hirdetés
hirdetés

Tudomány

Űrtechnikával a hamisítók ellen

Arra fejlesztették ki, hogy a Marson kutasson az élet nyomai után, de kiderült, az Európai Űrügynökség lézeres mérőberendezése itt a Földön használható. A trükkösen szaporított mézet lézeres csúcstechnológiával azonosítják. A műszer óriási előnye, hogy hordozható változatot lehet gyártani belőle.

hirdetés

A nagy értékű műszaki és ruházati cikkek mellett gyakran hamisítják a drágán előállítható élelmiszereket. Leghírhedtebb közülük az olívaolaj, a csokoládé és a méz – a fogyasztás és a termelés, illetve hivatalos import közötti különbözet alapján csak az Egyesült Államokban a piaci forgalom 30 százalékára becsülik a hamisított méz mennyiségét. A magyar méhészek arra panaszkodnak, hogy kóstolással lehetetlen megállapítani, melyik a trükkös méz, annyira kifinomultak már a hamisítási eljárások.

A mézmosodák ellen tucatnyinál több élelmiszervizsgálati módszert vetnek be Magyarországon is, köztük olyan különlegességeket, mint a méz elektromos vezetőképességének vagy aminosavtartalmának mérését. Alkalmazásukat azonban hátráltatja, hogy többségükhöz laboratóriumi körülmények és eszközök szükségesek.


A lézertechnológia megbízható, rendkívül pontos, könnyű és kis helyen is elfér
(Forrás: ESA)

Ezen változtatna az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztése: a hangolható lézeres spektrométert eredetileg arra szánták, hogy Marson kutassa az élet nyomait, ám kiderült, hogy „másodhasznosításban” itt a Földön segítheti a hamisított élelmiszerek lefülelését. Mivel az űrkutatáshoz kifejlesztett eszközök általában kisméretűek, hordozhatók és strapabírók, a lézerdetektor nemhogy a laboratóriumban, de terepen is használható megoldást nyújtana. Segítségével az ellenőrök a piacon beszerzett vagy a szupermarket polcáról levett termékeket helyben vizsgálhatnák; mindez újabb példa arra, hogyan hasznosulnak a mindennapi életben az űrkutatás során fejlesztett eszközök.

A mézhamisítás elterjedéséhez hozzájárul, hogy a multinacionális kereskedelmi láncok állandó mennyiségeket rendelnek, ám a méztermést rendkívül befolyásolja az időjárás. Magyarországot a világ húsz legnagyobb méztermelője közt tartják számon, de legutóbb 2012-ben okoztak katasztrofális visszaesést a szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyok. Az Európai Unióban bizonytalan eredetű a tagállamok mézimportjának nagyjából fele. Ez egészségügyi aggályokat is fölvet, hiszen antibiotikum, nehézfém, génmódosított növény virágpora vagy más veszélyes anyag maradványával lehet szennyezett az ellenőrizetlen méz.

A hamisítás legközkeletűbb módja a vízzel történő hígítás és a kukoricasziruppal vagy más cukorral történő szaporítás. Előbbi úgy buktatható le, ha fejjel lefelé fordítjuk a mézesüveget; amennyiben gyorsan emelkednek benne a buborékok, gyanúsan híg. A cukor hozzáadását pedig laboratóriumi vizsgálattal azonosíthatják: az úgynevezett C-4-es ciklus szerint fotoszintetizáló kukoricának más a szénizotóp aránya, mint azon növényeknek, amelyekből a méhek a mézet előállítják – ezek ugyanis C-3-as ciklusúak.

Ujjlenyomatot vesznek a mézről

Szintén a szénizotópok arányának elemzésére képes az ESA lézerdetektora, amelyet eredetileg a nagy-britanniai Rutherford Appleton Laboratóriumban (RAL) fejlesztett ki Damien Weidmann azért, hogy a szénizotópok előfordulási arányát vizsgálja a vulkáni hamuban előforduló szén-dioxidban.

„A különböző szénizotópok eltérő hullámhosszon másképpen nyelik el a fényt. Egy bizonyos frekvenciatartományra hangolva fel lehet venni a gázkeverékre jellemző spektrumot” - nyilatkozta Weidmann, a RAL lézerspektroszkópiai csoportjának vezetője az ESA technológiai transzfereket (magyarán a fejlesztések más területen való alkalmazhatóságát) kutató munkatársainak. A mérőberendezést tehát előbb olyan gázkeverékkel hitelesítik, ami ismert százalékos arányban tartalmazza az egyes összetevőket, majd összevetik a mintával, és az eltérésből vonják le a következtetéseket.

Méz esetében a készülék úgy alkalmazható, hogy elégetnek néhány milligrammot az ellenőrzött forrásból származó mézből, és a keletkezett szén-dioxidban megállapítják az izotópok arányait – mintha ujjlenyomatot vennének a méztől. Ilyen hitelesítő kódot meg lehet állapítani más területekről származó, tisztának minősített mézek esetében is. Az ellenőrök ezekkel tudják összevetni a kereskedelmi forgalomból szúrópróbaszerűen kiemelt mintákat: ha nagy az eltérés, akkor a termék hamisítvány. 

Pénzkérdés az egész

A Szegedi Tudományegyetem lézerfizikusa, Erdélyi Miklós 2002-ben a houstoni Rice Egyetemen tagja volt annak a kutatócsoportnak, amelynek tapasztalatait Weidmann is figyelembe vette kutatásai során. Mint az [origo]-nak elmondta, biztos abban, hogy Magyarországon is meg lehet tervezni és össze lehet állítani egy – ezen technológián alapuló – hordozható rendszert, amely alkalmas a hamisított méz kimutatására. „A kérdés mindig az, hogy ez megoldható-e egyszerűbben, tehát kvantumkaszkád lézer helyett esetleg sima LED-del. Nekem sokkal jobban tetszene egy folyadékfázisú mérés, vagyis amikor nem kell elégetni a mézet. Azt gondolom, a technológia rendelkezésre áll egy ilyen műszer kifejlesztésére, és csupán gazdasági kérdés, hogy megvalósul-e.”

A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a méz elsődlegesen különféle cukrokból, túlnyomórészt fruktózból és glukózból, valamint egyéb anyagokból (szerves savak, enzimek és a begyűjtött mézben lévő szilárd részecskék) áll. A mézhez nem adható hozzá más élelmiszer-összetevő (beleértve az élelmiszer-adalékokat is), valamint a mézen kívüli egyéb anyag. A méznek ─ amennyire csak lehetséges ─ az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell lennie. A hamisítványok elkerülésére érdemes az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által kiadott zárszalaggal ellátott, méhsejt-mintás termelői mézesüvegben forgalmazott mézet keresni.

(forrás: Origo)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés