hirdetés
hirdetés

Gramofon

A bíróság Edison javára döntött

Emile Berliner német származású amerikai feltaláló 125 éve, 1888. május 16-án Philadelphiában mutatta be találmányát, a gramofont.

hirdetés
Kapcsolódó cikkek

A hang felvételére és lejátszására alkalmas első szerkezetet, a fonográfot az amerikai Thomas Alva Thomas Edison találta fel 1877-ben. A meglehetősen egyszerű gépezet lelke egy forgó henger volt, amelynek felületére cinkfóliát vitt fel. E fölött mozgott spirális alakban a rögzítőfej, egy csillámlemez membrán, közepén a vágótűvel, amely a hangtölcsérbe beszélő hangja által keltett rezgéseket a henger bal oldaláról indulva az anyagba karcolta. Lejátszáskor a barázda megmozgatta a tűt, ezzel a membránt, amely a tölcséren keresztül hangot adott. A felvétel halk volt és torz, de felismerhető.

A még ma is használatos, élvezhető hangú lemezjátszók őse azonban nem a fonográf, hanem annak egy évtizeddel később, Berliner által tökéletesített változata, a gramofon. Emile Berliner 1851-ben Németországban született, és tizenkilenc évesen nyomdászinasként érkezett Amerikába, ahol a Bell Telefontársaságnál helyezkedett el. Ő és Edison 1877-ben szinte egy időben jöttek rá arra, hogy ha a Bell által feltalált telefon szénmikrofonja elé fémmembránt helyeznek, számottevően javul a hangminőség. Bár a szabadalmi kérelmet az akkor szinte ismeretlen Berliner két héttel előbb adta be, a bíróság tizenöt éves jogi huzavona után Edison javára döntött.

Engesztelhetetlen vetélytársa, Edison lemásolta a hangrögzítő szerkezetet
Berliner engesztelhetetlen vetélytársa, Edison lemásolta a hangrögzítő szerkezetet

Tíz évvel később akaratlanul is "nemes bosszút" állt, amikor feltalálta az Edison szerkezetét rövid idő alatt kiszorító gramofont. Legjelentősebb újítása az volt, hogy a sérülékeny viaszhengert vékony cinklemezzel helyettesítette, amelyen a tű nem függőleges, hanem vízszintes mozgást végzett. Ezzel nemcsak jobb minőségű hangot sikerült elérnie, hanem az Edison-féle fonográf tűjére ható gravitációs torzítást is kiküszöbölte. A gramofonban a hangszedő tű néhány centiméter átmérőjű fémmembránt mozgatott, a membrán által keltett hanghullám a csőszerű hangszedő karon és a tölcséren jutott ki a légtérbe. A készülékre 1887. szeptember 28-án kapott szabadalmat.

A híres Franklin Intézetben tartott philadelphiai bemutatón ismertette a gramofon működési elvét, majd felvázolta jövőjét: "A jövő nemzedékek akár húsz percbe belesűríthetik egy teljes élet hangos képét: öt perc a gyermeki gügyögésből, öt perc az ifjú diadalokból, öt perc a férfi elmélkedéseiből és öt perc a halálos ágyon elsuttogott szavakból." Berliner másik, gyakorlati szempontból legalább akkora jelentőségű felfedezése a hanglemezgyártást alapozta meg. A cinklemez ugyanis drága és nehézkes volt, ezért az eredeti "mesterlemezről" negatívot készített, amelyről sajtolás útján immár korlátlan példányszámban sokszorosíthatta a felvételt.

A hanglemez anyaga először keménygumi, később cellulóz volt, végül pedig sellak lett. A világ első lemezprés üzeme 1898-ban indult a Berliner testvérének németországi telefongyárában, a Deutsche Gramophon Gesellschaft tíz év múlva már évi hatmillió hanglemezt állított elő. Engesztelhetetlen vetélytársa, Edison azonban lemásolta a hangrögzítő szerkezetet. Az éles versenyben ismét végeláthatatlan pereskedésbe bonyolódtak. A jogi eljárás azzal zárult, hogy végül betiltották a Berliner-féle eljárással készített lemezek forgalmazását, és a társaságot még a Gramophon szó használatától is eltiltották.

Berliner érdeklődése később a repülés felé fordult, repülőgép-motorokat tervezett, fia pedig felügyelete alatt már 1919-ben működőképes helikoptert épített. Sikeres kampányt folytatott a nyers tej ellen is, a pasztörizálás elterjesztéséért vívott küzdelme szó szerint sok életet mentett meg. 1929. augusztus 3-án, Washingtonban halt meg.

(forrás: MTVA Archívum)
hirdetés

kapcsolódó cikkek

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[129846] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés