hirdetés
hirdetés

Tudásközpontok a nagykorúság küszöbén

Önerőből kell fenntartaniuk magukat

Magyarországon az elmúlt négy-öt évben 19 tudásközpont alakult. Egyetemek, kutatóintézetek, szolgáltatók, iparvállalatok építették fel e centrumokat, nem kevés állami támogatással. Most azonban eljött az ideje az anyagi nagykorúságnak. Kérdés, adottak-e hozzá a külső feltételek, illetve megvan-e hozzá a kellő tapasztalat és a vállalkozó szellem.

hirdetés

Nincsenek könnyű helyzetben a magyarországi tudásközpontok. Az egyetemek köré szerveződő első centrumok négy-öt évvel ezelőtt alakultak, majd több fázisban továbbiak jöttek létre. Működésük első négy évét alapvetően központi támogatásból fiinanszírozták, ez egészült ki európai uniós és egyéb pályázati forrásokkal, valamint ipari megrendelésekkel. Mára azonban - az eredeti terveknek megfelelőn - befejeződött az inkubációs időszak, ám a tudásközpontok jövőbeli sorsa korántsem tisztázott. A kilátásba helyezett pályázatok mindezideig nem jelentek meg, a saját lábra állás, a működéshez szükséges anyagi források előteremtése tehát komoly akadályokba ütközik.

A 19 tudásközpontból még azok is súlyos gondokkal küzdenek, amelyek irányító testülete egyértelműen jónak ítélte a szervezet eddigi teljesítményét. Az egyik sikeres tudásközpont a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez kötődő Mobil Innovációs Központ (MIK), amely - a többi centrumhoz hasonlóan - a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) pályázati támogatásából alakult. A konzorciumhoz egyetemek, akadémiai kutatóintézet, iparvállalatok, szolgáltatók, valamint tudományos kutatással vagy innovációval foglalkozó szervezetek csatlakoztak. A MIK helyzete, kiútkeresése nem egyedi, ezért tanulságos.

Késnek a pályázatok

"Hiába teljesítettünk jól az elmúlt években, 3-4 év nem elég ahhoz, hogy egy piaci versenyképességű tudásközpontrendszer létrejöjjön. Mindenütt, még a legsikeresebbeknél is gondot okoz a szervezet működési költségeinek előteremtése. Sajnos mindezideig nem jelentek meg azok a beharangozott pályázatok, amelyek forrásait ilyen célra lehetne felhasználni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél még meglévő források áthidaló megoldást jelenthetnének, ám ezeket a pénzeket regionális alapon osztják szét, és a közép-magyarországi térségre szánt források már elfogytak. Sok jól működő szervezet tehát ezáltal sem juthat lélegzetvételhez.

A projektekre pedig nagyon nehéz az általános költségeket ráterhelni, hiszen mind az európai uniós, mind az egyéb pályázati források korlátozzák az ilyen jellegű kiadásokat. Ha tehát nincs olyan forrás, ami az üzemvitelt jól kezeli, akkor rengeteg ipari megbízást kell szerezni, mégpedig olyan áron, hogy azokból a szervezet működését is finanszírozni lehessen. Ez, még ha sikerül is, óhatatlanul rontja a tudásközpont versenyképességét" - mutat rá Pap László, a MIK elnöke. A MIK támogatási időszaka 2009 nyarán szűnt meg. A vezetés azóta nagy erőkkel keresi a további működés lehetséges útjait.

Fókuszban az ipari kapcsolatok

Az inkubációs időszakban a MIK összesen 2 milliárd forint támogatást nyert el. Ennek körülbelül a felét részben a Műegyetem, részben a többi konzorciumi tag kutatóhelyeinek kialakítására fordították. A fennmaradó mintegy 1 milliárd forintot lehetett elosztani a négy év kutató-fejlesztő munkájában résztvevők honorálására, valamint a központ fenntartására, az adminisztrációban dolgozók fizetéseire - mindent tételesen nyilvántartva, mindent precízen elszámolva. A támogatásból semmilyen tartalékot nem lehetett képezni. Voltak azonban olyan ipari megrendeléseik is, amelyekből némi tartalékalapot tudtak felhalmozni.

Becsléseik szerint ebből az összegből, valamint a még futó ipari projektekből 2011 nyaráig mindenképpen fenn tudja magát tartani a MIK. "Szerencsére vannak hosszabb távú szerződéseink, futó projektjeink is, amelyek bizakodásra adnak okot. Mint ahogyan az is, hogy széles körű ipari kapcsolatokkal rendelkezünk. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy hosszú távon szükségünk van általános szervezeti forrásokra, még akkor is, ha sikerül tovább bővítenünk ipari megrendelőink körét. Most - áthidaló megoldásként - csökkentettük a vezetés jövedelmét, és a személyi állományt is átszerveztük. Ez azonban csak ideiglenes megoldás.

A végleges megoldás érdekében azon is gondolkozunk, hogy több, a Műegyetemhez kötődő tudásközpontot összevonunk; ezzel is csökkenthetők a működési költségek, illetve a közösen kidolgozott és benyújtott pályázatokkal nagyobb esélyünk lehet a források elnyerésére. Járható út az is, ha cégekkel karöltve pályázunk, hiszen a tudásközpontok egyik fő feladata, hogy a hazai kis- és középvállalatok innovációs hátterét biztosítsák. Ezt a vonalat már beindítottuk; nagyon jó pályázati anyagok születtek, bízunk a sikerben. Ötlet tehát van bőven, nagy erőkkel dolgozunk gyakorlati megvalósításukon. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de egy biztos: működünk, dolgozunk és hosszú távú terveink vannak" - hangsúlyozza Pap László.

Előtérben a direkt fejlesztési megbízások

A négyéves időszak lezárultával a konzorcium tagjainak együttműködése is némileg megváltozik. Pap László és a MIK vezetése elsősorban azokkal a szervezetekkel próbálja meg fenntartani a kapcsolatot, amelyekkel már korábban is gyümölcsözően tudtak együttműködni. (Sajnos voltak olyanok, amelyek alig-alig vettek részt a tudásközpont munkájában.) Az ipari, szolgáltatói partnerek közül nagyon jó a kapcsolat - többek között - a Nokia Siemens Networks hazai csapatával, valamint a Magyar Telekommal. Velük tehát egyértelműen folytatódik a közös munka.

"Általános gyakorlat mostanság, hogy a nagyvállalatok inkább direkt fejlesztési feladatokkal bíznak meg minket, ahelyett, hogy közös pályázatokon indulnánk. Az önrészes pályázati konstrukciótól jellemzően minden nagy, multinacionális háttérrel rendelkező vállalat tartózkodik. Láthatóan ódzkodnak attól, hogy hosszabb időre - a pályázat teljes futamidejére - kötelezettséget vállaljanak. Ha tehát valamilyen feladatot nem tudnak önerőből megoldani, inkább konkrét megbízást adnak" - fogalmaz Pap László. A közvetlen megbízások előnyben részesítése (a közös pályázatok kárára) egyértelműen a válsággal hozható összefüggésbe. Négy-öt évvel ezelőtt még viszonylag könnyen meg lehetett nyerni a partnereket, hogy nagyobb összegek - akár 100 millió forint - erejéig is vállalják be az önrészt. A stratégiák azonban e téren alaposan megváltoztak.

Európai hiperpályázatok

A MIK - és több tudásközpont - előtt egy egészen újszerű perspektíva is megnyílhat a jövőben. Egy Budapestre települt uniós szervezet, a European Institute of Innovation and Technology (EIIT) tavaly kiírt egy nemzetközi pályázatot, Knowledge and Innovation Communities (KIC) néven. A pályázat három témát ölel fel, közülük az infokommunikáció az egyik. Az EIIT feladata tulajdonképpen az, hogy egyfajta hiperpályázati struktúraként működjön az európai uniós pályázati rendszerek fölött; egy úgynevezett Community-t hozzon létre, amelyben jellemzően nagy egyetemekből és iparvállalatokból álló co-location centerek vesznek részt.

Egy-egy co-loction center megközelítőleg 100 millió euróból építheti fel szervezetét. Magyarországon is szerveződött egy reménybeli co-location center, ám nem nyert a pályázaton. A BME, az ELTE, valamint néhány magyar ipari szereplő azonban társult tagként hozzákapcsolódott a tavaly decemberben győztesként kihirdetett co-location centerhez, amelynek fő tagjai az Alcatel, az Ericsson, a Nokia, a Philips és a Siemens, valamint azok a nagy egyetemek és kutatóhelyek, amelyek e multinacionális vállalatok székhelyein működnek.

A hazai társult tagok tehát igen jó társaságba kerültek. Az NKTH elképzelése szerint, az európai co-location centerekben való résztvevők hazai támogatásokra is esélyesek lehetnek. Így tehát azok a tudásközpontok, amelyek -- legalább társult tagként -- be tudnak kapcsolódni valamelyik co-location center munkájába, hazai forrásokat, és esetleg uniós támogatást is tudnak szerezni.

Fejleszteni az iparnak

Pap László a MIK jövőbeli lehetőségei között említi a Közháló projektben való részvételt is. Az egész ország érdekét szolgáló, az elektronikus ügyintézés széles körű elterjesztéséhez nélkülözhetetlen országos szélessávú hálózat, valamint az ahhoz kapcsolódó minőségi ügyintézési felületek kiépítésének gondolatát minden párt támogatta, remélhető tehát, hogy a koncepció megvalósítása zökkenőmentesen zajlik majd. A jövőépítés fontos eleme további közvetlen ipari kapcsolatok létesítése, illetve minél több fejlesztési feladat elvégzése az iparvállalatok számára.

Még egy kérdőjel

A Mobil Innovációs Központ székelye a Dunaparton, a BME Z épületében található. Komoly felújításokat követően alakították ki a testreszabott infrastruktúrát, amely a nagy értékű eszközpark üzemeléséhez elengedhetetlen. A BME tervei szerint azonban a Z épületet a közeljövőben értékesítik, és a "lakókat" máshova, például a most épülő Q épületbe költöztetik. Még nem eldöntött, hogy a MIK is költözik-e, vagy - a jól kialakított infrastruktúra megőrzése érdekében - inkább marad, és a majdani tulajdonostól visszabérli mostani helyét.

Mallász Judit
a szerző cikkei

hirdetés

kapcsolódó linkek

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Tudásközpontok a nagykorúság küszöbén
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés