hirdetés
hirdetés

Német gazdaság

Még nagyobbat lépnek a fellendülés útján?

Az anyag- és a munkaerőhiány, valamint az áremelkedések fékezhetik a fejlődést.

hirdetés

Főként a kínai gazdaság fellendülése és az Egyesült Államokban bekövetkezett „Biden-boom“ nyomán a Világbank – a múlt évi 3,5 százalékos visszaesés után – a néhány korábban jelzett 4,1 százalékról 5,6 százalékra emelte ez évi, a világgazdaságra vonatkozó növekedési várakozását, 2022-re 4,3, 2023-ra pedig 3,1 százalékos dinamikát feltételez.

Ez az elmúlt nyolc évtized során recessziói után tapasztalt legerőteljesebb fellendülés, ami a Világbank jelentése szerint „egyenlőtlen és nagy mértékben egyes nagyobb nemzetgazdaságok erőteljes élénkülését tükrözi vissza“.
Ezek szerint Európa a maga válság utáni kilábalása mértékével és ütemével fölöttébb szerény mértékben részese a fellendülésnek. A Világbank az euró-övezet országaira vonatkozó növekedési várakozását 3,6 százalékról 4,2 százalékra emelte, miközben Kína esetében 7,9 százalékról 8,5 százalékra, az Egyesült Államok esetében pedig – a Biden-adminisztráció gazdaságélénkítő intézkedései hatására – 5,5 százalékról 6,8 százalékra növelte; (megjegyezve, hogy hasonlóan erőteljes növekedési dinamika az Egyesült Államokban legutóbb 1984-ben fordult elő).

Joe Biden (Forrás: Business Times)
Joe Biden (Forrás: Business Times)

Németországi várakozások

Németországban a szövetségi kormány – a múlt évi, 5 százalékhoz közelítő visszaesés után – január végén nyilvánosságra hozott éves gazdasági jelentésében erre az évre 3,0 százalékos növekedési dinamikát feltételezett, amit aztán három hónap elteltével 3,5 százalékra emelt, a jövő évre pedig 3,6 százalékos dinamikát feltételezett.

Peter Altmaier (CDU) a külföldi tudósítók egyesülete június elején tartott rendezvényén – némi óvatossággal, azaz elég tág határokat meghatározva – úgy fogalmazott, hogy a német gazdasági teljesítménye az idén feltehetően 3,4-3,7 százalékkal növekszik és „ha a fejlődés kedvezően alakul, ez egy-két tizeddel akár magasabb is lehet”. „És emellett abból indulunk ki, hogy a következő évben a növekedés mértéke el fogja érni a 4 százalékot”, tette hozzá. A német gazdaság az aktuális kormányzati várakozások szerint a válság előtti szintet már 2021 végére el fogja újra érni, ami „okot kínál az optimizmusra”.

Peter Altmaier – CDU (Forrás: Süddeutsche Zeitung)
Peter Altmaier – CDU (Forrás: Süddeutsche Zeitung)

Munkanélküliség és szakemberhiány

A legfrissebb foglalkoztatási adatok összhangban vannak azzal, hogy – a koronavírusos megbetegedések számának látványos csökkenése mellett – a gazdasági fejlődés dinamikája erőteljesebb az akár csak néhány héttel korábban feltételezettnél. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a németországi lakóhellyel rendelkező foglalkoztatottak száma áprilisban 44,4 millió volt, ami 735 ezerrel alacsonyabb a múlt év februárban, azaz a járvány kitörése előtti „utolsó békehónapban“ számítottnál.

Májusban a munkanélküliek száma 84 ezerrel, a munkanélküliségi ráta 5,9 százalékra mérséklődött.
Ami lényeges: az álláskeresők számának mérséklődése csak részben vezethető vissza az építőipar és a mezőgazdaság munkaerőigénye évről évre ismétlődő tavaszi élénkülésére. „Májusban először jelentek meg a foglalkoztatási piac átfogó javulásának első jelei, ámbátor a válság előtti rekordfoglalkoztatásra egyelőre nincs kilátás“, idézi a Frankfurter Allgemeine Zeitung egy, a németországi foglalkoztatási helyzetről június elején megjelent összefoglalóban Enzo Weber, a Szövetségi Munkaügyi Kutatóintézet (IAB) kutatásvezetője véleményét.

Azoknak a számát, akik a koronavírus miatt váltak munkanélkülivé, jelenleg 450 ezerre becsülik. Ez jóval kedvezőbb annál a 638 ezres számnál, ahányan a múlt év tavaszán, a járvány első hulláma felfutásakor veszítették el az állásukat. Közben csökkenni kezdett a rövidített munkaidőben foglalkoztatottak száma is: a május végén rendelkezésre álló adatok szerint a februári 3,27 millióról márciusra 2,61 millióra. Ez azonban még mindig magasabb, mint ahány rövidített munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót a 2009. évi gazdasági és pénzügyi világválság csúcspontja idején tartottak nyilván.

Az üzleti tevékenységet korlátozó állami intézkedések elhúzódása és a munkanélküliek számának emelkedése ellenére egyre súlyosabb a szakemberhiány. Az Újjáépítési Hitelintézet (KfW) és a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet közös, kilencezer vállalkozásra kiterjedő felmérése során a válaszadók 23,7 százaléka állított azt, hogy érinti a képzett munkaerő hiánya, s így az elérte a koronavírus-járvány előtti szintet. Már pedig „ellenintézkedés nélkül a szakemberhiány a gazdasági növekedés szempontjából folyamatos kihívássá növi ki magát“ figyelmeztetett egy, a közelmúltban tartott rendezvényen Fritzi Köhler-Geib, a KfW vezető közgazdásza.

A szakképzett munkaerő hiánya a gazdaság minden területét érinti. A fő építőipari kereskedelem sújtotta a legsúlyosabban, az összes vállalat 25,5 százalékának hiányzott a szakmunkás. A feldolgozóiparban a képzett munkaerő hiánya által érintett vállalatok aránya januártól áprilisig 14,9 százalékról 19,4 százalékra, a kiskereskedelemben 11,8 százalékról 15,9 százalékra, a szolgáltató szektorban pedig 25,2 százalékról 26-ra emelkedett.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a közép- és kis vállalkozásokat gyakrabban érinti a szakképzett munkaerő hiánya, mint a nagyvállalatokat.

Minél kisebb egy vállalkozás, annál nagyobbak a koronavírus nyomán bekövetkezett pénzügyi problémák

Az ipari és kereskedelmi kamarák több mint 27 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatra kiterjedő kora nyári konjunktúra-felmérésének egyik fő tanulsága, hogy az abban részt vevő vállalatok 43 százaléka problémásnak ítéli meg a maga pénzügyi helyzetét. Ezen belül minden negyedik cég (a válaszadók 24 százaléka) jelezte tőkeállománya csökkenését, minden ötödik (a válaszadók 19 százaléka) pedig likviditási nehézségekkel küzd. A felmérésben részt vevők 5 százalékát csődhelyzet fenyegette, nagyjából annyi, mint az év elején.

„Sok vállalat, főként olyan, a világjárvány által különösen súlyosan érintett ágazatokban, mint a turizmus vagy a ruházati kiskereskedelem, sokat gyöngült a hosszú korlátozó intézkedések során" – idézi a Handelsblatt Andreas Bleyt, a Német Volksbankok és a Raiffeisen Szövetség vezető közgazdászát. "Más vállalatok, amelyek közül jellemzően az iparban vagy az építőiparban termelnek, magasabb kapacitás-kihasználtság mellett működnek és pénzügyileg biztosabb lábakon állnak." Az utazásszervezők és –közvetítők körében a csőd által fenyegetett vállalatok aránya mintegy 25 százalék.

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy minél nagyobb egy vállalat, annál nagyobb a pénzügyi biztonsága és fordítva. Így míg a 20-nál kisebb létszámú vállalatok körében csaknem minden második (48 százalék) jelezte problémamentesnek a maga pénzügyi helyzetét, a 200 és 1000 fő közötti létszámú vállalatoknál ez az arány 76 százalék.

Javaslat a politikának

Több gazdasági szervezet egybehangzó véleménye szerint a politikának többet kell tennie azért, hogy a kis- és közepes méretű vállalatok megbirkózzanak a koronavírus-járvány utáni gazdasági válsággal. „A közepes és kisvállalatok nélkül nem lesz gazdasági élénkülés”, olvasható a többek között a Német Szálloda- és Éttermi Szövetséget, azaz a DeHoGa-t, a kiskereskedelmi szövetséget (HDE) és a Kézművesek Központi Szövetségét (ZDH) magában foglaló kis- és középvállalati munkacsoport (Arbeits-gemeinschaft Mittelstand) június elején, de már a szeptember 26-ára kiírt szövetségi választások jegyében összeállított dokumentumban.

A szövetségi kormánynak az üzemeket és azok munkavállalóit mint a jólét motorját és versenyképességi előnyt kellene kezelnie, írják a dokumentum szerzői. Hozzátéve: fontos lenne, hogy olyan legyen a politika, amely „az embereket önállóságra serkenti, a vállalkozói cselekvést támogatja, szabad teret enged az üzemeknek és a foglalkoztatottaknak és bizalommal viseltetik a közép- és kisvállalatokkal szemben”. Emellett a politikával szembeni követelésként fogalmazódik meg az anyagban a szakember-ellátottság javítását szolgáló több erőfeszítés, a bürokrácia határozott leépítése, a társadalombiztosítási járulékok stabilitása és egy, a beruházásokat ösztönző adópolitika.

Német Szálloda- és Éttermi Szövetség, azaz a DeHoGa
Német Szálloda- és Éttermi Szövetség, azaz a DeHoGa

Közben a szövetségi kormány döntést hozott a koronavírus-járvány által leginkább sújtott vállalatok részére nyújtott állami segítség szeptember végéig történő meghosszabbításáról. Az „áthidaló hitel 3.” elnevezésű segítség „áthidaló hitel 3 plusz” címen történő meghosszabbításához Olaf Scholz (SPD) szövetségi pénzügyminiszter is készséget mutatott; s persze a gazdasági szervezetek is elégedettek lehetnek a Peter Altmaier áprilisi ígérete szerint az év végéig tartó segítség ha nem is hat, de legalább három hónappal történő meghosszabbításával.

Mindemellett jó hír a lakosság fogyasztói hangulatát tükröző HDE barométer immáron a negyedik hónapban emelkedő tendenciája, (megjegyezve: mindeközben gondot okoz, hogy a fogyasztás élénkülése mellett az infláció is emelkedik). A júniusra mért 97,65-es mutató nagyjából megegyezik a múlt év őszivel, a szigorú, többek között nyitva tartási előírások drasztikus megszigorítása és ebből adódóan a lakossági vásárlások zuhanásszerű csökkenése bevezetését megelőző időszak színvonalával.

Az anyaghiány már több gondot okoz, mint a koronavírus

Az aktuális vállalati és kutatóintézeti tapasztalatok azt mutatják, hogy a német gazdaság jelentős része számára ma már nagyobb kihívást jelent az anyagellátás biztonsága, mint a koronavírus-járvány közvetlen következményei. Jellemző, hogy a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet májusi felmérése során az abban részt vevő magasépítők 43,9 százaléka panaszkodott az építőanyagellátás nehézségeire, szemben az áprilisi 23,9 és a márciusi 5,6 százalékos mutatóval.

Komoly feszültségek (és abból eredő árrobbanás) jellemzi az építőipari megrendeléseket kielégítő (vagy éppen ki nem elégítő) fafeldolgozipart – a fűrészgépek hiánya miatt. Az acéláruk ugyancsak megdrágultak, mint ahogy a műanyagtermékekkel való ellátás is egyre gyöngébb. Eltűnt az autóipar derűlátása is, az üzleti várakozások 2020 májusa óta a legrosszabb szintre süllyedt.

A problémák alapvető oka a Távol-Keletről származó komputerchipek hiányában keresendő. Jellemző, hogy májusban a Németországban előállított személyautók száma csaknem 20, míg az exportáltaké 27 százalékkal volt alacsonyabb az egy hónappal korábbinál.

Sok vállalat a termelési árak emelkedését igyekszik a felhasználókra áthárítani. Erős árnyomás alakult ki az iparban, az építőiparban, a nagy- és a kiskereskedelemben is. Alig van olyan ágazat, amelynél az Ifo aktuális konjunktúra-felmérése eredményeiben ne jelenne meg az árak emelésének igénye.

„A nyersanyagoknál mutatkozó erőteljes áremelések végül a gazdaság egészére hatással lesznek“, idézi a Handelsblatt gazdasági-pénzügyi napilap Klaus Wohlrabe, az intézet szakértője véleményét. Májusra mindenesetre a Szövetségi Statisztikai Hivatal 2,5 százalékos drágulással számított, ami csanem tíz év óta a legmagasabb, míg a Szövetségi Bank az év második felére kereken 4 százalékos pénzromnlást valószínűsít. Az árak emelkedése elbizonytalanítja a fogyasztókat; 2016 vége óta még sosem volt olyan nagy hatással a némete lakosság inflációtól való félelme, mint most, ami viszont fékezi a vásárlási és fogyasztási kedvet.

Az inflációtól való félelem megjelenése és felerősödése nyilvánvalóan kellemetlenül érinti legalábbis a kormánypártok választási kampányért felelős aktivistáit. Napnál világosabb, hogy a német gazdaságnak és társadalomnak a pártok által agresszíven megkövetelt öko-szemléletű szerkezetátalakítása, sok pénzbe fog kerülni a társadalomban és súlyosan megzavarja a megszokott árszintet és árarányokat.

A benzin- és a repülőjegy-árak emelkedése, valamint a lakások magas fűtési költségei érzékenyen érintik az autósokat, a repülőgéppel utazókat és – a fűtési költségekre gondolva – csaknem minden családot. Ugyanakkor Bert Rürup, az „öt bölcsnek” nevezett szakértői tanács korábbi és Handelsblatt Research Institute (HR) jelenlegi elnöke szerint „hosszú távon a legtöbb támogatást nyújtó állam sem engedheti meg magának, hogy mentesítse állampolgárait az elektromobilitás, az épületállomány átfogó felújítása és a megújuló energiák erőteljes bővítésének költségei alól.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés