hirdetés
hirdetés

Generációk

Digitális adatok tárolása élő baktériumokban

Amerikai tudósok áttörést értek el az adattárolás területén, amikor is valamennyi digitális információt immár élő mikroorganizmusok DNS-ében is képesek voltak „elraktározni”.

hirdetés

Rendkívüli sűrűségének köszönhetően a DNS egy sószemcsényi térfogaton belül akár 10 digitális formátumú filmnyi adatot is el tud tárolni magában. A Columbia Egyetem tudósai óriási előrelépést értek el az információ-megőrzés ezen technikájának területén, amikor is valamennyi digitális adatot immár élő baktériumok DNS-ében is rögzíteni tudtak.

A számítógépes adatok DNS-ben való eltárolásához általában DNS-szintetizálóra van szükség, hogy a 0-kból és 1-esekből álló bináris formátumot át lehessen alakítani szerves kódokká, avagy a DNS-molekulák négy bázisának számító adenin, guanin, citozin és timin kombinációivá.

Minél hosszabb a kód, a szintetizáló munkája annál pontatlanabb lesz. Áthidaló megoldásként a kódot darabokra vágják, és leolvasáskor a DNS-szekvenálóknak kell összeragasztani a szakaszokat, hogy a „közlendőt” értelmezni lehessen.

Mindazonáltal így sem lehet megakadályozni, hogy a DNS hosszú távon az enyészeté váljon.

A Columbia kutatói éppen ezért kezdték el megvizsgálni, hogy ugyanez a technológia élő szervezetekben mennyire hasznosítható. Mind ennek a megközelítésnek az előnye az lehet, hogy a hétköznapjaikat aktívan tengető mikroorganizmusok örökítőanyagába ágyazva a sejtek protektív mechanizmusa miatt az információ időtállóbb lehet, sőt, akár a parányi élőlények leszármazottjaiba is átöröklődhet.

Forrás: 123rf

A tudóscsapat nemrég 72 bitnyi adat elektromos kódolásával a híres „Hello world!” betűláncot egy baktériumsejt-populációba már integrálni tudta. A szakemberek mindezt azzal a jól ismert CRISPR nevű eljárással voltak képesek megvalósítani, amellyel a DNS-be új szekvenciákat lehet beilleszteni.

Adathordozáshoz az élő mikroorganizmusok egyelőre korántsem tekinthetők optimális megoldásnak, és ha mindenképpen DNS-en szeretnénk tárolni az információt, jobban tesszük, ha vegyi úton, mesterségesen hozzuk létre az „iskolázott” molekulát. Mind ennek ellenére izgalmas látni, hogy az elektromos jelek elméleti síkon módosított DNS-ekkel is kiválthatóak, és a jövőben a technológia akár ugrásszerű fejlődésen is keresztüleshet.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Futurism, New Scientist )
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[265493] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés