innovatív szegmensek iránti kereslet elaszticitása nagyobb! A csökkenő kereslet átmeneti időszaka ugyanakkor igen rövid lesz: prognózisunk szerint várhatóan – akár már 2009 második felétől – ismét emelkedik a szektor termékei-szolgáltatásai-innovációs eredményei iránti kereslet. Egyúttal mind a kereslet, mind a finanszírozás szerkezete átrendeződik: a közösségi kereslet és finanszírozás aránya nő. (5) Az erősödő globális zöldkormányzásra történő felhívások – ha nem is valósulnak meg maradéktalanul, de mindenképpen további közpénzek csatornázását indukálják ebbe a szektorba (lásd a keretes írásunkat).
 
Középtávon, vagyis 4-5 év távlatában, az ebbe a szektorba irányuló közösségi források növekedése, és az ezáltal növekvő technológiai piac újra megmozdítja a magánszektort is, amelynek aránya ismét fokozatosan emelkedni kezd az összes finanszírozási forráson belül. Így a kereslet és a finanszírozás szerkezete (magasabb abszolút értéken) visszaáll a válságot megelőző időszakra jellemző arányokra.

 
Az iparág perspektívái és tanulságok a hazai döntéshozók számára

Tanulmányunkban megállapítottuk, hogy az összetett, sokszínű és tovább diverzifikálódó környezetvédelmi szektor nemcsak dinamikusan növekvő, jelentős foglalkoztatási és számottevő multiplikátor hatással jellemezhető „iparág”, hanem jó néhány szegmensében rendkívül innovatívnak és tudásigényesnek tekinthető. Az iparágra a technológiavezérelt és keresletvezérelt fejlődés egyaránt érvényes, és az ebben a szektorban generált innovációk gyorsan átgyűrűznek a gazdaság más szegmenseibe. Bár az iparág képviselői a válság időszakában más gazdasági szereplőkhöz hasonló erősségű finanszírozási nehézségekkel küzdenek, prognózisunk szerint a termékeik/szolgáltatásaik iránti kereslet csak rövid távon esik némileg vissza. 2009 végétől, 2010-től kezdve a kereslet élénkülni kezd, és egyúttal a szerkezete is átrendeződik. A magánkereslet visszaesését kompenzálják az ebbe a szektorba áramló, növekvő volumenű közpénzek. A környezetvédelmi szektor ugyanis a fejlett és a gyorsan felzárkózó, kiemelkedő teljesítményű országokban a gazdaság dinamizálásának, a válságból történő kilábalásnak egyik fontos eszköze: a zöldcímke legitimálja az állami beavatkozást. A szektorba áramló közpénzek megtérülése ugyanakkor -- szakértők szerint -- várhatóan messze meghaladja a „mentőcsomagokra”, a kárenyhítésre szánt forrásokét, egyrészt mivel a környezeti szektor bizonyos szegmensei jelentős mennyiségű munkahelyet teremtenek, másrészt olyan műszaki fejlesztési erőfeszítések megvalósulását, illetve meglévő innovációk üzleti hasznosulását támogatják, amelyek a fenntarthatóságon túlmenően a gazdasági tevékenység tudásigényességét is növelik, és nem utolsósorban számos infrastrukturális szűk keresztmetszetet oldhatnak fel. A hazai döntéshozók számára a legfontosabb tanulságként a fent említett esettanulmányok szolgálhatnak: jól megválasztott, célzott támogatásokkal a környezetvédelmi szektor gazdaságdinamizáló hatása az átlagosnál erőteljesebb lehet.  (Szalavetz Andrea)
 
 

A Global Green New Deal jegyében


Részben PR-szempontból, részben a környezetvédelmi szektor felismert multiplikátor hatása és innovativitása miatt, számos országban már magukévá tették az UNEP GGND-felhívását, és a gazdaságfejlesztére, gazdaságdinamizálásra szánt közpénzeket zöld címkével látják el. Azokról az országokról van szó, amelyektől hagyományosan nem idegen az állam gazdaságfejlesztési célú beavatkozása (a délkelet-ázsiai „fejlesztő államokról, és bármilyen meglepő is legyen: az Egyesült Államokról, amelyre különböző címkék – leginkább technológiapolitikai címke – alatt eddig is komoly gazdaságfejlesztési beavatkozás volt jellemző. Dél-Korea elnöke, Lee Myung-Bak például 36(!) Global Green New Deal-intézkedést jelentett be 2009 elején, egyebek mellett további nagy sebességű vasútvonalak építését, a kerékpárút-hálózat fejlesztését, kétmillió energiatakarékos lakás építését, új biomassza-erőművek építését. Ezenfelül jelentős forrásokat szánnak a hibrid járművek fejlesztésére.

Kína 570 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagja szintén számos GGND-elemet tartalmaz: 142 milliárd dollárt szánnak erdőtelepítésre és a környezetszennyező technológiák kiváltására, illetve a szennyezés mérséklésére, valamint az energiahatékonyság javítására. Célul tűzték ki (6) a megújuló energiaforrások összes energiafelhasználáson belüli arányának emelését: a jelenlegi 8,3 százalékról 15 százalékra 2020-ig.

Ami az Egyesült Államokat illeti, Obama elnök zöldcsomagja 100 milliárd dollárt tesz ki a szenátus által elfogadott 838 milliárdos gazdaságélénkítő csomagon belül. A felhasználási célok hasonlóak, energiahatékonyság növelése, lakások és irodák energiatakarékos megoldásai, a villamosenergia-hálózat korszerűsítése, a nagy teljesítményű és hosszú élettartamú (nanotechnológiai megoldások révén) akkumulátorok fejlesztése és elterjesztése.

 



 
Lábjegyzet

(1) A tíz új tagállam ennek az összegnek mindössze 5,7 százalékát adja.
(2) Forrás: Ernst & Young [2006]: Eco-industry, its size, employment, perspectives and barriers to growth in an enlarged EU. http://ec.europa.eu/environment/enveco/eco_industry/pdf/ecoindustry2006.pdf.
(3) Egy EU-finanszírozású kutatás keretében öt európai országban összesen 1500 cégnél vizsgálták az öko-innovációk legfontosabb okait és akadályait. Mint kiderült, a szabályozóknak való megfelelés messze nem az elsőrendű szempont (legfeljebb azoknak az innovációknak az esetében, amelyek specifikusan a szennyezés mérséklésére irányultak). Az öko-innováció rendkívül fontos motivációja volt a költségek csökkentése, a termék akkreditációjának megszerzése, a vállalati image javítása és a piacok bővítése.
(4) A fejlett országokban ezek a beruházások az épületek energiahatékonyságának növelésére, fenntartható közlekedés és a megújuló energiaforrások fejlesztésére irányulnának, a fejlődőkben a tiszta ivóvízhez való hozzáférés javítására, a mezőgazdaság termelékenységének emelésére, és egészségügyi beruházásokra. A válság mérséklését célzó közpénzek „zöld alapon” történő allokációjának fontosságát a G20-ak záró kommünikéje is tartalmazta.
(5) A Cleantech előrejelzése szerint, 2008-ban a környezetvédelmi szektorba összesen (globális mértékben) több mint 150 milliárd dollár értékű magánbefektetés áramlott. Ez várhatóan csökken 2009-ben, de a szektorba irányuló közösségi finanszírozás összege, előrejelzésük szerint a 200 milliárd dollárt is meghaladja majd.
(6) Talán nem érdektelen megjegyezni ehelyütt, hogy az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján bátran állíthatjuk, Kínában a gazdasági tervezés működik, a kitűzött célokat megvalósítják.
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés