hirdetés
hirdetés

Nemzetközi gazdaság

Kína az élre tör

Vezető technológiai szerepre szert tenni, az importot hazai termékkel helyettesíteni, külföldi piacokat meghódítani – ezek Kína új gazdasági stratégiájának legfőbb elemei. A pekingi vezetés elsődleges célja az ország gazdasági világhatalommá tétele és a világgazdasági bizonytalanságoknak való kitettség mérséklése.

hirdetés

A kommunista párt háromszáz fős központi bizottsága által a múlt év októberében, majd a március elején a mintegy háromezer képviselőből álló Országos Népi Gyűlés elé terjesztett 14. ötéves terv fő céljai közé tartozik az erős belső piac megteremtése és az innovációs képesség erőteljes növelése.

Kína mindenek előtt egyes kulcstechnológiákban szeretne teljesen önállóvá válni, ami közvetlen választ jelent a Washingtonnal szemben kialakult kereskedelmi háborúra. A pekingi vezetés szerint semmi és senki sem veszélyeztetheti az ország „új világhatalommá történő felemelkedését”.

A 2025-ig szóló ötéves tervben megfogalmazott irányelvek közé tartozik, hogy

  • a világ ez idő szerint második legnagyobb nemzetgazdasága a jövőben ne legyen más államokra és azok vállalataira, mint beszállítókra utalva, hanem maga fejlesszen ki vezető technológiákat;
  • Kína a Nyugatról vásárolt termékeket egyre nagyobb mértékben saját maga által gyártott termékekkel helyettesítse többek között azért, hogy függetlenítse magát az Egyesült Államok által bevezetett kereskedelmi szankcióktól;
  • tárjon fel – többek között hightech-termékekkel - új exportpiacokat, s így mind inkább Kína fogja meghatározni az új technológiákra vonatkozó szabványokat, végül pedig
  • a kínai belső piac erősítése a belső kereslet élénkítése és a szociális rendszer fejlesztése révén, (ez utóbbinál kiemelt figyelmet fordítva az egészségügyre és az oktatásra).

A pekingi kormányzat az ország világgazdasági pozíciói megerősítésének szándékával jelentős támogatási forrásokat bocsát az alternatív meghajtások és energetikai technológiák, a félvezetők fejlesztése és a mesterséges intelligencia rendelkezésére.

Az Egyesült Államok kezdeményezésére bevezetett kereskedelmi korlátozások nyomán sok kínai vállalat számára megnehezült a magas technológiai színvonalat képviselő termékek beszerzése vagy ahol ez külföldi vállalatok felvásárlása formájában mégis megtörtént – mint a német Kuka robotgyártó cégnek a kínai Midea Holding által 2016. évben végrehajtott átvétele esetében – erőteljes kritika kíséri azt, (a Kuka esetében a külföldi befektetők németországi tulajdonszerzéséhez újabban kritikusabban viszonyuló berlini szövetségi kormány által).

A pekingi vezetés hosszútávra szóló célkitűzése szerint a jövőben Kínának kell meghatároznia a világban használatos technológiai szabványokat, legyen szó akár az 5G-ről akár az ipar 4.0-ról. A kínai kormány e célt szem előtt tartva növelni kívánja a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat, melyek ma még csak a GDP 2,2 százalékát teszik ki, el-maradva az Egyesült Államok 2,8 és Németország 3,1 százalékos mutatójától.

Az új ötéves terv alapvető célkitűzése, hogy az importot mindinkább hazai termékekkel helyettesítsék; ez Hszi Csin-ping államfő számára a „legfőbb prioritás”. Egy, a Handelsblatt német üzleti napilapban a közel-múltban a kínai gazdaságról megjelent elemzés szerzői idézik Jörg Wuttkét, az Európai Unió kínai kereskedelmi kamarai szervezetének elnökét, aki szerint „azon vállalatoknak, amelyek know-howját a kínai versenytársak még nem tudják pótolni, kigurítják a vörös szőnyeget, azaz őket a legjobb kondíciók mellett engedik be az országba”, s ma még ez érvényes a félvezetők, szoftverek és egyes gép- és berendezésgyártók termékeire is. Ezzel szemben azon termékek behozatalát, melyek előállításához létre jöttek vagy a belátható jövőben létre jönnek a szükséges feltételek, a kormányzati szándékok szerint mindinkább a hazai vállalatoknak kell kiváltaniuk.

Joe Kaeser, a Német Gazdaság Ázsiai és Csendes-óceániai Bizottságának (a Siemens cégcsoport éléről február elején távozott) elnöke szerint „sorskérdés a német gazdaság számára”, hogy egy közös európai választ fogalmazzanak meg a kínai stratégia ellenében. Az a kínai nemzetgazdaság, amely a német autóipar és a gép- és berendezés-gyártók számára is sokáig folyamatosan növekvő értékesítési piacnak számított, egyre gyakrabban válik azok konkurensévé.

Digitalizáció, elektromobilitás, megújuló energiák

A kínai technológiai fejlődés emblematikus megjelenési formája az az arcfelismerő rendszer, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a párt és állami vezetés kontroll alatt tartsa a társadalmat, a gazdaságot és a kultúrát; a Handelsblatt cikkírói szerint úgy általában az egész lakosságot. A digitális infrastruktúrára, többek között a szupergyors 5G-rendszer kiépítésére, a térfigyelő kamerák felszerelésére, a szenzorokra, valamint az autonóm vezetés fejlesztésére a kínai kormány 2025-ig legalább 10 ezer milliárd jüant, európai pénzre átszámítva 1.270 milliárd eurót tervez beruházni.

A Handelsblatt cikkírói emlékeztetnek arra, hogy miközben a Ruhr-vidéken mind a mai napig előfordulnak a telefonbeszélgetéseket zavaró, azokat megszakító ún. „Funkloch”-ok, addig Kínában a tengerszint felett 5 ezer méter magasságban lévő tibeti fennsíkon is kiváló a kapcsolat. Szakértői becslések szerint Kínában máris annyi mobil-átjátszó oszlop van, mint amennyi a világ más országaiban összesen; emellett az állami üzemeltetők – China Unicom, China Telecom – intenzíven dolgoznak az 5G-hálózat kiépítésén.

A kínai technológiai fejlődés egy másik fontos területe az elektromobilitás (egyébként nagy állami támogatást élvező) térnyerése. Egyes szakértői vélemények szerint „a kínai autógyártóknak nem könnyű az európai vevők bizalmának megszerzése”, de nem először fordulna elő, hogy az érintett szakértők és vevők idővel előítéleteik felülvizsgálatára kényszerülnek.

Nem kevésbé érdekes és fontos az energetikai berendezések gyártása, melyben a kínai cégek vezető szerepre tettek szert – legyen szó nagy szélerőművi és szolár-berendezésekről. Más kérdés, hogy az érintett vállalatok a vezető szerep elérését nagymértékben az állami szubvenciók révén lehetővé tett dömpingáraknak köszönhetik.

A Handelsblatt cikkírói szerint a kínai kormányzat „sokoldalú protekcionizmust” gyakorol, azaz szubvencionál, megrendelőként lép fel, kiírás nélküli megrendeléseket ad és a külföldi versenytársakat minden elképzelhető eszközzel igyekszik távol tartani a piactól. „Nincs egyenlőség a versenyben, s nem látni, hogy mégis mikor lesz részünk egyenlő elbánásban” – idézik Wolfgang Niedermarkot, a Német Ipari Szövetség (BDI) nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvezetőjét. Az európai cégek aggodalmát tovább fokozza azon állami üzemek növekvő szerepe, melyeket a pekingi vezetés összevonások révén szintén szubvencionál és törekszik ellenőrzött világkonszernné tételére. Így fordulhat elő, hogy hogy a világ 500 legnagyobb forgalmú vállalata listáján ma már több a kínai, mint az amerikai, s ezek három negyede állami nagyvállalat.

A kínai kormány célul tűzte, hogy a 2025-re a belföldön használt robotok 70 százalékát hazai vállalatoknak kell előállítaniuk. Ennek teljesülése ma még elég illuzórikusnak tűnik, mivel ez az arány az elmúlt évben egyelőre nem volt több 39 százaléknál, ráadásul néhány felhasználó, mint az elektromos meghajtású autókat gyártó Byton, időközben csődbe jutott.

A kínai internetgyártók térnyerését nagyban elősegítette, hogy a külföldi versenytársaktól elhatárolva, azokat kizárva fejlődhettek. Olyan nagy amerikai versenytársak, mint a Google, a Facebook vagy a Twitter a kínai kormány „jóvoltából” nem tudtak bejutni, helyettük különféle hazai gyártók elégítették ki a kínai igényeket. Decemberben pedig azt jelentette a pekingi tudományos és technológiai egyetem, hogy megépítette a világ leggyorsabb komputerét.

Ez idő szerint a Kínában felhasznált chipek hat százaléka hazai termék. Ezt az arányt a most elfogadott ötéves terv szerint cégek ezrei létrehozatalával szeretnék növelni. Az állami médiák a „félvezetők területén végrehajtandó nagy ugrásról” beszélnek, ami kísértetiesen hasonlít a Mao Ce-tung által az ötvenes évtized végén „nagy ugrás”-ként meghirdetett, az ipari termelés gyors ütemű felfuttatását szolgáló (és az akkori körülmények között törvényszerűen kudarcot vallott) gazdasági-társadalmi mozgalomról. Az pedig, hogy Kína a maga autarkiát sugárzó terveivel függetleníteni kívánja tenni magát a világtól, elsősorban az Egyesült Államoktól, aligha tekinthető egyszerű paranoiának; miután Joe Biden is arra szólította fel az amerikai vállalatokat, hogy olyan kritikus területeken, mint a félvezetők, a gyógyszerek, az elektromos autókhoz szükséges akkumulátorok és az autókhoz és fegyverekhez szükséges nyersanyagok, váljanak függetlenebbé a külföldtől, mindenek előtt Kínától.

Más területeken – ha nincs is szó a lehető legnagyobb mértékű importhelyettesítéséről – a kínai vezetés ugyancsak a hazai termelésű áruk piaci részarányának növelésére törekszik. Pekingben elismerik, hogy az import hazai termékekkel való kiváltása sok ország esetében vezetett oda, hogy az importkorlátozás nyomán elkényelmesedett hazai termelők silány minőségű termékekkel látták el a hazai fogyasztókat, de Kína esetében mégis csak 1,4 milliárd fogyasztóról, a világ népessége 18 százalékáról van szó, ott talán elkerülhetőek a más országokban szerzett negatív tapasztalatok. Példának okáért – a repülőgépgyártásban az állam által több milliárd dollárral kistafírozott Comac (Commercial Aircraft Corporation of China) alkalmassá válhat a Boeing és az Airbus alternatívájaként szóba jövő gépek kifejlesztésére és azt – mint Guillaume Faury, az Airbus elnöke fogalmazott – „komoly versenytársként kell figyelembe venni”.

A Handelsblatt cikkírói emlékeztetnek arra, hogy már a múltban is akadt példa arra, hogy a Siemens vagy az Alstom magas technológiai fejlettségű vonatait hazaiakkal váltották ki. „Évek óta megfigyelhetjük Kínának az importált termékek hazaiakkal való kiváltására irányuló szándékát, s ez nem csak azon kulcságazatokra igaz, melyeket a kínai kormány különösen erősen fejleszt”, idézik Stefan Gätznert, a Német Ipari Szövetség (BDI) pekingi vezérképviselőjét. Björn Conrad, a berlini székhelyű, de Kínára specializálódott Sinolytics tanácsadó iroda ügyvezetője pedig arra figyelmeztetett, hogy „a német autógyártóknak és beszállítóiknak nagyon jól fel kell készülniük az erősödő kínai versenytársak ellenében, mert csak így fordulhat elő, hogy számottevő mértékben nem fognak kiszorulni”.

Az ötéves tervben meghatározott további célkitűzés a külföldi expanzió: tömegtermékek külföldön történő gyártása és attraktív áron történő értékesítése. Erre lehet példa az európai központját a közeljövőben Düsseldorfban megalapító és – többek között – háztartási robotgépeket, sport-
és szabadidő-berendezéseket is előállító - Xiaomi mobilkészülék-gyár, amely Németországban 10 százalékos piaci részesedést elérve a Samsung és az Apple mögött a harmadik helyre tornászta fel magát az okostelefon-gyártók sorában.

Max Zeglein, a kínai viszonylatra specializálódott Merics berlini székhelyű tanácsadó cég szakértője szerint „a kínai vállalatok a következő tíz-húsz évben egyre erősebb versenytársak lesznek a német vállalatok számára a harmadik országok piacán”. A Handelsblatt-cikk szerzői emlékeztetnek arra, hogy az „új selyemút” nevű projekt keretében Kína milliárdos nagyságrendben nyújt hiteleket a fejlődő és az ún. küszöbországok részére. „Az ezekhez kötődő megrendeléseket legtöbbször kínai vállalatok kapják.

Elsősorban építő vállalatok, de vannak köztük üvegszál-hálózatot, 5G-hálózatok építők, okos városokat felszerelő és online-kereskedelmi megoldásokat kínálók is – Ecuadorban, Egyiptomban vagy éppenséggel Zambiában.”

A klímasemlegesség a prioritások között

A kínai párt- és állami vezetés fő célkitűzései sorában fontos szerepet játszik a gazdaságnak a klímasemleges ipari és energiatermelés irányában történő átalakítása, ami gyökeres fordulatot jelent a tartományok eddigi, minél több szénnel működő erőmű felépítésére és alkalmazására irányuló törekvéséhez képest.

Egy, az Államtanács által februárban nyilvánosságra hozott dokumentum egy első megjelenési formának nevezte a feldolgozóipar, a közlekedés és a fogyasztás „zöld átalakítására” irányuló szándékokat, amit 2035-re „a zöld ipar egy egészen új színvonala elérésének”, azaz valamennyi energiaintenzív és a környezetre káros ipari ágazat „zöld termelési módokra történő átállításának” kell követnie.

A Merics intézetnek a Deutsche Welle által idézett szakértői szerint Kína „zöldre fordulása” három okkal magyarázható. Az első - a pártvezetés a fenntartható gazdaság és az egészséges környezet megteremtésében látja hatalma és legitimitása hosszú távú biztosításának feltételét; a második – az Egyesült Államokkal szembeni kereskedelmi konfliktus ráirányította a vezetés figyelmét egy hatékony és fenntartható energia- és élelmiszerellátás saját forrásból történő biztosítása jelentőségére; a harmadik – a zöld termelésbe és zöld fogyasztásba történő beruházások jó esélyt teremtenek Kína számára a világban a vezető szerep megszerzésére a technológiák területén.

Növelni kell a belső keresletet, csökkenteni a társadalmi különbségeket

A 14. ötéves terv nem kevésbé fontos eleme a belső fogyasztás erősítése. Az ország vezetése felismerte, hogy a jövedelemkülönbségek elmúlt évek során végbement növekedése szociális robbanással fenyeget. Egyre több az olyan fiatal, akik megfelelő anyagi lehetőségek híján, különösen a folyamatosan emelkedő lakásárak miatt, nem vállalnak gyerekeket. 2020-ban a hivatalos adatok szerint 15 százalékkal kevesebb gyerek született Kínában, mint egy évvel ezelőtt.

2021-ben a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulója kapcsán a pekingi vezetés elérkezettnek látta az időt, hogy célul tűzze: a jelenleg 10,8 ezer dolláros egy főre jutó átlagjövedelem 2035-ra történő megduplázódását. Már pedig eléréséhez erőteljes gazdasági növekedésre van szükség. Ennek mértéke a múlt évi 2,3 százalék után az idén várhatóan a 7-10 százalék közötti tartományba fog esni.

A bérek emelkedése nem jelenti automatikusan a fogyasztás (olyan) nagymértékű növekedését, a fogyasztásba ugyanis a nyugati világgal összehasonlítva jóval kevesebb pénz folyik. A koronavírus-járvány időszaka rámutatott arra, milyen takarékosak a kínaiak, s milyen nagymértékben visszaesett a magánfogyasztás. Sok, az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba tartozó kínai veszítette el az állását vagy a jövedelme egy részét; miközben a felsőkategóriás autók és egyéb luxusjavak magas forgalma arra utalt, hogy a vagyonosabb kínaiaknak a válság idején sem ment rosszabbul.

Nem vállal nagy kockázatot, aki azt prognosztizálja, hogy a kínai gazdaság az idén, s előreláthatóan a következő években is gyorsabban növeli a teljesítményét, mint amire más nemzetgazdaságok képesek lesznek. Már pedig ez a növekedés – legalábbis a németországi megítélés szerint - a jövőben is nagy esélyeket kínál majd a világ legnépesebb országában próbálkozó nyugati vállalatoknak. Kína ugyanakkor sok kihívást is tartogat: több akadályt az oda irányuló szállításoknál, s a kínai versenytársak által támasztott több konkurenciát más országok piacán. Kína vezető pozícióira törekvése nyomán változik a világgazdaság feltételrendszere és ahhoz más országok abban részes vállalatainak is alkalmazkodniuk kell.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés