Élelmiszeripar

Robottechnológia vagy rituális vágás?

Egy nemrégiben létesített élelmiszeripari üzem átadásakor egy hazai döntéshozó úgy nyilatkozott, hogy az élelmiszeripar a leginnovatívabb és a legjobban fejlődő gazdasági ágazat - mindezt egy amerikai tanulmányra hivatkozva. Ha ezzel számos ipari szegmens képviselője vitatkozna is, az biztosnak látszik, hogy a luddizmus nem fog visszatérni a kereskedelembe, a technofóbiás vezetésű vállalatok pedig lemaradásra számíthatnak. Új területeken robban a robotika az élelmiszeriparban is.

hirdetés

Kenyérbemetszés. Ezt a pofonegyszerű sütőipari tevékenységet többnyire emberek végzik. Vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy végezték. A Fanuc gyárautomatizáló vállalat ugyanis kifejlesztett egy olyan robotot, amely elvégzi a folyamatot.

A munkaerőhiány az egekben, erre pedig kézenfekvő és már rövidtávon is megtérülő megoldást jelentene az automatizáció és a robotok alkalmazása. Sok szakember beszél arról is, hogy a hazai feldolgozóipar helyzetét nehezíti a drága alapanyag mellett az is, hogy sok a korszerűtlen, kevésbé hatékonyan működő cég. Az élelmiszer- és italgyártó üzemek teljesítményét pedig a gyártási folyamatok automatizálásával lehetne növelni. A vállalkozások azonban sokszor nem tudnak felzárkózni az innovációhoz.

Pedig a technológiai fejlesztéseket, a verseny és a fogyasztói elvárások is motiválják.

Kettészakad-e az élelmiszeripar?

Az emberiség gazdaságtörténete részben arról szól, hogy a folyamatosan innováló ember újabb és újabb megoldásokat talál annak érdekében, hogy  munkáját eszközök, gépek, az elmúlt időszakban pedig már robotok is segítsék. A folyamat tehát semmiképpen nem számít újdonságnak.

„Tény ugyanakkor az, hogy az emberi munka kiváltásának szándékát mindig erősíti, ha a munkaerőpiacon nehezebb megfelelő létszámú és képzettségű dolgozót találni. Márpedig a fejlett világ egy jelentős részén – így Magyarországon is – most ez utóbbi helyzet tapasztalható” – így nyilatkozott az Élelmiszernek Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke.

A munkaerő hiánya és a rendkívüli gyorsasággal fejlődő számítástechnika és robotika együtt eredményezi azokat a modernizációs lépéseket, melyeknek a középpontjában az emberi munka kiváltása áll az élelmiszeriparban is.

„Korábban elsősorban a nagyvállalatok robotizáltak, ma már azonban a középvállalatok is intenzíven fektetnek robotikába, mivel az már nem hogy hosszútávon, de egészen rövidtávon, akár – 1-2 év alatt – megtérülhet. A cégek legnagyobb motivációja a munkaerőhiány – ugyanis megfizethető áron jól helyettesíti az emberi munkaerőt számos egyszerű feladatnál” – mondja a robotok alkalmazásának költséghatékonyságáról Galambos Péter, az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának igazgatója. A gyakorlat-orientált központ küldetése a robotikai kutatás-fejlesztés, az innováció segítése, az eredmények technológia transzfer céllal történő menedzselése. Szolgáltatásaival segíti a kutatási eredmények, az új tudás oktatásban és a gazdasági életben történő hasznosulását. Mint az igazgató mondja egy egyszerűbb robot már 20-30 ezer eurótól elérhető, de figyelembe kell venni az integráció költségeit is, ami a robot árának többszöröse is lehet.

A munkaerőpiaci szempontok mellett azonban más aspektusok is mozgatják az élelmiszeripar egyre nagyobb fokú technológiai fejlesztését.

„Alapvetően abból fakad az automatizálás, hogy az üzemek egyre nagyobb termelékenység és nagyobb feldolgozandó mennyiségek mellett egyre szigorúbb minőségi elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek. Emellett a fogyasztói trendek is gyorsabban változnak, aminek a követéséhez egy rugalmas, agilis gyártósorra lehet szükség, ami viszonylag könnyen átalakítható az új elvárások szerint. Kifejezetten jellemző, hogy az élelmiszer-feldolgozás automatizálása egységesen jobb minőség elérését teszi lehetővé, javítja az anyagmozgatási időket és a csomagolási folyamat felgyorsításával növeli a teljesítményt” – mondta el Bagdi Attila, a Fanuc marketing- és üzletfejlesztési specialistája.

Az ÉFOSZ elnöke szerint az már most is érzékelhető, hogy a modern megoldásokkal, nagyfokú gépesítettség mellett,  ipari méretekben, hatékonyan előállított termékekkel párhuzamosan, a hagyományos eljárással, nagy kézimunka ráfordítással készülő élelmiszereknek külön piaci szegmense alakult ki. Szerinte a hagyományos termékeknek még nagyobb tere lesz, ugyanakkor mind nagyobb költséghátránnyal fognak küzdeni az ipari jellegű körülmények között gyártott élelmiszerekhez képest. „Valószínűleg egyre több olyan termék lesz, amelynek gyártása során a közvetlen emberi közreműködés minimális lesz és a mesterséges intelligencia (AI) fejlődésével egészen új területeken is a gépek válhatnak meghatározóvá” – fogalmazott Éder Tamás.

Egy robotkar vs. 18 ember

Megkülönböztethetünk feldolgozott és fel nem dolgozott munkafázisokat az élelmiszer elkészültsége szempontjából. Előbbinél jellemzően egy csomagolt, bepakolásra váró áru mozgatását, rendszerezését, raklapozását és szállításra előkészítését jelenti, míg utóbbinál a konkrét élelmiszerrel való munkát. Édes- és sütőipari termékek csomagolásánál – akkor, amikor az áru nagy tömegben és rendezetlen formában érkezik a futószalagra széles körben alkalmazzák a robotikát. A robotok alkalmazhatósága a feldolgozott élelmiszerek esetében már iparágilag bevett gyakorlatnak számít.

A csomagolás, konkrétabban például a palettázás már nem jelent technológiai kihívást a robotika számára – ezekre a munkafolyamatokra szinte már instant technológia elérhető. 

Az automatizációnak köszönhető költségcsökkentésre és óriási kapacitásra jó példát nyújt a Hell italdobozgyára. A Hell Energy Magyarország Kft. alumínium italdoboz gyárában a Quality Pack gyártósoron percenként 3000 darab dobozt állítanak elő: másodpercenként 50 darab 250 milliliteres dobozt – mindezt az egyik legmodernebb technológiának köszönhetően.  

„Az üzemben három robotot használnunk félkész és késztermék manipulációjára. A robotkarok segítségével a termékeket a technológiai sorban következő berendezés felé továbbítjuk, vagy pedig puffer tálcákra tároljuk be” - mondta el Csereklye Barnabás a Quality Pack cégvezetője. A technológiai sorrendben lévő utolsó robotkar a készterméket palettára építi, valamint becsomagolja. Hasonló üzemekben egy robotkar feladatát műszakonként két ember végzi. Három műszakos munkarenddel számolva ez 18 fő emberi érőforrás megtakarítást jelent. Így átlagbérrel számolva jelentős anyagi megtakarítást tudnak elérni.

De mi a helyzet a nem feldolgozott élelmiszerrel?

13 ezer csirke - óránként

A fel nem dolgozott élelmiszerek esetében jóval bonyolultabb a helyzet a robotok alkalmazhatósága szempontjából, hiszen az élelmiszerek változó méretben és alakban jelennek meg a gyártósoron. Általában inkább célgépet építenek az üzemek, ami kezelni tudja ezt a változatosságot, vagy az emberi munkaerő ügyességére bízzák a feldolgozást. Bár a robotok bármikor hadra foghatóak volnának ezekben a munkafolyamatokban is, azonban költséghatékonysági szempontból az előbbi két megoldás gyakran célravezetőbb.

Az iRobottechnikai Központ igazgatója elmondta, hogy a hentesüzemekben például létező igény, nem csupán a robotok, de az egyre fejlettebb és automatizáltabb munkafolyamatok alkalmazása. „Japánban az egyik legkifinomultabb robotizált technológiát csontozásra használják” – avat a részletekbe.

Az automatizáció és a robotika azonban egyre fejlettebb és elterjedtebb a hazai feldolgozóiparban is.

„A vágó-feldolgozó üzemi kapacitások szegmentációja, s ezzel párhuzamosan az automatizációs és technológiai különbségek a baromfi ágazat területén már régóta megfigyelhetőek” - mondta el Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke. Azonban egy kis és nagy vágó-feldolgozó üzem sok esetben nem egy értékesítési pályán mozog.

Ahogy fogalmazott, nem csupán a nagy üzemeknél elkerülhetetlen a fejlesztés, a hazai viszonyok között közepes méretűnek mondható 5-10 ezer tonna közötti élőbaromfit feldolgozó üzemeknél sem lehet kiküszöbölni a folyamatos fejlesztést, hosszú távon pedig a minél teljesebb körű gépesítésre kell törekedni. Egyrészt mivel nehezen hozzáférhető a jó, megfelelő szakértelemmel rendelkező és megfizethető munkaerő, másrészt pedig csak így lehet jó minőségű és versenyképes árú terméket előállítani. Itthon a legnagyobb vágókapacitással rendelkező hazai üzemben 13 ezer csirkét képesek vágni óránként. Az ilyen rendszereknek azonban úgy kell működniük, mint egy svájci órának – minden elemében összhanggal – ellenkező esetben komoly gondok jelentkeznek.

„A koncentráció mind az értékesítésben (áruházláncok), mind pedig a termékelőállításban (konkurencia) folyamatos. A kereskedelem folyamatosan nagy mennyiségű árut igényel, míg a fogyasztók egyre inkább olyan minőséget várnak el, amelyet gyorsan és hatékonyan már csak megfelelő gépesítéssel lehet teljesíteni” – fogalmazott az elnök. Már itthon is létezik olyan üzem, ahol speciális body scannerrel valósul meg a madarak egyedi súlymérése, valamint a testformák azonosítása a minél kedvezőbb vágási és kihozatali arányok érdekében, sőt a daraboló vonalát követően csontröntgen szűri ki az esetleges csontszilánkokat a csirkemelltermékből.” 

A Baromfi Terméktanács elnöke szerint a kisebb vágó-feldolgozó üzemeknek – amelyeknek korlátozottabbak a fejlesztési lehetőségei –a helyi vagy regionális ellátást kell megcélozniuk, valamint a specializáció irányába kell elmozdulniuk.  Ilyen specializált irány lehet a vallási, rituális (halal, koser) vágás és feldolgozás, melynek előírásait nem, vagy csak rendkívül nehezen lehet a nagyobb, gépesített üzemekben teljesíteni. A tovább feldolgozás irányába történő elmozdulás szintén felmerülhet (minden üzemméretnek) – ám ezek a technológiák tőke és tudásigényesek, így nem mindenki számára vállalható alternatíva.

Kobotok – az ipar még csak kóstolgatja

A kollaboratív robotok – kobotok – megosztják a munkaterületet az emberrel, így – főleg a fejlett szenzortechnikának köszönhetően – a gép és az ember egymás mellett, akár közvetlen fizikai kontaktusban tud dolgozni. A szenzorok érzékelik, ha egy ember interakcióba lép a géppel (akarattal, vagy akaratlanul) és erre képes megfelelően reagálni anélkül, hogy sérülést okozna. A kobot munkája közben az emberrel közösen mozgatja, kezeli az adott tárgyat, eszközt, alkatrészt, terméket – aminek során a gép erejét és/vagy precizitását, az ember intelligenciáját és ügyességét használják fel a kooperáció során. Előrejelzések szerint az együttműködő robotok piaca háromszorosára fog növekedni a következő hat évben.

A Fanuc elnök-vezérigazgatója, Yoshiharu Inaba óvatos meglátása szerint az elkövetkező 5-10 év múlva a cég által értékesített robotok fele már kollaboratív, azaz emberek közelében biztonságosan dolgozó robot lesz. 

„Ez izgalmas jövőképet fest azoknak a jelenleg alacsony automatizálási szinttel rendelkező iparágaknak, ahol eddig nehézségekbe ütközött a robotok alkalmazása. Ami a feldolgozóiparban a megtérülést illeti a kollaboratív, vagy hagyományos ipari robotok tekintetében ez mindig az automatizált applikációtól függ. Fontos megjegyezni, hogy minden automatizálási projekt a maga nemében egyedi, így mindig az aktuális kihívásra keresünk robotizált megoldást” – részletezte Bagdi Attila.

Galambos Péter azonban használatukkal kapcsolatban óvatosságra int. „A legtöbbször a kobotok alkalmazását a megfelelő kritikával kell kezelni, vagyis mindig fel kell tenni a kérdést, hogy az adott folyamatot érdemes-e kollaboratív robottal megközelíteni, szükség van-e az adott technikára vagy sem? A válasz gyakran nem” – mondja a témával kapcsolatban és azt is hozzáteszi, hogy szakszerűen egyelőre érdemesebb „kollaboratív robot applikációkról” beszélnünk. „Azzal kell szembesülnünk, hogy az esetek nagy részében még termelékenyebb a hagyományos ipari robot-technológia. Az ipar egyelőre csak kóstolgatja, hogy mit is jelent a kobot-technika és milyen valódi előnyei vannak.”

Bagdi Attila szerint azok, akik még csak ismerkednek a robotikával és bizonyos folyamatok automatizálásával, elsősorban a költségoldallal foglalkoznak, a robotok bekerülési árával, valamint azzal, hogy ez hogy áll arányban a kiváltott emberi munkaerővel. E mellett azonban minőségi szempontokat is érdemes figyelembe venni. „Ami a költségeknél sokkal fontosabb, azoknak a hozadékoknak a mérlegelése, ami egy ilyen megoldással járulékosan jelentkezik, azaz a drasztikus gyártási selejtszám csökkenés, a minőség stabilizálása és konstans magas szinten tartása. A robotok alkalmazása a feldolgozóiparban leginkább ebben értelmezhető: megtérülő a gyártási minőség bebiztosítása automatizált megoldásokkal.”

A cikk az Élelmiszer magazin 2018/4 számában jelent meg.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cik[223328] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés