hirdetés
hirdetés

Az ipari tevékenység feltételei javításra szorulnak

A német a feldolgozóipar tevékenységének keretfeltételeit a modern kor és a versenyképesség követelményeihez kell igazítani, még akkor is, ha a konjunktúra-élénkítő program nagyban hozzásegítheti a német gazdaság szereplőit a válságból való kilábaláshoz. 

hirdetés

„Az iparvállalatok már a válság előtt érzékelhető visszalépéseket jeleztek számos kulcsterületen“, figyelmeztetett Martin Wansleben, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) főtitkára az 1800 ipari és iparhoz közeli szolgáltató vállalat körében végzett felmérés eredményeinek bemutatásakor. „Ezek közé tartoznak a digitális infrastruktúra és a közlekedési útvonalak éppúgy, mint a magas energiaköltségek és az adójog; csupán a család és a hivatás jobb összeegyeztethetőségét szolgáló állami ajánlatoknál van némi javulás.“

 

A szövetségi kormány az ország, mint ipari telephely versenyképessége javítását szolgáló gazdaságpolitikáját a felmérésben részt vevő vállalatok összességében 3,9-re osztályozták, ami – amellett, hogy az egytől hatig terjedő skálán utóbbi a legrosszabb osztályzat – a felmérés tizenkét éves történetének legrosszabb minősítése. 2008-ban a berlini gazdaságpolitika megítélése 3,6-ról indult, folyamatos javulást követően 2017-ben a 2,9-es szintre került és innen egyetlen hároméves időszak alatt emelkedett, azaz romlott a mai szintre. A felmérés eredményei szerint nincs olyan telephelyi tényező, melynél a legutóbbi 2017. évi felmérés óta javult volna a vállalati megítélés.

Az ipari és kereskedelmi kamarák tapasztalatai szerint „a koronavírus nyomán még egyértelműbben napvilágra kerültek a német gazdaság strukturális gyöngeségei“. 

Kihívások egyszóval – bürökrácia

  • A felmérés tapasztalatai szerint a legsúlyosabb, 4,8-es átlaggal osztályzott telephelyi tényező „a bürokratikus akadályok mennyisége és értelmetlensége, melyekkel a vállalatoknak napnak után meg kell küzdeniük“. A fontosabb iparágak közül az átlagnál rosszabb, 5,1-es osztályzatot adott a papír- és nyomdaipar, de 4,9-del az átlagnál rosszabb a járműgyártás, a vegy- és gyógyszeripar, valamint a villamosipar mutatója is.
  • A hatósági tevékenység elégtelen hatékonyságával magyarázható az építőipar (4,8), a villamosipar és a közlekedési és logisztikai szolgáltatók (4,6), valamint az orvostechnikában tevékenykedők (4,5) által adott minősítés. A szélerőművek építésére vonatkozó előírások engedélyezési eljárása több évre történő elhúzódásának „eredménye“, hogy már 2018-ban számottevően csökkent, 2019-ben pedig további több mint 50 százalékkal esett vissza az országban újonnan létrehozott szélerőművek teljesítménye.
  • Vállalati nagyság szerint a legkritikusabb véleményt az 50 és 250 fő közötti létszámot foglalkoztató középvállalatok fogalmaztak meg. A felmérés eredményt összefoglaló kötet szerkesztői megjegyzik, hogy a koronavírus-járvány nyomán a politika a digitalizáció vívmányainak felhasználásával felgyorsította az eljárási folyamatot és emellett egyes előírásokat és határidőket is közelebb hozott a gyakorlathoz, de – mint megjegyzik – „még nagy a bürokrácia-csökkentésben rejlő potenciál, amelyeket feltétlenül ki kell használni“.
  • Az „építési és engedélyezési eljárások időtartama és komplexitása“ telephelyi tényező megítélése a 2014. évi 3,9-ről 2020-ra 4,7-re romlott és – az erre fordított állami források folyamatos emelkedése ellenére – hasonló irányban, 3,2-ről 3,5-re változott a közlekedési infrastruktúra teljesítő-képességének megítélése is.
  • Kiemelkedően kritikus az energiaköltségek megítélése, melynek osztályzata a 2017. évi 4,0-ről 4,5-re romlott. Az egyes ágazatok közül a legsúlyosabb, az átlagnál jóval kritikusabb véleményt fogalmazott meg a textil-, ruházati és bőripar (5,0), a kohászat és fémmegmunkálás (4,9), a járműgyártás (4,8), a gumi és műanyagipar (4,8), a papír- és nyomdaipar (4,7), valamint a villamosipar és vegy- és gyógyszeripar (egyaránt 4,6).
  • A digitális infrastruktúra csak „elégséges“ minősítést kapott.

Digitális átalakulás

Bár a német ipar jövője elképzelhetetlen teljesítőképes szélessávú internethálózat nélkül, vidéken, nemzetközileg is sikeres kis- és középvállalatok gyakran panaszkodnak a szolgáltatás hiányosságaira; sőt az ipari vállalatok digitális infrastruktúrával kapcsolatos elégedetlensége folyamatosan erősödik. A probléma az, hogy a tényleges építések nem tartanak lépést az infrastruktúra kiépítésével kapcsolatban tett politikai ígéretekkel. Az engedélyezési eljárások elhúzódása és a tervezési és építési kapacitások hiányosságai a digitális infrastruktúra fejlesztése területén is fékezik a fejlődést. A hálózatépítésnek a lehető leghatékonyabban kellene folynia, ami szoros együttműködést feltételezne a szövetség, a tartományok és az önkormányzatok döntéshozóitól. Egy biztos: ma még nem látható, hogy a konjunktúraélénkítő csomag intézkedései mennyiben segítik elő, (azaz gyorsítják fel) a digitális infrastruktúra fejlesztését.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés