hirdetés
hirdetés

Digitalizáció

A technológia Rolling Stone-ja

Van egy lap San Franciscóban, amely évtizedek óta meghatározza, hogyan kell – és érdemes – írni a technológia világáról. Ez a Wired, amely 25 éves fennállása során többször is meg tudott újulni, hogy kielégítse a fogyasztók folyton változó igényeit.

hirdetés

1993-ban, San Franciscóban Louis Rosetto és párja, Jane Metcalfe egy olyan kéthavi magazint indított, amellyel az volt a céljuk, hogy vezető írók, újságírók és gondolkozók cikkein keresztül foglalkozzanak a legújabb technológiai vívmányokkal. A lap pont jó időben jelent meg: a számítástechnika fejlődése egyre inkább felgyorsult, az internetpenetráció pedig egyre gyorsabban nőtt. A Wired volt talán az első magazin a világon, amely már ekkor URL-eket, ftp-k elérési helyét és közérdekű e-mailcímeket közölt olvasóival.

A lap első öt évében a tech újságírás fellegvára volt, bár ezzel talán túl keveset mondunk, hiszen a Wired nem csak és kizárólag a technológiai színtérrel foglalkozott: a negyedik lapszámban jelent meg a sci-fi író William Gibson első nemfikciós írása Disneyland With The Death Penalty címmel, amely Szingapúrról szólt, és amely olyan jól sikerült, hogy a városállam azonnal betiltotta a magazint. Az 1990-es évek közepe korszellemének megragadásával, a haladó szellemiségű cikkeivel, párosulva a dúsan adagolt, színes designnal, a lap azonnal magával ragadta az olvasókat, és már 1994-ben havilappá alakult. „Általános kiválóságáért” a Wired 1994-ben National Magazine Award díjat kapott.

Egy Wired-lapszám - forrás: Flickr
Egy Wired-lapszám - forrás: Flickr

„A technológia Rolling Stone-ja“ – így hívta magát a Wired alapító gárdája, amely akár nagyképűnek is tűnhetne, ha nem lenne tökéletesen igaz. A magazinnak a mai napig sikerül rajta tartania az ujját a tech színtér ütőerén, a legváltozatosabb cikkeken keresztül bemutatva azt, hogy mekkora hatással van az életünkre a digitalizáció: 2009-ben egyik újságírója egy hónapra felszívódott, és szinte globális hajsza indult utána, mire a határidő lejárta előtt néhány nappal megtalálták egy New Orleans-i motelben, de ugyanígy említhetnénk például a 2017-es évben sok cég számára nagy megrázkódtatást (és a globális gazdaság számára 10 milliárd dolláros veszteséget) jelentő, orosz állami hackerek által elindított NotPetya vírusról szóló írás, amely a Maersk dán logisztikai cég kálváriáján keresztül mutatta be a vírus pusztító hatását.

A negyedszázada indult lap már az elején megjósolta: A technológia radikálisan meg fogja változtatni az életünket. Ez a predikció utólag nézve természetesen már közhelyes, de 1993-ban még nem volt egyértelmű, hogy a mobiltelefonok, a számítógépek és az internet mindenütt jelenlévők és a nyugati életformát szinte önmagában meghatározók lesznek.

Az is puszta közhely 2018-ban, hogy a médiapiacot is átalakította az internet, ehhez pedig a Wirednek is alkalmazkodnia kellett. 1994-ben már honlapot indítottak, Hotwired címen, amelyen csak internetre szánt tartalmakat készítettek. Nem sokkal később pedig elindult a Webmonkey, a HotBot keresőoldal, valamint a HardWired könyvkiadó is. A magazin legfontosabb hirdetői partnerei a tech cégek voltak, a magazin pedig már a kezdetekben kialakította azt a mai napig rá jellemző hirdetési formátumot, amelynek lényege, hogy a cégek (kevés kivételtől eltekintve) nem egy sablonreklámot helyeznek el, hanem a magazin csapatával szorosan együttműködve a Wiredhöz képileg és szövegileg is passzoló hirdetést gyártanak le. Az 1996-ban elmélyülő dot-com válság sok hirdetői partnert lehúzott a wc-n, és kevésen múlt, hogy a Wired is utánuk megy, pedig nem sokkal a válság kirobbanása előtt a Wired Venturest még tőzsdére akarta vezetni a management. 1998-ban már egy pénzügyi befektető csoportot, a Providence Equity Partnerst látjuk a kiadó élén, amely azonban hamar túladott a friss szerzeményen — darabokban. Ekkor került a Condé Nast Publications anyacégéhez, az Advance-hez a print magazin, míg az online termékeket a Lycos vette meg, és egészen 2006-ig külön működött a Wired nyomtatott és online kiadása.

Zenekar, író, vagy publikáció, egyre megy: ha valaki egy nagykiadóhoz kerül, bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni. Így volt ez a Wirednél is, amelynek el kellett engednie niche magazin jellegét, a Condé Nast ugyanis azt akarta, hogy sokkal mainstreamebb legyen a lap hangvétele. Az új főszerkesztő Chris Anderson lett 2001-ben, akinek mai napig tartó vezetésével sikerült megugrani ezt a lécet, és havi szinten több mint 870 ezer lapot adnak el, ezen kívül pedig egy remek tabletes applikációt is kifejlesztettek. Az egyéb bevételi lábakat tekintve: 2009-ben elindították az olasz és a brit piacon is az újságot külön szerkesztőségekkel, ezen kívül több konferenciát is szerveznek, például a 25 éves születésnapjuk alkalmából megrendezik a Wired 25-öt, és idén is lesz Wired Business Conference, ami főleg üzleti döntéshozókat kíván bevonni a technológia világába. A magazin brit divíziója pedig konkrét üzleti tanácsadással is foglalkozik, a Wired Insider nevű rovat pedig „partnertartalmakkal”, tehát branded content cikkekkel van feltöltve, amelyek egy ideig a főoldalon is megjelennek.

(forrás: Kreatív Online)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cik[228256] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés