hirdetés
hirdetés

Németország

Laposabb a fellendülés a korábban feltételezettnél

Az előrejelzések készítői óvatosabbá váltak, a vállalatok borúlátóbbak lettek. A társadalom előtt álló kihívások leküzdéséhez nagy volumenű állami hitelfelvételre lesz szükség.

hirdetés

Főként a szállítási láncoknál tapasztalható nehézségekkel indokolható, hogy a német vállalatvezetők egyre rosszabbnak látják mind cégük aktuális helyzetét, mind azok üzleti kilátásait: az október sorrendben a negyedik olyan hónap volt, amelyben – a júniusi 102,0-ről és a szeptemberi 98,9-ről 97,7 pontra – tovább romlott a müncheni gazdaságkutató intézet által kilencezer vállalatvezető megkérdezésén alapuló úgynevezett Ifo-index. 

Az üzleti környezet és a növekedési kilátások megítélése októberben tovább romlott mind a feldolgozóiparban, mind a szolgáltatási, mind pedig a kiskereskedelmi tevékenységet folytatók körében; az építőipar az egyetlen olyan terület, ahol javult mind az aktuális helyzet, mind a közeljövő kilátásainak megítélése. A német feldolgozóipar kapacitás-kihasználtsága a szeptemberihez képest 2,1 százalékponttal, 84,7 százalékra mérséklődött, ennek fő oka a szállítási láncokban és az alapanyag-, illetve alkatrész-ellátásban kialakult hiányhelyzetben keresendő. Az autóiparban jórészt a félvezetők hiánya miatt a kapacitások kihasználtsága 85,2-ről 78,2 százalékra esett vissza.

Az Ifo által megkérdezett vállalatvezetők szeptember óta ezek szerint még szkeptikusabbá váltak mind a cégük jelenlegi helyzetét, de különösen az előttük álló hat hónap üzleti kilátásait illetően. Előbbinél alig, mindössze 0,3 ponttal, 100,4-ről 100,1 pontra csökkent a vállalati hangulat augusztusban még 101,5 ponton mért jelzőszáma, az üzleti kilátásoknál ugyanakkor jóval nagyobb, két teljes, 97,4-ről 95,4 pontra történő csökkenést regisztráltak, (ami viszont egészen drámai visszaesést jelent a júniusi 104,0 ponthoz képest). „A német gazdaság fogaskerekei közé került homok fékezi az élénkülést”, fogalmazott Clemens Fuest professzor, a müncheni gazdaságkutató intézet elnöke az októberi felmérés eredményeinek nyilvánosságra hozatalakor. 

Nehéz megbecsülni a közeljövő fejlődését

A sok tekintetben az exportra épülő német gazdaság meglepően gyorsan kilábalt a válságból, de aztán a fellendülés ellenszelet kapott és a konjunktúra ma már messze nem olyan erőteljes, mint azt korábban feltételezték. Az utóbbi időben egyre nehezebbé vált a közeljövő gazdasági fejlődését megbecsülni, ugyanakkor egyetlen olyan intézmény, illetve kutatói műhely sincs, amely az elmúlt hónapok fejlődése és az aktuális helyzet nyomán (ráadásul jelentősen) ne mérsékelte volna a néhány hónappal, netán fél évvel korábban megfogalmazott növekedési várakozásokat.  

Ennek megfelelően a tavasszal jelzett, kimondottan magasnak nevezhető fejlődési dinamikával szemben októberre a 2 és 3 százalék közötti tartományba kerültek az idei növekedési várakozások úgy, hogy a vezető gazdaságkutató intézetek ez idő szerint érvényes növekedési prognózisa 2,4, a düsseldorfi IMK gazdaságkutató intézet 2,6 százalékos növekedést feltételez; csupán a washingtoni székhelyű Nemzetközi Valuta Alap jelzett 3 százaléknál éppen magasabb növekedési dinamikát. 2022-re az öt vezető gazdaságkutató intézet ugyanakkor 4,8, az IMK 5,1, míg az IMF már említett előrejelzése – az ez évre jelzett magasabb dinamikával teljesen összhangban – mindössze 4,6 százalékos dinamikát valószínűsít.

Peter Altmaier gazdasági és energetikai miniszter a hivatalából távozó szövetségi kormány utolsó gazdasági előrejelzésében a 2021-re vonatkozó növekedési prognózisát a tavasszal jelzett 3,5-ről 2,6 százalékra mérsékelte, míg a 2022. évit a korábban jelzett 3,6-ról 4,1 százalékra emelte. A változás iránya, nagysága és a hozzá fűződő érvelés összhangban van a gazdaságkutató intézetek és az Ifo-felmérés során megkérdezett vállalatvezetők várakozásaival. „Az idei növekedés kisebb lesz, mint azt mindannyian elképzeltük" - mondta Altmaier az ARD reggeli magazinjában.

Annak azonban, hogy a szövetségi kormány által 2022-re jelzett 4,1 százalékos növekedés megvalósuljon, előfeltétele az ellátási láncok nemzetközi stabilizálása. Ahhoz pedig „Németországnak is hozzá kell majd járulnia, hogy a jelenleg hiányzó mikrochipekből "még többet gyártsanak", s erre „az új szövetségi kormánynak pénzt kell majd költenie” – hagyta hátra Altmaier ma még ismeretlen utódának.

Az ügyvezető jelleggel előreláthatóan még december második hetéig hivatalban lévő szövetségi kormány a korábbinál mérsékeltebb növekedési előrejelzése az adóbevételek alakulására vonatkozó novemberi prognózisra is hatással lesz: „a koronavírus-válság nagy rést ütött az államkasszán“, bár kétségtelen, hogy a múlt évi nagy visszaesés után az állam adóbevételei az idén újra növekedésnek indultak.

A Bundesbank is lefelé módosította idei növekedési várakozását

A szövetségi bank október végén nyilvánosságra hozott havi jelentésében világosan megfogalmazta: a német gazdaságnak a koronaválság okozta mélységből való kilábalása hosszabb időt vesz igénybe a tavasszal reméltnél. Különös tekintettel arra, hogy az éves tényleges gazdasági növekedés jóval el fog maradni a júniusban jelzett 3,7 százaléknál. „A jelenlegi negyedévben az általános gazdasági aktivitás jelentősen gyengülni fog” – olvasható a Bundesbank októberi havi jelentésében.

A Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása szerint szeptemberben az infláció mértéke 4,1 százalék volt, (csaknem huszonnyolc év óta először haladva meg a 4 százalékot), majd októberben 4,5 százalékra emelkedett tovább. Marco Wagner, a Commerzbanknak a Handelsblatt által idézett szakértője szerint a nagyfokú pénzromlás fő oka az energiaárak emelkedésében keresendő; Jens Weidmann, a szövetségi bank hivatalából az év végén szintén távozó elnöke pedig kijelentette, hogy az infláció mértéke az év végére akár az 5 százalékot is elérheti. Az Európai Központi Bank (EKB) elsősorban a világjárvány okozta különleges hatásoknak tulajdonítja a példátlan árnövekedést.

A kamarai szövetség szerint akár meg is hiúsulhat a fellendülés

Martin Wansleben, a DIHK főtitkára az ipari és kereskedelmi kamarák 28 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat megkérdezésén alapuló őszi konjunktúra-felmérése alapján úgy látja, hogy a gazdasági fellendülés folyamata nemcsak jelentősen meggyengült, de egyelőre tartós, beruházás-vezérelt fellendülés sem várható. A legnagyobb kockázatot az energiaárak alakulása, a nyersanyaghiány és a szakképzett munkaerő hiánya jelenti. 

„A vállalatok lényegesen jobbnak értékelik jelenlegi üzleti helyzetüket, mint nyár elején" – mondta Wansleben a felmérés eredményeinek nyilvánosságra hozatalakor. „Itt a nyár lendülete a lezárások után érezteti hatását. Az elkövetkező tizenkét hónapra vonatkozó várakozások azonban rosszabbak annál, mint ami egy fenntartható felzárkózási folyamathoz szükséges lenne."

Ezek szerint „nem valószínű, hogy a jövő év vége előtt elérjük a válság előtti szintet", mondta a kamarai szövetség főtitkára, hozzátéve, hogy „nagy kihívás lesz a fenntartható növekedési pályára állni." A felmérés eredményei minden ágazatban és régióban egy sor olyan üzleti kockázatot tükröznek, amelyek nem oldhatók meg gyorsan. A vállalatok a magas energia- és nyersanyag-árakat, valamint az olyan strukturális kihívásokat, mint a szakképzett munkaerő hiánya vagy az éghajlatvédelem, különleges akadályként említik. „A politikusoknak most mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy Németország ismét vonzó befektetési helyszín legyen" - figyelmeztetett Wansleben. 

A kamarai szövetség a kora nyári hasonló felmérés nyomán 3,0 százalékban meghatározott idei éves gazdasági növekedési várakozását 2,3 százalékra mérsékelte, a jövő évre pedig a kormányzatnál fél százalékponttal szerényebb, 3,6 százalékos növekedést feltételez.

A magánfogyasztás az idén stagnál, jövőre viszont 6,2 százalékkal bővül; miközben az állam fogyasztási kiadásaival fordított a helyzet: az idén 2 százalékkal emelkednek, 2022-ben viszont beragadnak az idei szinten. A gépi beruházások az idén 6,6, jövőre 6,0, az építési beruházások ebben az évben 1,0, jövőre újabb 1,5 százalékkel bővülnek. Az áru- és szolgáltatásexport – a múlt évi 9,3 százalékos visszaesés után – az idén 7,5, jövőre újabb 7,0 százalékkal bővül, miközben az importban – a tavalyi 8,6 százalékos csökkenést követően - az idén is, jövőre is egyaránt 7,5 százalékos növekedést valószínűsítenek a kamarai szakértők. A foglalkoztatottak évi átlagszáma az idén a múlt évi szinten stabilizálódik, jövőre viszont 400 ezer fővel ismét emelkedik.    

Aktuális helyzet, várakozások, export, beruházások…

Jelenlegi üzleti helyzetét a felmérésben részt vevő vállalatok 43 százaléka értékelte jónak, s csak 14 százalék minősítette rossznak; így a pozitív és negatív értékelések egyenlege az előző, kora nyári felmérésben rögzített 2 pontról 29 pontra ugrott. A helyzet pozitív megítélését eltérő intenzitással, de a gazdaság valamennyi ágazata osztja. A jelenlegi helyzet értékelése most azokban az ágazatokban a legkedvezőbb, amelyeket a világjárvány idején a legtovább és a legsúlyosabb mértékben fékezték az üzleti tevékenység korlátai. A kereskedelemben a helyzetüket pozitívan és negatívan megítélő vállalatok különbsége mínusz 3-ról plusz 25, a szolgáltató tevékenységet végző vállalatok körében mínusz 11-ről ugyancsak plusz 25 pontra emelkedett. Az elégedettek és elégedetlenek arányának különbsége az építőiparban különösen magas: 41-ről 51 pontra emelkedett, s az aktuális helyzetüket pozitívan megítélő iparvállalatok különbsége is javult, 25-ről 35 százalékpontra.

A közeljövőre vonatkozó várakozások azonban messze nem ilyen kedvezőek: a derűlátó és a borúlátó vállalatok aránya közötti különbség egyetlen ponttal, 10 százalékpontra emelkedett. A kamarai szövetség főtitkára szerint „összességében kiábrándultság uralkodik a rövid fellendülés után". „Lapos növekedési pályára állunk. Ami nem elég ahhoz, hogy megbirkózzunk a válság és a strukturális változások leküzdéséhez szükséges sokrétű kihívásokkal." Különösen az ipar a gazdaság azon területe, amely aligha számít erősebb élénkülésre: a magas rendelésállomány ellenére sok vállalat nem tudja feldolgozni a megrendeléseit. A hangulat is borúlátóbb, különösen az energia- és nyersanyag-intenzív, köztes termékeket előállító gyártók körében.

Az építőiparban és a kereskedelemben a következő időszakra vonatkozó várakozások jobbak a kora nyárinál, de ez a javulás viszonylagos: előbbiek körében az energia- és nyersanyagárak, valamint a szakmunkáshiány miatt továbbra is a szkeptikusok vannak többségben (mínusz 7 százalékpontos egyenleg a korábbi mínusz 14 pont után); míg a kereskedelemben a nyári mínusz 10 pont után a derűlátók aránya egyetlen százalékponttal meghaladja a borúlátókét. A világjárvánnyal kapcsolatos korlátozásokat maguk mögött tudva a szolgáltatók ismét jóval optimistábbak a jövőt illetően, mint nyár elején voltak, (az ő esetükben ugyanis a bizakodó és a borúlátó vállalatok arányának különbsége a kora nyári mínusz 2-ről plusz 12 százalékpontra emelkedett).  

Az üzleti kockázatok súlyozása eltolódott: a központi probléma jelenleg a szakképzett munkaerő hiánya, az erre panaszkodó vállalatok aránya a kora nyári 43 százalékról 69 százalékra emelkedett. A szakképzett munkaerő hiánya leginkább az építőiparban, a vendéglátásban, a szállodaiparban és a logisztikában jelent egyre nagyobb kihívást.  

A szakemberhiányt, mint a vállalati tevékenységet érintő kockázatot szorosan követi az energia- és nyersanyagárak (42 százalékról 58 százalékra), illetve a bér- és járulékos költségek (34 százalékról 40 százalékra) magas szintje. „A vállalatok termelnének, de gyakran nem tudnak" – mondta Martin Wansleben. „Az energia- és nyersanyagárak alakulásával kapcsolatos aggodalmak új csúcspontot érnek el, és egyértelműen fékezik az üzleti várakozásokat a különösen energia- és nyersanyagigényes gazdasági ágazatokban." A gazdasági kockázatok sorában a vállalatok szemszögéből csökkentek a hazai kereslet gyengüléséből (48 százalékról 36 százalékra), valamint a külföldi kereslettel és a finanszírozással kapcsolatos kockázatok.

A német ipari vállalatok exportvárakozásai némileg javultak a kora nyári felméréshez képest: akkor 17, most 21 százalékkal magasabb az exportjuk bővülésére számító vállalatok aránya, mint az exportjuk csökkenésétől tartóké. „Az exportvárakozások tavalyi jelentős visszaesése után az idei kilátások vegyes képet mutatnak, visszaesés különösen az energia- és nyersanyagintenzív vállalatok körében tapasztalható.” Az év folyamán a külföldi keresletnek a koronavírus-járvány miatti visszaesése, mint kockázati tényező jelentősége csökkent: ma már a vállalatok csupán 27 százaléka látja üzleti kockázatnak a külföldi kereslet alakulását, ami ilyen alacsony legutóbb 2018 elején volt.

A vállalatok beruházási szándékai erősödtek, ezért még fontosabbá vált annak jelentősége, hogy a politika az engedélyezési eljárások felgyorsításával, illetve a bürokrácia csökkentésével segítse e szándékok valóra váltását. A felmérés szerint a vállalatok 31 százaléka tervezi beruházásai bővítését, 18 százalék viszont azok csökkenésétel számol; az ebből adódó 13 százalékpontos pozitív egyenleg éppen 13 százalékponttal magasabb a kora nyári nulla százaléknál és a több éves átlagot is meghaladja. 

A beruházási szándékok különösen erősek az iparvállalatok körében: az ő esetükben a beruházások növelését tervező és azok mérséklését jelző vállalatok különbsége a kora nyári 13-ról 21 százalékpontra emelkedett. Mindazonáltal a beruházási tervek lehetnének ambiciózusabbak is, ha azokat nem gátolnák a nyersanyagellátás szűk keresztmetszetei és a szakképzett munkaerő hiánya.

A vállalatok foglalkoztatási tervei újra pozitív irányba fordultak. A vállalatok 22 százaléka, (ami 6 százalékponttal magasabb a kora nyári 16 százaléknál) számol létszáma bővülésével, miközben a kisebb létszámot tervezők aránya ugyanilyen mértékben, 19-ről 13 százalékra csökkent. Ami annak tükrében különösen pozitív irányú változásnak számít, hogy a négy megelőző, hasonló felmérés során a létszámcsökkenéssel számoló vállalatok aránya rendre meghaladta a létszámuk bővítését tervezőkét.  

(Az ősz folyamán egyébként folyamatosan javul a németországi foglalkoztatási helyzet: októberben 2,377 millió munkanélkülit tartottak nyilván, 88 ezerrel kevesebbet, mint egy hónappal, s 383 ezerrel kevesebbet, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta 5,2 százalékra mérséklődött.)

A kihívások leküzdéséhez állami hitelfelvételekre lesz szükség

A német gazdaság helyzetértékelése és a fejlődése rövidebb távra szóló kilátásainak vizsgálata mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szeptember 26-án megtartott szövetségi parlamenti választások után megkezdődtek a szociáldemokrata párt, a Zöldek és a liberálisok „közlekedésilámpa”-koalíciója létrehozását szolgáló tárgyalások.

Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnöke a Der Spiegel hírmagazin online kiadásában október 21-én megjelent írásában „kiegyensúlyozottnak, okosnak és ambiciózusnak” nevezte a leendő koalíciós partnerek választások utáni „szondázó megbeszélésein” elfogadott dokumentumot; megjegyezve azonban, hogy az éghajlatvédelemmel, a digitális átalakulással és a társadalmi megújulással összefüggésben felmerülő kihívások leküzdése nem lesz megoldható nagyfokú hitelfelvételek, azaz újabb államadósság vállalása nélkül.

A német tudományos közéletben széleskörű egyetértés van abban, hogy a német államnak a következő tíz évben legalább 500 milliárd eurót kell mozgósítania erre a három jövőbeli feladatra. Ennek egy részét az indokolatlan támogatások csökkentéséből lehet finanszírozni, de ez önmagában nem elég. „Akárhogy is nézzük: a hatalmas beruházások lényegesen magasabb államadósságot igényelnek, mint amennyit az adósságfék valójában megenged”, írja Fratzscher.

Egyes közgazdászok, köztük a DIW elnöke is, azt javasolják, hogy az új szövetségi kormány már 2022-ben vegye fel az összes hitelt, a következő tíz év fejlesztései finanszírozását szolgáló adósság formájában, hogy 2023-tól ismét be tudja tartani az adósságféket.

Vannak, akik szerint az állam helyett magáncégek is elvégezhetnék ezeket a fontos beruházásokat. „Az az ötlet elsőre okosnak tűnik, hogy nem az állam építi az utakat, középületeket és digitális hálózatokat, s bocsátja azokat rendelkezésre, hanem a magáncégek, amelyek aztán a következő 20, 50 vagy 100 évben díjakat szednek az államtól vagy a polgároktól. Vannak sikeres példák arra, hogy az ilyen köz-magán partnerségek (PPP) a múltban jól működtek. Ugyanakkor számos olyan hátrány és kockázat is felmerül, melyek a PPP-k elterjedése ellen szólnak. Egy új szövetségi kormánynak nem szabadna kísértésbe esnie, hogy ezen az úton haladjon, mert ez egy téves út.”

Az éghajlatvédelem, a digitális átalakulás és a társadalmi megújulás területén szükséges számos beruházást csak az állam vállalhatja fel. „Természetesen az államnak jobb keretfeltételeket kell teremtenie a magánberuházásokhoz… az államnak olyan óriási kockázatokat is vállalnia kell, amit végső soron csak a közösség és nem egy-egy vállalat tehet meg.”

Fratzscher szerint „…fontos a pénzeszközök elosztásával és a keretfeltételekkel kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása. A tervezett beruházások a jövőben csak akkor lehetnek sikeresek, ha az önkormányzatokat pénzügyileg megerősítik. Németországban az összes közületi beruházás több mint felét a városok és önkormányzatok végzik, és már ma is 140 milliárd euró hiányzik a meglévő hiányosságok pótlására, nem is beszélve az új feladatokról.”

„A magán- és állami beruházások keretfeltételei azonban nemcsak a pénzről szólnak, hanem mindenekelőtt a jobb és hatékonyabb szabályozásról, ahol a vállalatok gyors és megbízható adminisztratív folyamatokra is számíthatnak”, írja a DIW elnöke, egyetértve a gazdaság szereplőinek a közigazgatási eljárások gyorsítására, a bürokrácia csökkentésére irányuló követeléseivel.

 Mindent egybe vetve Fratzscher ígéretesnek nevezte a leendő koalíciós partnerek a választások utáni „szondázó megbeszélésein” elfogadott dokumentumot. Hangsúlyozva, hogy „az éghajlat, a digitalizáció és a szociális rendszer átalakításának évszázados feladata sikerének egyik döntő pontja az lesz, hogy a gazdaság és a társadalom elvárásait bölcsen kezeljük. Ehhez pedig őszinteségre és egyértelműségre van szükség abban a kérdésben is, hogyan finanszírozható ez az átalakulás. Az őszinteségbe az új szövetségi kormány azon beismerése is beletartozik, hogy az államnak jelentősen magasabb adósságot kell vállalnia az átalakítás sikere érdekében” írta a Der Spiegel hírmagazin online kiadásában megjelent cikkében a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnöke.    

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés