hirdetés
hirdetés

Generatív eljárás

3D-nyomtatás farostok felhasználásával

A cellulóz lehet az additív gyártásban használt fémek és műanyagok fenntartható alternatívája.

hirdetés

Ugyan a kézprotézisektől a teljes hidakig napról-napra több dolgot állíthatunk elő 3D-nyomtatóval, az eljárásban felhasznált anyagok köre már nem bővül ilyen gyorsan. A svédországi Chalmers Műszaki Egyetem kutatóinak most a cellulóz nevű és a fákban természetszerűleg is megtalálható molekulaláncból sikerült új tárgyakat nyomtatniuk. Az előállított objektumok környezetbarát változatai lehetnek a fémből és műanyagból gyártott termékeknek. A tudósok egy New Materials From Trees (Új Anyagok Fából) nevű konferencián ismertették az eredményeiket.

Bár nap-mint-nap sok fából készült tárggyal találkozunk, nem volt könnyű ezt a természetes anyagot nyomtatható állagúvá varázsolni. A fémekkel és a műanyaggal szemben a cellulóz hevítés hatására sem olvad meg, és mint ilyen, sokkal nehezebb is különböző formákba kényszeríteni az anyagot. Ezt csak úgy tudták elérni, ha a kutatók vízből készült gélbe vegyítették a cellulóz parányi szálait. A tudósok ezután 3D bioprinteren tesztelték a létrehozott keveréket.

A gélből kinyomtatott tárgyakat hagyni kell száradni egy kicsit, mert csak így képesek végső formájukat megtartani. A kutatók kidolgoztak egy módszert, melynek keretében a végterméket először lefagyasztják, majd pedig a benne tartalmazott víz egy részét eltávolítják; a létrehozott termék csak így tud a kívánt alakzatban megmaradni.

Cellulózból nyomtatott parányi szék (Peter Widing)

A megszáradt tárgyakat az egyetem munkatársai szénnanocsövek beültetésével elektromos áram vezetésére is képessé tudják tenni, sőt, mint kiderült, akár háromdimenziós áramköröket is létre tudnak hozni bennük.

Az algák és növények sejtfalában megtalálható, illetve a baktériumok által kiválasztott cellulóz bőséges tartalékokkal rendelkezik a természetben. Az említett polimerből nyomtatott iparcikkek biológiailag lebomló termékeknek számítanának, és még a levegő szén-dioxid-tartalmának egy részét is módjukban áll „csapdába ejteni”.

Paul Gatenholm, a Chalmers biopolimer technológia-professzora nagy jövőt jósol a technológiának: „A lehetséges alkalmazások köre a csomagolásokba ültetett érzékelőktől, a test hőjét árammá konvertáló szövetekig, és az egészségügyi dolgozókkal kommunikáló kötszerekig terjedhet” – állítja a tudós.

Ami az eljárást illeti, Gatenholm csapata a jövőben további, fából nyert, szerves anyagok alkalmasságát is mérlegre kívánja tenni.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Popular Science)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés