hirdetés
hirdetés

Ipar 4.0 az élelmiszeriparban

"A feladatok 80 százalékát meg lehetne oldani a meglévő megoldásokkal"

A hazai élelmiszeripar – bár vannak jól teljesítő ágazatai – le van maradva nemcsak a nyugati, de a régiós szomszédokhoz képest is. Ennek oka elsősorban technológiai hátránya, amelyet ma már az olcsó munkaerővel sem tud kompenzálni. Hogy milyen lépéseket kellene tenni, illetve miként lenne implementálható a hagyományosan az autóipart érintő ipar 4.0 folyamat az élelmiszeriparban is, arról dr. Sebők Andrással, a Campden BRI Magyarország Nonprofit Kft. cégvezetőjével beszélgettünk. 

hirdetés

GyártásTrend: Milyen fogyasztói és gyártói kihívásoknak kell ma megfelelnie az élelmiszeriparnak?

Sebők András: A legfontosabb az élelmiszer-biztonság és termékminőség, az egészséges étrendet elősegítő termékek előállítása és forgalmazása és az egészséges életmód támogatása. Az élelmiszer-ellátás fenntarthatósága, biztonsága, az erőforrások hatékony felhasználása, például hogy ne pazaroljunk energiát feleslegesen – ebben lehet elsősorban segítségül hívni az ipar 4.0 technológiákat –, és végül a fogyasztók tájékoztatása, ötleteik bekapcsolása a termékek kialakításába, és ezzel párhuzamosan a megfelelő munkaerő képzése, megtartása, utánpótlása. Ezt az élelmiszer-előállítás fő szakaszaira alkalmazva – amelyek a nyersanyagtermelés, a feldolgozás, a csomagolás, a forgalmazás és a fogyasztó – leginkább egy mátrixban lehet ábrázolni, minden mindennel összefüggésben van.
Érdekes módon pont a feldolgozási szakasz az, amely a legkevesebb figyelmet és támogatást kapja a folyamatok modernizálására. Pedig ha az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások a nyersanyagellátás kiszámíthatatlansága és a fejlesztési támogatások hiánya miatt elveszítik az érdeklődésüket egy nyersanyag feldolgozása iránt, akkor egy jó termés esetében a termesztők nem találnak majd maguknak partnert.

Sebők András (fotó: Egyed Péter)
Sebők András (fotó: Egyed Péter)

GyT.: Hogyhogy pont a feldolgozás modernizálására nem jut elég figyelem? A fent felsorolt elvárásokhoz való megfeleléshez jórészt ott lehetne fejleszteni, tökéletesíteni a folyamatokat.

S. A.: Az élelmiszeripar az egyik legnagyobb feldolgozó iparág Magyarországon, amely a hazai élelmiszer-nyersanyagok legjelentősebb felhasználója. Egyelőre nem kellő mértékű az élelmiszer-feldolgozók és az ipar 4.0 megoldásokat szolgáltatók közötti információcsere, tudás. Éppen ezért létrehoztunk az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségében (ÉFOSZ) egy munkacsoportot, amely pont a feldolgozásban hasznosítható új technológiák alkalmazásának lehetőségeit igyekszik kidolgozni, és azokra irányítani a figyelmet. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az élelmiszer-feldolgozó folyamatok jelenlegi legfontosabb modernizációs feladatainak 70-80 százaléka megoldható lenne az autóipar vagy elektronikai ipar számára kifejlesztett megoldások adaptálásával. Jelenleg az a probléma, hogy azok a cégek, amelyek ezeket a megoldásokat tervezik és telepítik, nem ismerik az élelmiszeripari problémákat, az élelmiszer-technológusok pedig még nem ismerik eléggé az automatizációs és ipar 4.0 lehetőségeket. Össze kell tehát hozni ezeket a szereplőket, abban kell segíteni, hogy ha van egy érzékelő, amely mínusz 40 °C és plusz 90 °C között 6 méteres távolságból párás környezetben is egytized pontossággal méri a hőmérsékletet, akkor arról értesüljenek az élelmiszeripari szakemberek, mert ők tudni fogják, hogy azt hol és mire lehet használni.

A Campden BRI Magyarország

A Campden BRI Magyarország a szerte a világon 2400 tagvállalatot magában foglaló Campden BRI UK, a világ egyik legnagyobb független, tagvállalati rendszerben működő élelmiszeripari kutató-fejlesztő és technológiai szolgáltató szervezetének budapesti leányvállalata.

GyT.: Az autóiparban és az elektronikai iparban is nagyon előtérben van az ipar 4.0 szemlélet mint a gyártás hatékonyságát elősegítő megoldás. Az élelmiszeriparban mely területeken lehet elsősorban segítségül hívni az ide tartozó technológiákat?

S. A.: Az élelmiszeriparnak is megvannak a sajátosságai: ilyen az anyagok inhomogenitása, romlandósága, higiéniai követelményei – ám a fent említett iparágakhoz hasonlóan itt is nagyban lehetne segíteni a folyamatszabályozással a hatékonyságon, vagyis hogy ugyanazt az élelmiszer-mennyiséget azonos gépsoron kevesebb energiával, vízzel, munkaerővel és anyagveszteséggel, és így kisebb költségekkel állítsuk elő. Mondok egy példát: a zöldborsó-feldolgozás során egy billenős platójú teherautóról töltik bele az árut egy fogadó vályúba – ezt nem lehet egyenlő elosztással megtenni, ez tehát ingadozást jelent a tömegáramban. Ha van egy készülékem, amelyet fűtök valamennyi gőzzel, és abba hol több, hol kevesebb áru kerül, akkor vagy túlfőzöm, vagy alulfőzöm azt a bizonyos zöldborsót. Ebből az következik, hogy nem a legjobban használom fel az energiát, a vizet, és az áru sem lesz mindig optimális mértékig megfőzve. Bár erre már megvannak a műszaki megoldások, a szenzortechnológia például teljesen alkalmas ezen egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, de a legtöbb helyen még az egy-egy berendezésre irányuló tapasztalati folyamatszabályozás a jellemző, nincsen kiépítve a teljes feldolgozóvonalat összehangoltan szabályozó érzékelőhálózat és beavatkozó rendszer.
Ugyanígy, az egyre érzékenyebb és hálózatba között kamerarendszereknek is nagy jövőjük van, amelyek kollaboratív robotkarokkal együttműködve teljesen automtizálni tudják az idegen anyagok kiszűrését a feldolgozási folyamatokból.

GyT: Az ÉFOSZ-szal kidolgozás alatt álló és január elejére elkészítendő magyar élelmiszeripari modernizációs statégiával mi a céljuk?

S. A.: Egyrészt nagyon fontos, hogy saját magunk számára világos legyen, milyen területekre kell koncentrálnunk, merrefelé tartson a magyar élelmiszeripar. Szeretnénk, hogy legyen az új technológiáknak egy olyan helyszínük, ahol azokat éles környezetben ki lehet próbálni. Az Ipar 4.0 Mintagyár Projekt keretében létrejöttek technológia-központok, ahol valós környezetben lehet megnézni azokat a technológiákat, amelyek ide tartoznak. Szeretnénk, ha ennek keretében, vagy akár máshol, de az élelmiszeripar sajátosságait (higiénia, hűtési körülmények) is figyelembe véve létrejönne egy olyan kísérleti lehetőségeket kínáló központ, ahol az élelmiszergyártók is ismerkedhetnek ezekkel a megoldásokkal, és kipróbálhatják azok alkalmazásait saját termékeikkel.

A stratégia továbbá európai és hazai pályázati lehetőségek elnyerésére is jobb feltételeket teremt, és a munkaerő képzését, átképzését, megtartását is kiemelten kezeli.

(fotó: Egyed Péter)
(fotó: Egyed Péter)

GyT: Mi a tapasztalata, a hazai élelmiszergyártók mennyire nyitottak az új technológiákra?

S. A.: Én azt látom, hogy a nagyvállalatoknál vannak ugyan törekvések, de gyakran nagyon bonyolult, költséges és ezért kockázatos feladatokat akarnak megoldani, aminek a vége sokszor egy ügyviteli adminisztrációfejlesztés lesz a termelés „okosítása” helyett. A kisebb vállalkozások pedig nagyon tartanak attól, hogy olyasmibe fektessenek pénzt és energiát, ami nem biztos, hogy megtérül majd. Nem tudják, hogy merre induljanak. Pedig kisebb lépésekben, pár százezres vagy milliós befektetéssel is már nagyon hasznos megoldásokat lehet bevezetni a hatékonyságnövelés érdekében.  

GyT: Az autóipari gyártóknál az ipar 4.0 már dübörög, de a hazai kkv-k még sokszor stratégia nélkül kapkodják a fejüket, hogy merre kellene indulni. Szakemberek szerint pár alapvető lépés nélkül, mint a vállalatirányítási rendszer (ERP) vagy a termelés-végrehajtási rendszer (MES), nincs igazán digitalizáció, amíg ezek nincsenek, nem lehet rendszerben gondolkodni. Az élelmiszeriparban van ilyen alapelvárás?

S. A.: Az érintett élelmiszeripari vállalkozásoknál sok esetben van jól működő élelmiszer-biztonsági rendszer, amely vállalatirányítási rendszernek tekinthető egy kicsit más logika alapján. A gyártástervezés egyébként része a vonatkozó szabványoknak, enélkül aligha lehetne például a romlékony árukkal egyenletesen ellátni a fogyasztót. De például az autóiparhoz képest sok szempontól a folyamatok jóval kiszámíthatatlanabbak, kevésbé sztenderdizálhatók. Ha van is arra tervezőszoftver, hogy a csemegekukorica mikor érik meg, az én negyvenéves tapasztalatom alatt mindössze talán párszor fordult elő, hogy ez teljesen pontos előrejelzést adott – akár tíznapos eltérések is előfordulhatnak a változó időjárás miatt szezononként. Az időjárás hatással van a terméshozamra és a minőségre is. Ugyanakkor van olyan előírás is, hogy élelmiszer-biztonsági probléma esetén 3, illetve 4 órán belül be kell tudni azonosítani az érintett tételeket, és vissza kell hívni a terméket, hogy semmi ne maradjon a piacon. A nyomon követés tehát már nagyon régóta és precízen működik ebben a szektorban. A vállalati működés ezeknél a cégeknél bizonyos szempontból nagyon szabályozott, csak nem a technológiák mentén. Az élelmiszer-biztonsági és minőségbiztosítási rendszerek mindenesetre jó alapot adhatnak az ipar 4.0 technológiák bevezetésére.

GyT: A legtöbbször a hálózatba kötött intelligens érzékelőket említette. Más technológiák is tudják segíteni a folyamatokat?

S. A.: A virtuális valóság az oktatásban (például a hentesek képzésében), a gyártervező szimulációs szoftverek pedig az optimális gyár tervezésében tudnak segíteni. Természetesen minden technológiát segítségül lehet hívni, de tény, hogy a leglátványosabb fejlődést az integrált folyamatszabályozó rendszerek hozhatják, összekötve robotokkal, mesterséges intelligenciával. A gépi tanulás, ha képes a különböző korú és hozzáállású művezetők gyakorlatából optimalizálni a tudást, az felbecsülhetetlen érték.
Vagy vegyük a tisztítás és fertőtlenítés esetét. Manapság bizonyos folyamatoknál ez előre eltervezetten, 8 óránként történik. Ha telepítünk szenzorokat, amelyek érzékelik a mikrobák szaporodását, akkor pontosan abban az időben takarítunk és fertőtlenítünk majd, amikor az szükséges, egyszer 6 óra múlva, majd esetleg 9 óra múlva. Így el lehet kerülni a keresztszennyeződéseket, és rugalmasabban, hatékonyabban lehet kezelni a takarítást, fertőtlenítést.
Elnyertünk a szenzortechnológiák alkalmazásának felmérésére egy projektet Connsensys néven, amelynek az a célja, hogy felmérjük az intelligens érzékelőrendszerek szerepét és helyét az élelmiszeriparban. Ez egy kétéves futamidejű uniós projekt, és reméljük, hogy a munkafolyamat közben és után sokkal többet tudunk majd ezekről mondani. Ez az egész ipar 4.0 folyamat az élelmiszeriparban még csak most kezdődött el.

(A cikk eredetileg a Store Insiderrel közösen készített, évente egyszer megjelenő FoodTechLine című kiadványunkban jelent meg.)

Zákányi Virág
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés