hirdetés
hirdetés

Prognózis

Német autóipar: százezrek türelemjátéka

Első körben nem jött be a német autóipar azon törekvése, hogy egy-egy személyautó értékesítése után több ezer eurós támogatást kapjanak a gyártók a szövetségi kormánytól.

hirdetés

Az autóipari szövetségek terve az volt, hogy az autóvásárlások állami támogatása keresleti oldalról kell, hogy hozzájáruljon az ágazati termelés újbóli növeléséhez, de legalábbis szinten tartásához, s azon keresztül a munkahelyek tartós megőrzéséhez. A javaslat szerint az elektromos és hibrid üzemeltetésű autók esetében 4 ezer euró, benzines és dízel-üzemeltetésű autók esetében 3 ezer euró támogatás, úgynevezett autóvásárlási prémium járna. Május 5-én viszont csak arról született megállapodás, a kancellár, a pénzügy-, a gazdasági, a közlekedési és a környezetvédelmi miniszter, másfelől a Német Autóipari Szövetség (VDA) elnöke, alelnöke, valamint a nagy autógyárak első számú vezetői részvételével megtartott telefonkonferencián, hogy szakértői szinten folytatják „az ágazat technológiai korszerűsítését szolgáló véleménycserét”. Illetve, hogy június elején újra összeülnek az eredmények megtárgyalása céljából.

Ellenzők és ellenérvek

Az autóiparnak a vásárlási prémium formájában történő kiemelt támogatását a német közélet egyes köreiben nagyfokú ellenzés fogadta. Vannak környezetvédők és politikusok, akik mindenekelőtt a hagyományos motorokkal ellátott autók értékesítésének támogatását ellenzik; s nagy számban vannak olyanok is, akik egyetlen ágazat speciális támogatása helyett egy átfogó, azaz a gazdaság minél szélesebb területeire kiterjedő konjunktúraélénkítő programot várnak el a kormányzattól. Ralph Brinkhaus, a CDU-CSU parlamenti frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy ha az autók értékesítését a vásárlóknak nyújtott prémiummal segítenék, joggal követelnének ilyet a mosógépek és más javak gyártói is. Svenja Schulze szövetségi környezetvédelmi miniszter egy, a „Rheinische Post”-nak adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy az adófizetők pénzét értelmesen kell felhasználni és azzal a környezetbarát, elsősorban az elektromos üzemeltetésű autók vásárlását kellene támogatni. „Ez lenne az olyan valódi innovációs prémium, amely előreveszi a németországi környezetvédelem, a technológiák és a foglalkoztatás jövőjének ügyét”, fogalmazott a miniszter. Frank Sitta, a szövetségi törvényhozásban ellenzékben lévő FDP frakcióvezető-helyettese ugyanakkor ellenvéleményt fogalmazott, mondván: „ahelyett, hogy minden adófizető pénzéből olyan egyes embereket támogatnánk, akik meg tudják maguknak engedni, hogy autót vásároljanak, Németországot, mint autóipari telephelyet kellene fenntartható módon erősíteni”. A BUND nevű környezetvédelmi szervezet az autóvásárlás ösztönzése helyett a gazdaság és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését szolgáló beruházásokra fordítaná az autóipar által követelt forrásokat. „A kancellárnak a múlt századi motorok megmentése helyett az autóipar klímabarát átalakítását kellene lendületbe hoznia”, fogalmazott Benjamin Stephan, a Greenpeace közlekedési szakértője. 

Az autóiparnak a vásárlási prémiumon keresztül történő kiemelt támogatásáról folyó vitát tovább élezte az a körülmény, hogy az ágazat akkor „nyújtja a markát” az adófizetők pénzéből származó támogatásért, amikor az elmúlt évek erősen vitatható fejlesztéspolitikája, másként fogalmazva a szerkezetváltás lassúsága ellenére – igaz, a múlt évi eredmények alapján - az autógyárak magas osztalékot fizetnek ki a részvényeseiknek, az ágazat vezető tisztségviselői pedig hatalmas prémiumokban részesülnek. Egy másik ellenérv, hogy a vásárlási prémiummal – értelemszerűen – nem csak a hazai, hanem a külföldről behozott autók értékesítését is támogatnák. Ezen járművek értékesítésének támogatása azonban legfeljebb közvetett módon, a német alkatrészek más országokban gyártott autókba történő beépítése formájában és erejéig járulna hozzá a német konjunktúrához.

Drámai mértékű visszaesés

Az autóiparnak a német gazdaságban betöltött szerepét mutatja, hogy az ágazat bruttó értékteremtése 2017-ben 138,4 milliárd euró volt, ami a német gazdaság teljes bruttó értékteremtésének csaknem 5 százaléka. Az ágazat 2019-ben 832,8 ezer főnek adott munkát, ami az összes foglalkoztatott 1,8 százaléka; megjegyezve, hogy közvetett vagy közvetlen módon további 1,75 millió munkavállaló kötődött az autógyártáshoz. A német autóipar azonban most válságos helyzetbe van, legalábbis erre utal, hogy az ágazat hazai termelése az év első négy hónapjában 38, ezen belül márciusban 37, áprilisban pedig 97 (!), az újonnan forgalomba hozott autók száma január és április között 31, ezen belül márciusban 38, áprilisban pedig 61, míg az exportált személyautók darabszáma az első négy hónapban 38, ezen belül márciusban 32, áprilisban pedig 94 (!) százalékkal maradt el az előző év azonos időszaka hazai termelése, kibocsátása, illetve exportja darabszámától.
Az újraegyesült Németország három évtizedes történetében még nem volt olyan hónap, amikor ilyen kevés személyautót hoztak volna forgalomba, mint az idén áprilisban. A szalagokról lekerülő autók 10,7 ezres darabszáma pedig azt jelenti, hogy szinte teljesen leállt a termelés. Ez – figyelembe véve a külföldre szállított új autók 17,6 ezres darabszámát – gyakorlatilag az exportra is csaknem teljesen igaz.

Mindent fordítsunk a javunkra

Angela Merkel szövetségi kancellár – elismerve az ágazatnak az értékteremtésben és a foglalkoztatásban elfoglalt kiemelkedő szerepét – úgy fogalmazott, hogy a szakértői szinten kidolgozandó intézkedéseknek „az innovatív járműtechnológiák irányába tett modernizációhoz kell hozzájárulniuk”. Az, hogy támogatás valamilyen formában és feltételrendszer mellett lesz, több mint valószínű. Nagyok ugyanis az autóipar összeomlásától való félelmek. Az is nyilvánvaló, hogy a ma és a közeljövő várható értékesítési darabszámai alapján kizárólag az elektromos meghajtású autók vásárlásának támogatása nem fejtene ki elegendő konjunktúraélénkítő hatást. Ugyanakkor a kormányzat által végső soron az ágazat részére nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia az új technológiák fejlesztéséhez és – sokak szerint az ágazat vezető tisztségviselői véleményével ellentétben -, nem feltétlenül a hagyományos (bár a korábbiaknál kétségkívül korszerűbb) robbanómotoros autók értékesítését kellene támogatni.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés