hirdetés
hirdetés

Német gazdaság

Ipari dráma

A gazdasági fejlődésre vonatkozó mutatószámok egy-két ezrelékes változásától függ, hogy recesszióról vagy csak a recesszió veszélyéről beszélünk a német gazdaságban – a gazdasági teljesítmény negyedét biztosító feldolgozóipar azonban egyértelműen a válság időszakát éli. 

hirdetés

A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint fém- és villamosiparban 2019 első kilenc hónapjában 4,8 százalékkal, ezen belül a villamosiparban 3,9, a fémtermékek előállításában 2,8, míg a gép- és berendezésgyártásban 1,8 százalékkal csökkent a termelés a 2018 első háromnegyed évihez képest. A legdrámaibb visszaesés a magyar gazdasághoz alighanem legszorosabban kötődő autóiparban következett be, ahol 10,7 százalékkal csökkent a teljesítmény az előző év első kilenc hónapjához képest; igaz, ott a beérkező rendelések csak 3,3 százalékkal mérséklődött, szemben a gép- és berendezésgyártók részére adott rendelések 9,0 százalékos visszaesésével.

A kilátások kedvezőtlenek maradnak

Számottevő javulásra – fordulatról nem is beszélve –, egyelőre nem lehet számítani. A világkereskedelemben tapasztalható bizonytalanságok az Egyesült Államok és az Európai Unió vámvitájában tapasztalható enyhe közeledés ellenére, többek között az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való távozásából az áru- és szolgáltatás-kereskedelemre gyakorolt bizonytalanságok kapcsán továbbra is nagyok a kereskedelempolitikai és konjunkturális természetű kockázatok. Ahogy a Német Gazdaságkutató Intézet (IW) szakértői egy, a közelmúltban megjelent elemzésükben fogalmaztak: „mindegy, hogy a Föld hogyan forog, fellendülőben lévő országokat vagy térségeket nem lehet találni, ez súlyos terhet jelent általában a világgazdaságra és a javak határokon átnyúló cseréjére. Ez pedig nagy mértékben rányomja hatását a beruházási javak termelése és kereskedelme által meghatározott német gazdaságra.“

A válság a régi tartományok vállalatait valamivel érzékenyebben érinti, mint az egykori NDK a világgazdaságra kevésbé nyitott iparát, ugyanakkor a növekedési perspektívák kedvezőtlensége csak a 2002. évi, az euró-térséget sújtó államadósság-válság időszakával összehasonlíthatóak. Ebből adódóan – legalábbis 2020-ban – sem a beruházások, sem a foglalkoztatás területén sem várható javulás.

A jórészt a politikai instabilitásból és kiszámíthatlanságból adódó globális növekedési gyöngeségek hatására mind a régi tartományokban, de főként az egykori NDK-ban számottevően romlottak a vállalatok exporttal kapcsolatos kilátásai: a IW 2300 vállalat megkérdezésén alapuló őszi felmérése szerint előbbiekben a vállalatok 16 százaléka, míg az utóbbiakban csupán egytizede számít az export növekedésére. Ezzel szemben az export visszaesését az új tartományokban a felmérésben részt vevő vállalatok 30, míg a régiekben ennél valamivel kevesebb, 28 százaléka valószínűsíti.

Az exportkilátások romlása a termelés alakulására is rányomja bélyegét: a nyugati tartományokban a vállalatok 25, míg a keletiekben 27 százaléka számol termelése növekedésével, miközben annak visszaesésétől mind keleten, mind nyugaton a válaszadók csupán 31-32 százaléka tart.

Az IW felmérése szerint a legnagyobb gondban az ipari előgyártmányok és beruházási javak gyártói vannak, ezek körében a nemzetközi kereskedelemben aktív cégek 40 százaléka számol a termelés visszaesésével, miközben a termelés növekedésében bizakodók aránya nem haladja meg a 23 százalékot. Az előgyártmányok, köztük a vegyipari termékek gyártók körében körében különösen feltűnő a nyugati gyártók pesszimizmusa, szemben a keleti tartományok vállalataival. A beruházási javakat gyártóknál nagyjából kiegyenlített a nyugat és a kelet közötti helyzet, miközben a fogyasztási cikkeket gyártók körében a keletiek jóval szkeptikusabbak a nyugatiaknál. Az ipari vállalatokat sújtó recesszió a hozzá szorosan kötődő szolgáltatókra is átterjedt: az ő várakozásaik is romlottak, sőt a tevékenységük csökkenésével számoló vállalkozások száma és aránya – mindenek előtt a nyugati tartományokban - meghaladja a tevékenységük bővülését várókét.

Az építőipar továbbra is jól teljesít

Az építőipar azon ritka ágazatok közé tartozik, ahol a cégek többsége jövőre is termelése bővülésében reménykedhet, s ez igaz mind a nyugati, mind a keleti tartományokra. Ráadásul – ellentétben a feldolgozóiparral, ahol a kereslet világviszonylatban számottevő lanyhulásával szembesülnek a vállalatok – az építőiparban inkább a rendelkezésre álló kapacitások viszonylagos szűkössége szab korlátot a termelés még erőteljesebb növekedésének.

A acélkék görbe jelzi a gyártás, a sötétkék az építőipar és a bézs a szolgáltató szektor jelenlétét a német GDP alakulásában. Forrás: IW
A acélkék görbe jelzi a gyártás, a sötétkék az építőipar és a bézs a szolgáltató szektor jelenlétét a német GDP alakulásában. Forrás: IW

A válság hatása a beruházásokra és a foglalkoztatásra

A termeléssel kapcsolatos várakozások romlása a német vállalatok beruházási szándékaira is korlátozó hatást gyakorol. Az IW felmérése szerint – azt követően, hogy 2013 végétől 2019 elejéig nagyjából egyenletes expanzív beruházási aktivitás volt megfigyelhető a német iparban – 2019 őszén a válaszadó vállalatok 25-26 százaléka tervezi beruházásai bővítését, miközben a beruházási tevékenységének visszafogását mind keleten, mind a régi tartományokban kereken 30 százalék valószínűsíti, s a beruházási aktivitásukat korlátozó vállalatok visszafogottsága várhatóan a jövő évben is folytatódik.

A beruházásoknak a világgazdaságban tapasztalható lanyhulása a németországi keretfeltételek romlásával párosul: Németország telephelyi versenyképessége az elmúlt években sokat romlott, ami a bér- és energiaköltségek erőteljes emelkedésére vezethető vissza. Emellett a munkaerőpiaci szabályozások sokszínűsége és az engedélyezési eljárások bürokratikus jellege is terhet jelent a világ és Európa más országaival összehasonlítva. A német munkaerőpiacon az elmúlt csaknem másfél évtizedben egyedülálló fejlődés, azaz javulás ment vége. A foglalkoztatottak száma a 2005. évi bő 39 millióról 2019 harmadik negyedévére 45,4 millióra emelkedett. Az ezen időszakban fellépett globális pénzpiaci válság, majd a rákövetkező állam-adósságválság ellenére 2005 óta 5,5 millió új munkahely keletkezett és ez valamennyi ágazatra, képzettségi fokra és munkaidőszabályozásra kiterjedt.

2019 késő őszén – úgy tűnik – elszálltak a foglalkoztatás további bővülésével kapcsolatos remények. Az IW felmérése szerint a jövő évre a felmérésben részt vevő vállalatok 21,5 százaléka tervez létszámbővítést, szemben azzal a csaknem 29 százalékkal, melyek foglalkoztatottjai számának csökkentésére kényszerül. Így 2012 ősze óta most fordul elő először, hogy a kölni intézet által megkérdezett 2300 vállalat körében a létszámbővítéssel és –csökkentéssel számoló cégek arányának különbsége átcsúszik a minusz-tartományba. (Ami persze nem mutatja meg, hogy abszolút számokban kifejezve hogyan változik a foglalkoztatási helyzet.) Országrészre bontva – a létszámbővítést bővítők aránya nagyjából azonos Kelet és Nyugat között, miközben létszámcsökkentést a régi tartományokban válaszadók 29 százaléka feltételez, szemben a keleti tartományok 25 százalékos arányával.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés