hirdetés
hirdetés

Falanszter

A moszkvai Halálcsillag

Az orosz rakétagyár biztonsági igazgatójának és 30 beosztottjának a fejébe került, hogy egy blogger bemászott a katonai területre és az ott készült fotókat a világhálón publikussá tette.

hirdetés

Tavaly januárban az angol The Daily Mail szenzációs hőstettnek titulálta, hogy egy fiatal orosz lány - két barátjával közösen - öt egymást követő éjjelen át nemcsak sikeresen bemászott egy titkos katonai rakétarendszereket fejlesztő cég Moszkva melletti gyáregységébe, hanem az itt készült 96 darab fényképet szinte azonnal publikálta is blogjában.

Az ipari kémnek is beillő Lana Sator a fotókkal gazdagon illusztrált bejegyzésében azt állította, hogy az NPO Enyergomas (НПО Энергомаш) gyár Himki (Химки) városában működő OKB-456 katonai kódjelű gázdinamikai Kutató és Tesztüzemében (Научно- Испытательный Kомплекс, НИK-751, NIK-751) tett tiltott felfedezőútja során egyszer sem találkozott biztonsági őrökkel vagy éber kutyákkal. A lány a posztjában sommásan még azt is megjegyezte, hogy az üzembe való a bejutás sem okozott nekik nehézséget, hiszen a gyár kerítésén egy óriási lyuk tátongott, amelyen csak az nem bújt át, aki eleve nem is akart.

Botrány a köbön

Az eset nagy vihart aratott Oroszországban. Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes, a védelmi ipar főfelelőse egy televíziós interjúban „szemtelen egereknek” nevezte a városi felfedezőket, akik „gátlástalanul kihasználták az álmos macskák figyelmét.” A Kreml miután többszöri próbálkozás ellenére sem tudta megakadályozni, hogy a fényképek ne terjedjenek el világhálón, illetve „életveszélyes fenyegetéseikre” a továbbiakban is csak fitymálóan reagált a lány, így január végén Moszkva kénytelen volt új biztonsági intézkedéseket bevezetni azokba az üzemeibe, amelyek vagy a hadseregnek vagy pedig az űrkutatásnak dolgoztak. Míg a gyár biztonsági vezetőjét leváltották, az őrző-védő szolgálat embereit kirúgták, addig Lana Sator és társait fejenként csekély 300 rubeles (kb.: 2200 Ft) bírsággal büntették csak meg.

A "Halálcsillag belsejére hasonlító", az orosz hadiiparban és űrkutatásban használt rakéták égéstermékét eltüntető centrifuga-ülepítő (Fotó: lana-sator.livejournal.com)

A Kreml ipari kémeinek köszönhetően a szovjetek egyébként a Harmadik Birodalom rakétaprogramjának elindítása után pár hónappal vágtak bele a saját sugár- és hajtóműfejlesztéseikbe. Orosz történészek szerint az 1929. május 15-én megalapított NPO Enyergomas állami vállalatnak bár volt saját kutatási részlege (Katyusa: BM-8, BM-13, BM-31), a munka leginkább a Karl Heinrich Emil Becker (1879-1940) német hadmérnök vezette Heereswaffenamt (HWA) Katonai Fegyverzeti Hivatal Ballisztikai Osztály technikai fejlesztéseinek „ellopásából és lemásolásából” állt.

A vállalatot bár szervezetileg 1946. május 16-án összevonták a 88. számú Fegyvergyár alapjaiból kinövő Központi Gépgyártási Tudományos Kutatóintézettel (CNIIMas), a 3. számú speciális tervezőirodával (SZKB–3) és az 1. számú Kísérleti Tervezőirodával (OKB-1), az üzemet mégsem Jekatyerinburgban, hanem 1946-ban Moszkva külvárosába költöztették át. A kezdetben Gázdinamikai Laboratórium Kísérleti Tervezőiroda és Gépgyár néven futó vállalatban kutatták ki a szovjetek a hidegháború évei alatt azt a mintegy 60 különböző típusú, folyékony hajtóanyaggal működő rakétahajtóművet, amelyeket sorozatban le is gyártottak a hadseregnek és az űrprogramnak.

A szovjet/orosz rakétaprogram

1954-1957 között itt tervezték és tesztelték az RD-107, RD-108 és a Szergej Koroljov tervezte R-7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakétákat, amelyek később az első műhold (Szputnyik) és embert szállító űrhajó (Vosztok) első fokozatú hordozórakétái lettek. Később ezekből a fejlesztésekből született meg a Voszhod, a Molnyija és a Szojuz hordozórakéta-családok.

A Himkiben működő NPO Enyergomas Gázdinamikai Kutató és Tesztüzeme (Fotó: lana-sator.livejournal.com)
A Himkiben működő NPO Enyergomas Gázdinamikai Kutató és Tesztüzeme (Fotó: lana-sator.livejournal.com)

Az űrprogramon kívül szintén ez a gyár a bölcsője a hadsereg igényei szerint kialakított RD-214, RD-216, RD-219, RD-251, RD-252 közepes hatótávolságú rakétamotoroknak, amelyek alapjait képezték a második generációs R-12 Dvina, R-14 Kozmosz, R-16 és R-36-os rakétáknak. Az üzemben jelenleg az amerikai Atlas hordozórakétákon alkalmazott RD-180, az orosz Enyergija alapját képző RD-191 Angara motorokat, illetve a legújabb generációs, három komponensből álló RD-704 és az RN „Rus-M” rakétacsalád hajtóműveit tesztelik.

A 92 hektáron elterülő Enyergomas Tudományos Termelési Egyesülés Nyrt. 1991-vette fel egykori főtervezője, Valentyin Petrovics Glusko (1908-1989) akadémikus nevét (НПО Энергомаш имени академика Валентин Петрович Глушко). Bár az orosz gazdaság a Putyin-kormányzatnak köszönhetően ismét ereje teljében van, ez a megállapítás nem annyira jellemző a Himkiben működő cég (É: 55°54’7.86” K: 37°26’53.28”) gázdinamikai tesztüzemére, tervezőirodájára és kísérleti központjára. A megrendelések hiánya, illetve a későn átutalt munkabérek miatt az OKB-456 vagy NIK-751 kódjelű üzemben bár napi szinten folyik a munka, ám ez a laboratórium vezetése szerint inkább csak agonizálásnak felel meg.

Az első rakétamotorok egyike (Fotó: lana-sator.livejournal.com)
Az első rakétamotorok egyike (Fotó: lana-sator.livejournal.com)

Bár Lana Sator blogger nem nagyon magyarázta meg posztja illusztrációinál, hogy miket is láthatunk a képein, az objektum sematikus működését a gyár honlapján el lehet érni. Eszerint az irodaházakat és a munkásszállókat leszámítva, a Kutató és Tesztüzem szíve az a 80 méter magas, 16 méter átmérőjű ún. diszperziós torony, amelynek az alja egy 65 méter átmérőjű „mosógép”, amelyben a rakétamotorok után maradó égésterméket egy 37000 kW-os szivattyú által generált centrifugális erő, a vákuum és a 18 ezer köbméternyi vízzel történő átmosás után, 11 gyűjtőcsatornán keresztül vezetnek ki az épületből. Amikor a víz teljesen ellepi az ülepítőt, akkor a nyomás, a préselés és a centrifugális erő miatt nemcsak az iszap 90 százalékát tudják kinyomni a műtárgyból, hanem azokat az égés során keletkezett gázokat is, amelyek miatt felépítették a 7 hűtőkamrát és a 80 méteres tornyot.

Természetesen a szuszpenziós folyamatot rengeteg biztonságért felelős műszer, túlnyomást érzékelő kamra, szívócső, túlfolyó és hidraulikus zár biztosítja. Lana Sator a -196°C és +700°C fokot kibíró centrifuga belsejében készített fotói a The Daily Mail újságíróját a Csillagok Háborúja című sci-fi eposz Halálcsillagjának belsejére emlékeztette. A képeket elnézve a laikus számára van valami a brit firkász hasonlatában-, bár angol tudósok szerint a sötét oldal mesterséges bolygója „nagyobb” energiák kifejtésére volt/lesz képes (2,25 x 1032 Joule-t), mint az oroszok…

A rakéták teszteléshez használt páncélozott kamra (Fotó: lana-sator.livejournal.com)
A rakéták teszteléshez használt páncélozott kamra (Fotó: lana-sator.livejournal.com)

Az üledék kicsapódásért felelős „mosógépet” két nagy épület öleli körül. Ezekből a betonkolosszusokból szállítják az ülepítőbe a vizet, a folyékony oxigénnel hűtött oxidálószereket és a másodpercenként 2000 liter üzemanyagot pumpáló gépházat. A zömökebb hasábban alakították ki a vezérlőtermet és azt az 5,6 méter átmérőjű páncélozott kamrát, amelyben a Kreml által titkosnak szánt rakétamotorokat tesztelték, tesztelik. Bár Lana Sator nem készített fotókat a tesztelés alatt álló rakétameghajtókról, a katonailag titkos gázdinamikai laboratóriumról készített belső és külső felvételei most az egész világ előtt nyilvánosak lettek, a Kreml nagy bánatára.

Jamrik Levente
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[129312] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés